160265. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-klór-6 alfa-fluor-16 alfa-metil 17 alfa, 21 -dihidroxi-9,11-di halogénpregna-1,4- dién-származékok előállítására

3 sos alkoholok, mint pl. az a-teírahidro-piranol vagy -furanol. Halogénatomok alatt brómatomokat, de el­sősorban klór- és fluoratomokat értünk. Az új (I) általános képletű vegyületek érté- 5 kes farmakológiai tulajdonságokkal rendelkez­nek, így különösen helyi gyulladásgátló hatá­sukkal tűnnek ki, amit állatkísérlettel pl. pat­kánnyal végzett kísérlettel, 0,001—0,1 mg helyi alkalmazás esetén az idegentest-granulom-teszt- io tel bizonyítottunk. Az új vegyületeket tehát al­kalmazhatjuk helyi gyulladásgátló szerekként. Ezek az új vegyületek azonban ugyanakkor ér­tékes közbenső termékek is, egyéb hasznos anyagok, elsősoriban farmakolágiailag hatásos 15 vegyületek előállítására. Különösen előnyösek azok az (I) általános képletű vegyületek, ahol Rí fluoiratomot, R2 a-metil-csoportot, R3 szabad, vagy kisszénatom- 2 Q számú alkánkarbonsavval észterezett hidroxil­csopoirtot, R4 szabad, észterezett vagy kisszán­atomszámú alkanollal, tetrahidroifuranollal vagy tetrahidropiranollal éterezett hidroxilcsoportot, X klóratomot és Y klór vagy fluoratomot je- 25 lent. A legjobb hatású vegyületnek bizonyult a 6a-f luoir-2,9a,l l/?-triklár-16a-imetil-l 7 a-hidr­oxi-.2.1-<acetoxi-3,20-<dioxo-preg'na-l,4-dién, amely például patkányon helyileg alkalmazva 0,003— 0,01 mg adagolás esetén határozott gyulladás- „0 gátló hatást mutat. A fenti (I) általános képletű vegyületeket elő­állíthatjuk a) a (II) általános képletű vegyüle­tekből — a képletben Rí, R2, R3 és R4 a fenti , 5 jelentéssel bírnak —• önmagában ismert mó­don, valamely pozitív töltésű halogénión leadá­sára képes vegyület segítségével, halogén-an­ionok jelenlétében, vagy b) valamely (III) álta­lános képletű vegyületből, — ahol Rí, R2, R3, R4, X és Y a fenti jelentésű —• klór-addicióval az l,2^kettősköté:sben és sósav lehasításával a kapott 1,2-diklór vegyületből, és kívánt eset­ben a kapott vegyületben levő szabad hidroxil­csoportok észterezésóvel és/vagy a 2il4iidroxil­csoport éteresítésével vagy az észterezett hidr­oxilcsoportok átalakításával szabad hidrroxil­csoportokká. Pozitív töltésű halogénión leadására képes vegyületként az alábbiakat használhatjuk: N- .„ halogénamidot vagy N-halogénimidet, mint pl. N-bróm- vagy N-klór-szukcinimidet vagy -ftál­imidet, N-bróm- vagy N-Hklór-^acetamidot, N­-klór- vagy N-brám-toluoIszulfonsavamidot, A reakciót halogénanionok, pl. klorid-, bromid­vagy fluorid-aniónok jelenlétében folytatjuk le. A halogén-anionok a megfelelő alkáli- így el­sősorban kálium- vagy Mtium-halogenidek vagy a megfelelő halogénhidrogénsavak alak­jában lehetnek jelen. A pozitív töltésű halo­génión atomja eltérhet a halogén-aniontól. A reakciót célszerűen szerves oldószeres közeg­ben, mint amilyen az ecetsav-, dietilecetsav-, propionsav vagy a vajsavak, vagy valamely éterben mint pl. tetrahidirof uránban vagy di- 65 4 oxánban ill. halogénezett szénhidrogénben pl. metilénkloridban vagy kloroformban vagy az említett oldószerek keverékében. A klóraddieiót az 1,2-kettőskötésre a b) mód­szer szerint végezzük önmagában ismert mó­don, így például végezhetjük a reakciót inert oldószerben, mint pl- propionsavban, alacsony hőmérsékleten és sötétben. A sósavlehasítás az l,2^diklór-vegyületekből lúgos kezeléssel törté­nik; célszerűen valamely tercier nitrogéntar­talmú szerves bázist használunk, pl. trietil­amint, piridint vagy kollidint. A találmány szerinti eljárás értelmében kí­vánt esetben észterezzük a 17- és 21-ihelyzetű szabad hidroxilcsoportokat. Előállíthatók mind a 17a- vagy a 21-monoészterek mind pedig a 17a,21-diészterek. A 21-Kmonoészterek előállítása céljából a 21J hidroxi-vegyületeket ismert mó­don kezeljük valamely reakcióképes karbon­savszármazékkal, célszerűen a fent említett savak származékaival pl. ezek savanhidridjei­vel vagy savihalogenidjeivel, pl. tercier bázis, mint piridin jelenlétében. A 17a4ielyzetű szabad hidroxil-csoport is­mert módon vethető alá szelektív észterezésnek. A 17a,2!l-diésztert előállítjuk pl. valamely kar­bonsav-anhidrid mint például eoetsav-anhidrid segítségével katalizátorként erős savak, külö­nösen valamely aromás szulfonsavat pl. p-to­luol-szulfonsaivat adva hozzá, majd enyhe re­akciókörülmények között elszappanosítjuk a 21-észtercsoDortot. Az elszappanosításihoz pl. va­lamely alkálifémkarbonát, vagy hidrogénkasrfco­nát vizes, alifás-alkoholos pl. metanolos vagy etanolos oldatát alkalmazzuk. A 17a-monoészterei ket az alábbi isimert mó­don is előállíthatjuk: a 17a- és a 21-helyzetben szabad hidroxil-esoportokkal rendelkező (I) ál­talános képletű vegyületeket R'—C(OR")3 típu­sú ortoészterrel reagáltatjuk — a képletben R' (hidrogénatomot vagy alkilcsoportot és R" al­kilcsoportot jelent — erős sav, pl. p-toluolszul­fonsav-katalizátor jelenlétében inert oldószer­ben pl. benzolban, a kapott ciklusos 17a,2il-or­toésztereket gyenge szerves savakkal pl. oxál­savval hidrolizáljuk, aminek hatására a 21-ész­tercsoport szelektíven hidrolizál és megkapjuk a 17a-monoésztert, A találmány szerinti eljárás értelmében a 21-helyzetű szabad hidroxil-csoport kívánt esetben, előnyösen az előbb említett alkoholok reakció­képes származékával ismert módon éterezhető. így például dihidropirán hatására, a reakció­ban részt-neim-vevő oldószeres közegben, pl. tetrahidroifuránban, dietiléterben vagy kloro­formban és foszforoxiklorid jelenlétében meg­kapjuk a 21-tetrahidiropiranilétert. A (II) általános képletű kiindulási anyagok az 1 807 980 sz. közzétett német szabadalmi beje­lentés szerint állíthatók elő. Találmányunk vonatkozik az eljárásnak azok­ra a foganatosítási módjaira is, amelyek szerint valamelyik lépésben a közbenső termékként 2

Next

/
Thumbnails
Contents