160195. lajstromszámú szabadalom • Hőátvívő berendezés gázáram hőjének hasznosítására

160195 5 e A teljesen automatikus üzem megvalósítása érdekében már most figyelembe kell vennünk két körülményt: a hőcsere teljes leállításához az szükséges, hogy a forró gázzal fűtött hőcserélő folyadék halmazállapotú közvetítő közeget egyáltalán ne kapjon, továbbá a helyes működéshez a közvetítő közeg kondenzátorát megfelelően és automatikusan légteleníteni kell. Az 1 szabályozó szerv ilyen találmány szerinti megoldásának egyik példaként! kiviteli alakja a 2. ábrán látható. A 9 kondenzátor 10 kondenzátumlevezető csonkja és a 12 forró gázzal fűtött 11 hőcserélő 13 folyadékbevezető csonkja között a csővezetéket úgy alakítjuk ki, hogy abban 21 gát keletkezzék, amelyen a folyadék rendes körülmények között átjutni nem tud. A gátat a 15, 14 és 17 csőszakaszok segítségével alakíthatjuk ki. Ha a gőztermelést meg akarjuk indítani, akkor a folyadékkal töltött, a 14 ós 15 csőből álló U csőnek a forraló hőcserélőhöz vezető 14 ágában elhelyezett 16 (pl. villamos) fűtést, a vezérlő fűtést bekapcsoljuk, ez gőzbuborékokat hoz létre a 14 ágban, aminek hatására a folyadékszint felemelkedik és a folyadék a 21 gáton átbukik és a 17 csövön át befolyik a forró gázzal fűtött 11 hőcserélőbe. A 14 és 17 csövek csatlakozási pontjánál, a 21 gát fölött, kezdődik a 18 cső, amelyen a 16 vezérlő fűtéssel termelt gőzt visszavezetjük a 9 kondenzátorba, ahol a 22 vezetékből a 19 nyíl irányában érkező gőzökkel együtt lép a hőcserélő felületek közé. A kondenzátum a 20 nyilak értelmében a 15 vezetékbe távozik. Vannak olyan esetek, amikor a 16 vezérlő fűtés helyett más módon lehet célszerűen gondoskodni a hasznos hőközlés megindításáról és leállításairól. Ilyen esetekre vonatkozik a 3. ábra szerinti példakénti kiviteli alak. Ha ugyanis a 9 kondenzátorból és a 15 és 14 csőből álló rendszerben lévő közvetítő' közeg mennyissége kicsi, akkor az a 21 gáton nem bukik át és így a hőközvetítés nem indul meg. Ha a közvetítő közeg mennyisége megnő, akkor a 14 és 15 csövek megtelnek, a közeg a 21 gáton átbukik és a hőközvetítés megindul. Evégből a 9, 14 és 15 elemekből álló rendszerhez fűthető és hűthető 23 tárolót, ún. folyadékcsapdát csatlakoztatunk. Ha a 23 folyadékcsapdát fűthetjük, a keletkező gőz a benne levő folyadékot kiszorítja és ezzel megnövekszik a 14, 15, 9 csövekben levő folyadékmennyiség. Ez azt eredményezi, hogy a folyadék a 21 gáton átbukik, ami a fentemlített eredménnyel jár. Ilyenkor tehát a 25 fűtés a vezérlő fűtés. Ha a 23 folyadékcsapdát 26 hűtéssel hűtjük — nem qkvetlenül mesterséges hűtéssel, hanem pl. a környezet természetes hűtőhatása is megfelelhet — akkor a gőz kondenzálódik és a folyadékcsapda folyadékkal telik meg. Ennek következtében a hőközlés természetesen leáll. Megoldható a 23 folyadékcsapda úgy is, hogy a 25 fűtés által termelt gőz egy része a jól méretezett és szaggatott vonalakkal féltüntetett 24 fojtciszerven (pl. kis furat, kapillar cső, stb.) állandóan távozik. Ha a 25 fűtés be van kapcsolva, akkor a termelt gőz egy része nem tud a 24 fojtáson keresztül eltávozni, ezért a 23 folya.dékcsapdából a folyadék kiszorul. Ha a 25 fűtést kikapcsoljuk, a gőz távozik, a 23 folyadékcsapda ismét megtelik folyadékkal. A 24 fojtás és a 26 hűtés együtt is alkalmazható. Megvalósítható végül olyan megoldás is, amikor csak a 26 hűtés és a 24 fojtás működik. Ilyenkor a 26 hűtés mintegy „felszívja" a közeget a 23 folyadékcsapdába, és a hűtés megszüntetése eredményezi azt, hogy a 24 fojtáson keresztül a 23 folyadékcsapda gőzzel telik meg, a folyadék pedig a gravitáció hatására kiürül. Ilyenkor természetesen a 23 folyadékcsapda megfelelően magasan helyezendő el. Ilyenkor a 26 hűtés „vezérlő hűtés" szerepét tölti be. Rámutatunk itt arra, hogy ha a folyadékcsapda, üzemen kívül, az összes közvetítő közeg mennyiséget tárolja, a szükséges „gát-magasság" csökkenthető. A légtelenítés találmány szerinti megoldása a 4. ábrán látható és 4 légtartály alkalmazásában áll. A 4 légtartály üres, természetes vagy mesterséges 6 hűtéssel ellátott" edény, amelynek felső része 7 vezetéken keresztül a kondenzátor légtelenítesz pontjával van összekötve, alja pedig 8 folyadékzáron át a kondenzátunitérrel érintkezik. Üzemen kívül a berendezésben kicsi a nyomás és mindenütt nem kondenzálódó gázok találhatók; amint a gőztermelés megkezdődik, a közvetítő közeg terében a nyomás növekszik és a kondenzáció megindul. Az érkező gőzök kondenzációja a 4 gáztairtályban fejeződik be; oda gőz-gáz elegy érkezik, de csak folyadék távozhat, azért rövid idő alatt a rendszerben található összes nem kondenzálódó gázok ide gyűlnek és így a 9 kondenzátor légtelenedik. Végül rámutatunk arra, hogy a találmány szerinti egyes elrendezéseknél a szabályozást az átviendő hasznos hőmennyiségekhez képest elhanyagolható mennyiségű vezérlőfűtés szolgáltatja. Ámde a vezérlőfűtést, főként nagy berendezéseknél, célszerűen szintén a találmányunkban leírt valamely módszer segítségével, magának a 12 forró gáznak az energiájával lehet szolgáltatni, mint ez az 5. ábrán látható. Ennek az eljárásnak az eredményeként, ha a 28 vezérlőfűtés és az átvitt 27 hasznos hőmennyiség viszonya az eredeti berendezésben pl. ^vezérlő =e,=0,01 ^hasznos ami szokásos érték, akkor a primer 28 vezérlőfűtést is a 12 gázáramból szolgáltatva, a to-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3