160282. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szines televízió képcső üzemeltetésére
5 160282 6 közvetlen közelében legyen, vagyis hogy ugyanannak a képpontnak feleljenek meg. A színtisztaságot és a konvergenciát egyszerre biztosíthatjuk az ernyő közepén, ha a két oldalsó elektronágyú tengelyét egymáshoz képest kis hajtással állítjuk be. A gyakorlatban ez általában 1° a középső elektronágyú tengelyéhez viszonyítva, amely utóbbinak tengelye egybeesik a képcső tengelyével. Szokásos felépítésű ernyővel — mint amilyet itt feltételeztünk •—• ilyen statikus elrendezés se^ gítségével az ernyő közepén elért színtisztaságot általában nem lehet az ernyő egész felületén biztosítani. Ennek oka az, hogy az eltérítési középpontok nem rögzített pontok és hogy a sugárnyalábok pályája az eltérítési középpontok és az ernyő között nem egyenes. A színtisztaság biztosítására ismert módszer, hogy az ernyőt a sugárnyaláb becsapódási pontjainak függvényében kísérleti úton alakítják ki. Ez azonban szabálytalan alakol eredményez, ami igen költséges ernyő előállításához vezet. Egy másik ismert módszer szerint — amelyet a bejelentő már korábban javasólt — az anód és a rács közé korrekciós elektródot helyezünk, amely az egymástól elszigetelt rács és az anód között elhelyezett vezető burkolatból készülhet és amely a burára szerelhető. Erre azután az eltérítés függvényében változó feszültséget- adunk. A konvergenciát viszont olyan készülék segítségével biztosíthatjuk, amely a három elektronnyaláb közül legalább kettőnek pályáját, lehetőleg közvetlenül az elektron ágyúkból való kiléoés után, az eltérítéstől függően kissé módosítja. A 2. ábrán erős nagyításban az ernyő központi részét látjuk R vörös, B kék és G zöld csíkokkal. Ezeket a csíkokat vékony 5 vezetőréteg fedi, amely lehetővé teszi, hogy az ernyőre feszültséget adjunk, de eléggé vékony ahhoz, hogy a beeső elektronokat a csíkokat alkotó lumineszkáló anyaghoz engedje. Szaggatott vonallal ábrázoltuk az ernyő és a rács közötti ekvipotenciális vonalakat, míg a „vörös" ágyúból származó nagyszámú elektronikus röppályák alkotta 9 sugárnyalábot folytonos vonalakkal ábrázoltuk. Az elektronikus röppályák megközelítően párhuzamosak, és irányuk közvetlenül a rács előtti térben merőleges a rácsra. A rácsra való merőleges beesés onnan ered, hogy az ernyő központi részét mutatjuk be, de a röppályák párhuzamossága jó közelítéssel alkalmazható az ernyő egész felületére is, ha a nagyságrendeket számításba vesszük. Ugyanis az elektronágyú elektronikus optikai rendszere útján elért fókuszolás a nyaláb átmérőjét — amely az elektronágyúból való kilépésnél alig több mint 3—4 mm — közvetlenül a rács előtt mintegy 1 mm-re csökkenti le, viszont az elektronágyú kimenete és a rács közötti távolság pl. 30—40 cm. Ennek következtében a pályákat gyakorlatilag bármiiven letapogatási szög esetén párhuzamosnak tekinthetjük. Végül a rácsi-ernyő elrendezés a rács-ernyő közti tér belsejében uralkodó feszültségeloszlás következtében lényegileg egyforma konvergens hengeres lencsékből összetett rendszert alkot -5 (minden rácsköznek egy-egy lencse felel meg), amelynek gyújtósíkja ismert módon az ernyő1 felületével pontosan egybevág azért, hogy az ernyőn maximális elektronkoncentrációt lehessen létrehozni. j 10 Minden egyes lencse váltakozva fogja fel a három elektronágyú mindegyikéből származó, gyakorlatilag párhuzamos elektronnyalábot, és azt gyújtósíkjának egy pontjára fókuszolja. Ha a szín tisztaság követelményét sikerül betartani, IE akkor minden nyaláb a megfelelő színű lumineszkáló csíkra fókuszolódík. Amint az ismeretes a sugárnyaláboknak az ernyő síkjában való fókuszálása megkívánja, hogy 20 r = Vg /V E = i /í legyen, ahol VB Sz ernyő feszültségét és Vg a rács feszültségét jelenti a katódhoz képest. Innen VB —V g = V B —r-V K = V E (I—r), ahol (1—r) % nagyságrendű. 25 VB feszültségnek elég nagynak, pl. 20 000 V-nak kell lennie ahhoz, hogy az elektronsugár a lumineszkáló anyagokat megfelelőképpen gerjessze. Fentiekből következik, hogy az ernyő és rács 30 között Vß—Vg feszültségkülönbséget kapunk, amely VE = 20 000 V és r = V« esetén 15 000 V-nak felel meg. A következőkben látni fogjuk, hogy ez a rács szekunder emissziója szempontjából komoly hátrányt jelent. 35 A képcső minőségét kontraszt szempontjából C = L M /Lm számmal jellemezhetjük, ahol L & a maximális, L.m pedig a minimális fényesség,. amelyet az ernyőn fehér fénnyel adott vizsgáló ábragenerátorral egyidejűleg el lehet érni 40 (mindhárom elektronágyút azonos jellel vezérelve'). Célszerű a nagy C érték, de a rács szekunder emissziós jelenségei az ismert képcsöveknél 45 megakadályozzák a kívánt érték elérését. A rács szálainak szekunder emisszióját nem lehet kiküszöbölni, mert minden vezető anyag, bár különböző mértékben, de szekunder emisz-50 sziót mutat, és a felhasználható anyagok kiválasztását különféle szempontok korlátozzák. • Megjegyezzük, hogy a beeső sugárnyalábok nemcsak a rácson keltenek szekunder emissziót, 55 hanem az árnyékmaszkos képcsövekhez hasonlóan az ernyőn is keletkezik szekunder emisszió, de az előbbinek optikai következménvei sokkal kritikusabbak, amint azt a következőkben látni fogjuk. 60 A 3. ábra a rács-ernvő térben létrejövő szekunder emissziós jelenséget szemlélteti. Itt ismét nagyítva ábrázoljuk az E ernyő középső részét és a g rácsnak megfelelő részletét. A vörös 9 sugárnyalábot vonalkázással ábrázol-65 juk (a vonalkázásnak nincs fizikai jelentősége). 3
