160282. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szines televízió képcső üzemeltetésére

160282 3 4 ságrendje pl. Vs mm — az ábrán a bura méreteihez viszony'tva erősen nagyítva látszik. Az „E" ernyő előtt a csíkokkal párhuzamos, finom huzalokból felépített g rács van, amely 5 megszabja a képcső tengelyén fekvő valamely pontból látható tripletteket. A rács osztása állandó és egy triplett szélességénél kisebb. A rács és az ernyő közötti, pl. 2 cm körüli távolság az ábrán szintén erősen nagyítva látszik. 10 Három, „vörös", „kék" és „7öld" elektronágyú közül — amelyek a mígfelelö színű lumineszkáló csíkokhoz tartoznak — az ábrán csak az egyik, a középső „vörös" 3 elektronágyú látható. Az ábrán továbbá mágneses eltérítő egység 15 egyik 2 eleme látható. Nem mutatjuk be külön a vezető kerületi burkolatot, melyet gyakran „anód''-nak neveznek és amely belülről burkolja a burát az elektronágyúk kivezetése előtt elhelyezkedő függőleges 2o sík és a rács szomszédságában levő függőleges sík között, sem az ebben a képcsőben előnyösen alkalmazható színtisztaság-korrekciós elektródot, sem a konvergencia-készüléket. Az elektronágyúk katódjai különösen jó föl-25 delést igényelnek. Az alábbiakban röviden ismertetjük e képcső egy lehetséges ismert működési módját. Az E ernyő igen nagy, 20 000 V körüli vagy még annál is nagyobb potenciálon, ugyanakkor 30 a g rács sokkal kisebb, pl. 5000 V potenciálon van. A fent említett anód és a három elektronágyú legnagyobb feszültségű elektródáinak feszültsége a rácsfeszültséggel egyenlő, vagy legalábbis azzal azonos nagyságrendű. 35 A három elektronágyúból kilépő „vörös", „kék" és „zöld" elektronsugárral — amelyeket a „vörös", „kék" és „zöld" szinjelek intenzitásban modulálnak — az ernyőt a mágneses eltérí-40 tőegység segítségével az egyszínű képcsövek esetében szokásos módon, soronként letapogatjuk, -j"^ Az eltérítés a letapogatás szögével változó kicsiny ívek mentén megy végbe. Ezeket az íve-45 ket — szokás szerint közelítéssel •— három rögzített pontnak tekintik, és a „vörös", „zöld" és „kék" sugárnyalábok „eltérítési középpontjainak" nevezik, amelyek ugyanazon függőleges síkban, az „eltérítési sík"-ban fekszenek. Az el-5Q

térítési síkot az 1. ábrán az xx' egyenes, a „vörös" nyaláb eltérítési középpontját a 4 pont jelöli, maga a sugárnyaláb pedig, egyik helyzetébea pontvonallal van berajzolva. A rács-ernyő elrendezés a sugárnyalábok 55 szempontjából hengeres lencserendszert alkot, amely a sugárnyalábot a szokásos módon az ernyő síkjára, ill. az ernyő lumineszkáló felületére fókuszolja. neszkáló csíkokkal van bevonva és az ernyő előtt utánfókuszoló rács van elhelyezve, amikor is a lumineszkáló csíkokat legalább egy elektronsugárral tapogatjuk le. A találmányt az jellemzi, hogy az ernyőt érő szekunderemissziós hatás lehető csökkentése végett az utánfókuszoló rács és az ernyő közötti potenciálkülönbség csökkentésével az elektronsugarat az ernyő mögé fókuszoljuk, és az ernyőp ennek következtében beálló defókuszolás hatásának kiküszöbölése végett az elektronsugárnak a csíkokon kívül beeső nyalábrészét az utánfókuszoló rács elé helyezett és a csíkokkal párhuzamos diafragmarendszerrel rekeszeljük. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok segítségével ismertetjük. Az 1. ábra vázlatosan ábrázolja önmagában ismert rácsos képcső kiviteli alakjának részletmetszetét, amelynél a találmány szerinti eljárás alkalmazható. A 2. ábra az ekvipotenciális vonalakat és egy elektronsugár pályáját mutatja az 1. ábrán látható képcső ernyője és rácsa között. A 3. ábra a szekunder emissziós jelenséget mutatja a rács és ernyő közti térben. A 4. ábra szerinti görbe Widdington törvényét szemlélteti. Az 5. ábra a szintisztasági hibát szemlélteti, amely a fénypont helytelen fókuszolásábol származhat, ha nem használunk a fénypont szélességét korlátozó diafragmarends7,ert. A 6. ábra a találmány szerinti megoldás diafragmarendszert felhasználó megvalósítási módját ábrázolja. A 7. ábra a 6. ábra szerinti diafragmarendszer mértani szerkezetét ábrázolja. A 8. ábra a 6. ábrán látható diafragmarendszer előnyös megvalósítási módját ábrázolja. A 9., 10. és 11. ábrák a találmánynak a diafragmarendszert és a rácsot kombináló három lehetséges megvalósítási módját ábrázolják. A 12. ábra a találmány megvalósításának olyan módját mutatja, melyben a diafragmarendszert az ernyő speciális kialakítása helyettesíti. Az ábrákat a láthatóság céljából nem rajzoltuk léptékhelyesen. A találmány nincs korlátozva a példaképpen ismertetendő függőleges lumineszkáló csíkokkal ellátott ernyőjű háromágyús képcső esetére, amelyeknek ernyője szokásos szerkezetű, azaz csíkjai teljesen párhuzamosak és állandó szélességűek. Az 1. ábrán párhuzamos, állandó szélességű lumineszkáló csíkokkal ellátott ernyőjű két>cső bal oldali részének vízszintes metszete látható. A vázlatos rajzon 1 bura belsejében csupán a következő alkatrészeket láthatjuk: „E" ernyőn sorban „zöld", „vörös" és, „kék" függőleges lumineszkáló csíkok vannak és három egymást követő csík triplettet alkot. Ezeknek a csíkoknak szélessége — amelynek nagy-Ahhoz, hogy a kép kielégítő legyen, két színtisztaságnak és konvergenciának nevezett feltételt kell kielégíteni. Az első követelmény az, hogy minden egyes nyaláb minden egyes pillanatban a megfelelő színű csíkra legyen fókuszolva, a második, hogy a három fénypont egymás IG 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2