160320. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített ariloxi- és ariltioecetsavak, valamint rövidszénláncú alkilésztereik és sóik előállítására
180320 8 lános képletnek megfelelő rövidszénlánoú alkilészterek alkanolos vagy vizes-alkanolos káliumhidroxidoldattal vagy nátriumhidroxidoMattal történő mérsékelt melegítéssel lefolytatott hidrolízise, majd a reakcióelegy megsavanyítása útján állíthatók elő. Ekvimolekuláris mennyiségű káliumhidroxidoldat vagy nátriumhidroxidoldat alkalmazása esetén a megfelelő monoalkilészterek (R3 = rövidsaémánoú alkilcsoport) keletkeznek. A találmány szerinti dekarfboxilezési reakcióhoz a (VI) általános képletű tiszta dikarbonsavak vagy dikarbonsavmonoalkilészterek helyeit az (V) általános képletnek megfelelő dikarbonsav-dialkilészterek hidrolízise útján .kapott nyera hidrolízistermék is felhasználható, amely a (VI) általános képletű vegyület mellett már a hidrolízis és feldolgozás során részlegesen keletkezett (I) általános képletű végtermék bizonyos menynyiségét is tartalmazza. Az (I) általános képletű karbonsavak kívánt esetben előállíthatók alkálifém- és alkáliföldfémsóinak példáiként a nátrium-, kálium-, lítium-, magnézium- és kalciumsók említhetők. Az ilyen sók előállítása pl. oly módon történik, hogy a savat és a sóképző bázist valamely erre alkalmas oldószerben, pl. metanolban, etanolban, aceton-víz elegyben, reagáltatjuk egymással, a közvetlenül vagy esetleg egy másik folyadéknak a reakcióelegyhez való adása után kivált sót szűréssel elkülönítjük, vagy pedig a kapott sóoldatot bepároljuk. Az oly sók, amelyek az alkalmazott oldószerben viszonylag nehezen oldódnak, előállíthatók a sav valamely más sójának a bázissal vagy bázis valamely alkalmas sójával lefolytatott cserebomlási reakciója útján is. Az (I) általános képletű vegyületek, valamint az e képletnek megfelelő szabad karbonsavakból képezett alkálifém- és alkáliföldfémsók — mint ezt már fentebb említettük — orális vagy rektális úton kerülhetnek beadásra. A napi adagok melegvérű állatok esetében 1 mg/kg és 10 mg/kg, előnyösen 4 mg/kg és 10 mg/kg között lehetnek. Az egyes adagolási egységek, mint drazsék, tabletták vagy végbélkúpok, a hatóanyagot, tehát az (I) általános képletű vegyületet illetve az (I) általános képletnek megfelelő szabad karbonsav alkálifém- vagy alkáliföldfémsóját előnyösen 10 mg és 250 mg közötti, pl. 50 mg vagy 100 mg mennyiségben tartalmazhatják. Az orális beadásra szolgáló adagolási egységek hatóanyagtartalma előnyösen 10% és 90% között lehet. Az ilyen adagolási egységek előállítása céljából a hatóanyagot pl. szilárd por alakú vivőanyaggal, mint tejcukorral, répacukorral, szorbittal, mannittal, keményítőfélékkel, mint burgonyakeményítőivel, kukoricakeményítővel vagy amilopektinnel, továbbá laminária-porral vagy citrusvelő-iporral, cellulózszármazékokkal vagy zselatinnal kombináljuk, adott esetben símítószerek, mint magnéziumvagy kalciíuirnsztearát vagy polietilénglikolok hozzáadásával és az így készített keveréket drazsé-magokká vagy tablettákká sajtoljuk. A drazsé-magokat pl. tömény eukoroldatokkal vonhatjuk be, amelyekhez még arabmézga, tal-5 kum és/vagy titándioxid is adható; alkalmazhatunk azonban bevonóanyagként valamely illékony szerves oldószerben vagy oldószerelegyben oldott lakkot is. E bevonatokhoz színezékeket is adhatunk, pl. a különböző ható-10 anyagmennyiségek megjelölése céljából. További orális adagolási egységekként zselatinból készült összedugható kapszulák vagy zselatin és lágyítószer, mint glicerin elegyből 15 készült zárt kapszulák is előállíthatók. Az előbbiek a hatóanyagot előnyösen granulátum alakjában tartalmazzák, amelyhez símítószereket, mint talkumot vagy magnéziumsztearátot és adott esetben stabilizátorokat mint nátrium-20 metabíszulfitot (Na2S20s) vagy aszkorbinsavat is adhatunk. A lágy kapszulákban a hatóanyagot előnyösen valamely erre alkalmas folyadékban, pl. folyékony poüetilénglikoloikban oldott vagy szuszpendált alakban alkalmazzuk, adott 25 esetben szintén stabilizátorok hozzáadásával. Rektális alkalmazás céljaira adagolási egységekként pl. végbélkúpok állíthatók elő, amelyek a hatóanyagot valamely természetes vagy szintetikus triglicerid (pl. kakaóvaj), polietilénglikol 30 va Sy err ^ alkalmas hosszabbláncú zsíralkohol felhasználásával készült végbélkúp-alapmasszában tartalmazzák; készíthetünk zselatin-rektálkapszulákat is, amelyek a hatóanyagot polietilénglikolokkal kombinálva tartalmazzák. 35 A tabletták és drazsék előállítási módját közelebbről az alábbi előírások szemléltetik. a) 1000 g ;2-(fluoren^2-il-oxi)-heptán3avat vagy 2-(fluoren-2-il-tio)-,heptánsavat 550 g tej-40 cukorral és 292 g 'burgonyakeményítővel összekeverünk, a keveréket 8 g zselatin alkoholos oldatával megnedvesítjük és szitán átnyomva szemcsésítjük. A szemcsés anyagot megszárítjuk, majd 60 g burgonyakeményítőt, 60 g talkumot, 10 g magnéziumsztearátot és 20 g nagydiszperzitású sziliciumdioxidot keverünk hozzá és ezt a keveréket 1OO00 db, egyenként 200 mg súlyú és 100 mg hatóanyagtartalmú tablettává sajtoljuk. A tablettákat kívánt eset• ben osztóhoronnyal is elláthatjuk, a finomabb adagolás megkönnyítése céljából, b) 100 g 2-(fluoren-2-il-oxi)-iheptánsavat vagy cH(fluoren-i2-il-oxi)-c:iklohexánecetsavat alaposan összekeverünk 16 g kukoricakeményítővel és 6 g nagydiszperzitású sziliciumdioxiddal. A keveréket 2 g sztearinsav, 6 g etilcellulóz és 6 g sztearin kb. 70 ml izopropilalkohollal készített oldatával megnedvesítjük és szitán (pl. az V. Svájci Gyógyszerkönyv szerinti III finomságú szitán) átnyomva szemcsésítjük. A szemcsés készítményt kb. 14 óra hosszat szárítjuk, majd egy II—Illa finomságú szitán átszitáljuk, 16 g kukorioakeményítővel, 16 g talkummal és 2 g magnéziumsztearáttal összekeverjük és e 65 keverékből 1000 drazsémagot sajtolunk. A dra-4
