160340. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kéntartalmú piridin-származékok előállítására
15 160340 16 bonsavat, az előkészített kiindulóanyaggal valamely karbodiimidj főként diciklohexilkarbodiimid jelenlétében reagáltatunk. Ehhez a reakció-hoz aktív hidrogéntől mentes iners oldószereket, mint például halogénezett szénhidrogéneket, kloroformot vagy metilénkloridot, nitrált szénhidrogéneket, mint' nitrometánt, acetonitrilt vagy etilacetátot választunk. Az (I) általános képletű vegyületek — amelyekben R2 szubsztituens acil-csoportot jelent — olyan (III) általános képletű kiindulőanyagokból készíthetők, amelyekben X szubsztituens hidrogén, ha ezeket egy nitrillel és sósavval a megfelelő iminotioéter-hidrokloriddá vagy izocianáttal a megfelelő tiouretán-S-ésaterekké alakítjuk át. Az utóbbi módszerrel kapott intermedierekből R2 szubsztituensként acil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket pedig úgy készítünk, hogy azokat hidrolizáljuk. A hidrolízisnél pl. a Houben-Weyl: „Methoden der organischen Chemie" c. szakkönyv 4. kiadás, IX. kötet, 763, 831, illetve 819 (1955) oldalain leírt reakciókörülmények mellett dolgozunk. Az imino-tioéter-hidrokloridok hidrolízisét pl. sósav/víz eleggyel végezhetjük. Az acilezést célszerűen enyhe körülmények mellett folytatjuk le, ha a (III) általános képletű kiindulőanyagokban R5 és R 6 szubsztituens szabad Irdroxil-csoportot jelent. Ha azonban R5 és R6 frakciósan átalakított hidroxil-csoportok, akkor a kiindulóanyagok acilezése erélyesebb körülmények mellett is végezhető. Az utóbbi esetben azok a kiindulóanyagok előnyösek, amelyek védett hidroxil-csoportot tartalmaznak. Az X szubsztituensként nem kívánt acilgyököt tartalmazó (III) általános képletű kiindulóanyagokat a fentiekben megnevezett acilezőszerek segítségével átacilezésnek vethetjük alá, és így a kívánt (I) általános képletű vegyületekhez juthatunk. Az alkilezés, illetve acilezés során a (III) általános képletű vegyületeken kívül azok sói, főként kvaterner ammóniumsói és/vagy adott esetben szulfóniumsói, főként a kiindulóanyagok savas addíciós sói is felhasználhatók. c) Ebben az eljárásváltozatban kiindulóanyagként a (IV) általános képletű piridinvegyületet használjuk. A (IV) általános képletű vegyület R2 szubsztituensét valamely (V) általános képletű merkapto-vegyülettel reagáltatjuk hasonló reakciókörülmények mellett, mint a (III) általános képletű vegyületek alkilezésénél, illetve acilezésénél. A (IV) általános képletű vegyületekben Z szubsztituens halogén, előnyösen bróm vagy klór, továbbá egy szulfonsav-gyök, főként —O—S02 —C 6 H 4 CH 3 , —O—SO2—C 6 H 4 Br, —O—SO2—GßH5, valamely (5) általános képletű gyök, vagy —O—SO2—CH3 gyök, mimellett a p-toluolszulfonsav-gyök a legelőnyösebb, továbbá valamely (2) általános képletű kénsavészter-gyök lehet. Kiemeljük a Z szubsztituensként halogént, főként brómot vagy klórt tartalmazó kiindulóanyagokat. 5 A (IV) általános képletű kiindulóanyagokra konkrét példaként a következőket soroljuk fel: 3-klórroetil-5-hidroxi-4-hidroximetil-6-metil-piridin, Cj 3-brómirii9til-5~hidroxi-4-hidroximetil-6-metil-10 piridin, 5-acetoxi-4-acetoximetil-3-klór vagy 3-bróm-metil-6-metil-piridm, 6-metil-5-hidroxi-4-hidroximetil-3-p-toluolfonilmetil-piridin, 15 és a felsorolt vegyületek savas addíciós sói, főként hidroklorid, hidrogénbromid és szulfátsói. A (IV) általános képletű kiindulóanyagok például piri'doxin foszgénnel, szulfurilkloriddal, 20 foszfortrikloriddal vagy hidrogénbromiddal történő halogénezésével állíthatók elő. R2 szubsztituensként valamely (rövidszénláncú)-acilvegyületet tartalmazó (I) általános kép-25 létű vegyületek előállítása ebben az eljárásváltozatban úgy történhet, hogy valamely (IV) általános képletű ikiindulóanyagot, főként a megfelelő 5-halogénmetilszármazékokat valamely tiokarbonsavval, illetve tiokarbaminsavszárma-30 zékkal, vagy a megfelelő alkáliszármazékokkal (fenti V általános képletű vegyület, amelyben R2 szubsztituens rövidszénláncú acil vagy —CONR3 R 4 szubsztituenst jelent) reagáltatjuk. Ez a reakció például a Houben-Weyl „Methoden 35 der organischen Chemie" c. szakkönyv 5. kiadás, 9. kötet (1955) 749. oldalán leírt módon végezhető. Előnyösen a reakciót valamely alkalmas oldószerben, pl. alkoholban folytatjuk le. Erre a célra a rövidszénláncú alkoholok, mint 40 metanol, etanol, propanol, izopropanol vagy nbutanol, továbbá dimetilformamid vált be, mimellett előnyösen etanolt használunk. A reakciót célszerűen valamely alkália, pl. alkoholos káliumhidroxid jelenlétében szobahőmérsékle-4S ten folytatjuk le. Adott esetben előnyös lehet a reakciókeverék felmelegítése, esetleg visszafolyató hűtő alatt történő forralása is. Az egyik célszerű kiviteli változat szerint al-50 koholos káliumhidroxidot kevés feleslegben előkészítünk, ehhez a tiokarbonsavat hozzáadjuk, amikoris a beadagolt sav káliumsója képződik. A tiokarbonsavas só alkalikus oldatához sztöchiometrikus mennyiségben vagy feleslegben a (IV) általános képletű vegyületet hozzáadjuk. Az így kapott (I) általános képletű vegyületet szokásos módon, pl. valamely megfelelő oldószerrel, mint éterrel történő extrakcióval izoláljuk, adott esetben a már izolált vegyületet átkristályosítjuk. 60 Ha a (IV) általános képletű vegyületekben jelenlevő R5 és R 6 szubsztituensek szabad hidroxil-csoportokat jelentenek, akkor a tioacilezést 65 enyhe reakciókörülmények mellett végezzük. Ha
