160195. lajstromszámú szabadalom • Hőátvívő berendezés gázáram hőjének hasznosítására
3 160195 4 küszöbölése érdekében született és azoknál jobb eredményt ad. Nagy hibája azonban még ennek is, hogy üzeméhez harmadik hűtő-közeg szükséges, továbbá, hogy megvalósításához bonyolult és drága, háromjáratú hőcserélő készülék szükséges. Közvetítő közeget alkalmaznák a hő átvitelére a kazánépítésben közismert ún. Schmidt— Hardtmann kazánban is. Miután azonban ez saját tüzelőberendezéssel rendelkezik, ebben a szabályozást természetesen a tüzelőberendezés szabályozásával oldják meg. Gyakran alkalmaznak továbbá közvetítő közeges fűtést, hőközlést más esetekben is (lásd pl. a 857 384 számú NSZK szabadalmi leírást); mindezekre jellemző azonban, hogy a hőközlő berendezést a hőforrás (gáztüzelés, olajtüzelés, stb.) szabályozásával szabályozzák, illetve állítják le, ilyenkor tehát a szabályozással kapcsolatban nehézség nem is lép fel. Végül olyan esetekben, amikor a technológiai berendezésből (pl. nagyolvasztó, kohó, vegyipari berendezés, stb.) érkező forró gáz hűtése (nem pedig a — 3 — hőf elvevő közeg fűtése), az elsődleges feladat, továbbá olyan esetekben, amikor a — 3 — hőfelvevő közeggel mindig kell hőt közölni és csupán a közölt hő mennyiségét kell bizonyos határok között szabályozni, alkalmaznak a Schmidt—Hardtmann kazánhoz hasonló elrendezést azzal a kiegészítéssel, hogy a forró gázzal fűtött hőcserélő folyadékellátását szeleppel, csappal, vagy változtatható folyadékszállítású szivattyúval szabályozzák. (Lásd pl. az 1 161 489 számú angol leírást). Ilyenkor ez megengedhető. Ámde, ha a hőelvétel teljes leállítása is igény, vagy szükséges a teljesen automatikus üzem, ez a megoldás is alkalmazhatatlan. A megoldás hátránya ugyanis, hogy idővel minden szelep átenged, tehát a fűtőfelület zárt szelepállás mellett is kap folyadékot. Ennek eredménye pedig, hogy amikor a hűtés hiányzik, a közvetítő közeg nyomása hamarosan megengedhetetlenül naggyá válik, aminek eredményeiként a biztonsági hasadó tárcsa kihasad, a közvetítő közeg elszökik, a berendezés üzemképtelenné válik. A szelep, csap, stb. állandó karbantartást, gondozást igényel, ami önmagában is hátrány, további káros következményei azonban ennek a megoldásnak, hogy minden szerelés közvetítő közeg veszteséggel is jár, és újratöltést is szükségessé tesz. A találmány célja a fentiekben körvonalazott nehézségek kiküszöbölése, nevezetesen olyan hőátvivő berendezés létesítése, amelynél technológiai folyamatokból állandóan érkező forró gázok hőjét a mindenkori hőigénynek megfelően, de a technológiai folyamat befolyásolása nélkül igénybe vehetjük vagy nem. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy a hőelvételt szabályozhatjuk, vagy akár meg is szüntethetjük. A találmány alapja az a felismerés, hogy ez a feladat az elárasztás mértékének változtatásával történő szabályozás és a közvetítő közeges indirekt fűtés komplex alkalmazásával megoldható, ha a folyadékáram szabályozását fűtéssel S társított folyadékgáttal oldjuk meg. Ennek megfelelően a találmány hőátvivő berendezés gázáram hőjének hasznosítására, amelynek önmagáiban ismert módon a gázáram pályájába iktatható hőcserélője, e hőcserélővel vezetékrend-10 szer útján összekötött kondenzátora, valamint a vezetékrendszerbe iktatott szabályozó szerve van, amelynél azonban a szabályozó szerv a találmány értelmében folyadékgát és a vezetékrendszernek a kondenzátorhoz csatlakozó, fű-15 téssel társított U alakú szakaszát zárja le. Amint látni fogjuk, ilyen elrendezés esetén lehetőség nyílik mozgó alkatrész nélküli, egyszerű automatikus szabályozás létesítésére. Célszerű, ha rendszerben található nem-kon-20 denzálódó gázok kellemetlen hatásának kiküszöbölése érdekében a kondenzátort a vezetékrendszer folyadékteréhez csatlakoztató vezetékbe légtartályt iktatunk. Ekkor ugyanis a berendezés teljesen hermetikusan alakítható ki, ami 25 kezelés és karbantartás nélküli hosszú üzemet biztosít. A légtelenítés önmagában ismert módon megoldható ugyan oly módon, hogy az üzem indulásakor, amikor a közvetítő közeg nyomása már ^0 meghaladja az atmoszférikus értéket, megfelelő helyen elhelyezett légtelenítő csapon keresztül lég telenítünk, ámde ennek a módszernek hátránya, hogy egyrészt kézi beavatkozást igényel, másrészt a levegővel együtt a közvetítő közeg 35 gőzének egy része is távozik a rendszerből, tehát a közvetítő közeg mennyisége csökken, ami gyakori utántöltést tesz szükségessé. Ilyen megoldással tehát a beavatkozás nélküli tartós és automatikus üzem nem lehetséges. Célszerű továblbá, ha segédenergia megtakarítása végett a fűtést további, találmány szerinti hőátvivő berendezés kondenzátorával biztosítjuk. 45 A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti hőátvivő' berendezés néhány példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon: Az 1. ábra a találmány szerinti hőátvivő be-5Q rendezés elvi vázlata. A 2—4. ábrák egy-egy példakénti kiviteli alakot tüntetnek fel. Végül: Az 5. ábra további példakénti kiviteli alak blokksémája. 55 A rajzon azonos hivatkozási számok hasonló részleteket jelölnek. Amint az 1. ábrán látható, a találmány szerinti hőátvivő berendezésnél önmagában ismert módon 12 gázáram pályájába 11 hőcserélő van „. iktatva. E hőcserélővel 22 vezeték útján a kondenzátor van összekötve. A két 11 és 9 hőcserélő 1 szabályozó szerven át a folyadékoldalon is össze van kötve egymással. 5 légtelenítő rendeltetése, hogy a kondenzátorból az inert gázok ti5 távozását lehetővé tegye. ?
