160357. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidroxilezett aminoszteroidok előállítására
3 160357 4 körülmények között a reakciótermék még inkább hajlamos a kikristályosodásra. Alkalikus hatású vegyületként elvileg a szervetlen vagy szerves bázisok, valamiint a bázisok oly sói alkalmasak, amelyek víz jelenlétében Mdrolizálnak és így alkálikusian reagálnak. Az ilyen alkalikus vegyületek példáiként az alkálihidroxidok, földalkálihidroxidok, ammónia, trimetiliamin, trietanioteimin, alkálikarbonátok és alkáliacetátok említhetők. Ezeket az alkalikus vegyületeket előnyösen nagy töménységű vizes oldat alakjában alkalmazzuk. Vízzel elegyedő oldászenként rövidszénláncú alifás alkoholok, pl. metanol vagy etanol, továbbá banzilalkohol, rövidszénlámcú ketonok, mint aceton vagy metiletilketon, valamint dioxán, tetrahidrafurán és hasonlók alkalmazhatók. Különösen tiszta tenméket kapunk, ha a vízzel elegyedő szerves oldószer és víz reakciófcözegkémt alkalmazásira kerülő elagyében a szerves oldószer van túlsúlyban. Így pl. jó, eredménnyel alkalmazhatunk oly elegyeket, amelyekben a szerves oldószernek a vízihez viszonyított mennyiségi aránya 4:1 és 2,: 1 között van. Az (I) általános képletű bázisok csaknem azonnal kiválnak a reakcióelegyből színtelen kristályos termék alakjában. Ez a termék azután leszívatásisal vagy szűréssel elkülöníthető a reaikcióieiegyből. Ajánlatos az így kapott kristály os terméket vízzel alkálimemtesre mosni. Ilyen állapotban a kapott bázisok hosszú ideig eltarts hatók. A találmány szerinti eljárás lehetőséget nyújt az ismert (III) képlétű hidroxilezett aminoiszteroid előállítására is^ amely eddig csak igen bonyolult úton volt előállítható, míg a találmány szerinti eljárással könnyen és egyszerű módon nyerhető. Az (I) általános képletnek megfelelő termékek új vegyületek; ezek értékes kiindulóanyagok további, gyógyászati szempontból fontos szteroidok előállítására. K. Schreiber és H. Rönseh (Tetrahedron 21 (3) 645—650, 1965) ismertetnek ugyan egy 3-hidroxÍHSzolanid-j5-en-16a-ol néven említett terméket, ez azonban az általunk előállított 2i2-R-taonfigurációjú vegyületekkel ellentétbein az izomer 22-S-vegyület volt. A találmány szerint nyerhető új vegyületek 16-helyzetű hidroxilcsoportjának relatív konfigurációja eddig nem volt szigorúan igazolható, sztérikus okokból, valamint a fentebb említett ismert vegyület analógiája alapján azonban az új vegyületek esetében is joggal feltételezhető a löa-konfiguráció. 1. példa: 0,2 g Sa-szolanid-dß^-en-S^-ol-perkloratot feloldunk 40 ml 3:1 arányú aceton-víz elegyben és az oldatot csaknem forrpontig hevítjük. Ekkor 3,1 ml 30%-os nátriumhidroxidoldatot adunk az oldathoz. Két fázis képződik és megkezdődik a kikristályosodás. Az elegyet 50 °C hőmérsékletre hűtjük le és 70 ml víz hozzáadásával hígítjuk. Ezután szobahőmérsékletre hűtjük az elegyet, a levált kristályos terméket 5 leszívat ásszal elkülönítjük, vízzel alkálimentesre mossuk és megszárítjuk. Ily módon 5a-szolanidán-Si/^íliöa-diolt kapunk színtelen, finom kristályos por alakjában, csaknem mennyiségi hozammal; [a]20 D =+1,1° (klorof ormiban); op. 10 163—167 °C. A vegyület, infravörös színképében nem található 1703 cm-1 értéknél sáv, amely egy 15/ /Iß ill. 16/17 helyzetű kettőskötés jelenlétére 15 mutatna. A fenti eljárás kiindiulóanyagalként felhasználásra kerülő 5a-szolanM-16/N -en^3i/?-ol-perklorátot demdsszidinből állítjuk elő, ecetsavas oldat-20 ban higany(II)-aoetátital a reakcióelegy forrpontján történő reagáltatás útján; a szilárd merkuroacetát leválasztása és kiszűrése után a szűrletből a higanysók visszamiariadt részét kénhidrogénnel leválasztjuk, majd perklórsavval le-25 csapjuk az izomer imóniumperkloirátok elegyét. Ebből az elegyből az 5a-szolanid-16/N-en-3/?-oI-perkloráhot metanolból történő frakcionált kristályosítással nyerjük ki. Ennek során az első két kristályfrakció a nehezen oldódó izomer 30 J22 / N -4móniumperklarátot tartalmazza, míg a kívánt zJ16 / N -imówiumperklorát a harmadik kristályfrakcióban található; a termék további átkristályosításisal tisztítható. 35 A z(16 / N -imóniumperklorát 302—309 0 C-on olvad; forgatóiképessége: [a]21 o = —108° (metanolban); az infravörös színkép 1703 cm-1 értéknél sávot mutat. 40 2. példa: 0,;2 g 5,16/N ^szolanidien-3'/?-iol-per.klo(rátot feloldunk 40 ml 3 :1 arányú aceton-víz elegyben, az oldatot forrásig hevítjük és 3,1 ml 30u /o-os 45 nátriumhidroxidoldatot adunk hozzá. Emulzió képződik, amelyből lehűléskor kikristályosodik a szolanid-i5^en-3^,16a^diol. Az elegyet 70 ml vízzel hígítjuk, a levált kristályos tenméket leszívatáissal elkülönítjük, vízzel alkálimentesre 50 mossuk és 'megszárítjuk. Ily módom csaknem mennyiségi hoziammal kapjuk a szolanid-5^en-3y?,16a-diolt, amely 156—166 °C-on olvad; forgatóképessége: [a]20 D = —39,4° (kloroformban); infravörös szánképe csupán egy gyenge sávot .. mutat 1685 cm-1 értéknél (ez az 5(6) helyzetű kettőskötésnek felel meg). A kiindulóanyagként felhasználásra kerülő Sylß^-szolanidien-Siß-ol-perkloiiat az 1. példában az 5a-szolamidili6/N-en-3^-ol-perklorát előállításóra adott eleíráshoz hasonló módon állítható elő. Ez a penklorát 302—312 °C-on bomlás közben olvad; [a]21 o = —143° (metanolban); infravörös színképe sávot mutat 1712 cm-1 eras téknél. 2
