160193. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-rövid szénláncú alkil-4,5- difenilpirrol-származékok előállítására

9 160193 10 zet vagy valamely víztartalmú oldószert alkalmazhatunk, így vizes alkoholt, vizes dioxánt stb. A szóhanforgó lépésnél azokat a srjwakat és lúgokat alkalmazhatjuk, melyeket a (IV) áltajlános képletű vegyületek hidrolízisére említettünk meg. A fenti reakció hőmérsékletének nincs döntő jelentősége; ha a reakciót ssfv jelenlétében hajtjuk végre, akkor a reakció hőmiérséklete előnyösen .viszonylag alacsony; ha a, rer(keió során lúgot alkalmazunk, akkor viszonylag ma.gtß hőmérsékleten dolgozunk. Így például 8i0%os kénsav használata esetén a reakció hőmérséklete előnyösen 40 °C, vizes-íalkoholos nátriumhidroxid jelenlétében pedig a reakciót a fenti elagy visszafoly^tási hőmérsékletén hajtjuk végre. A reakció időtartama tág határok között változhat. A reakcióidőt befolyásolja a kiindulási anyeg észter-részét képező alkohol minősége, -az alkalmazott sav vagy lúg minősége stb. Általában azonban e/zt mondhatjuk, hogy a reakció 1—5 óra alatt zajlik le. Ha nagyobb reakcióhőmérsékletet vagy hosszabb reakcióidőt alkalmazunk, akkor a reakció továbbmegy és melléktermékként dakarboxilezett anyag keletkezik. A reakció végbemenetele után Í>|Z (V) általános , képletű reakcióterméket valamely hagyományos módon távolíthatjuk el a reakcióelegyből, így például az esetleg jelenlevő szerves oldószer desztillációjával és a képződött csapadék vizes oldatból történő eltávolításával. Az elkülönítés után kapott nyersterméket kívánság szerint valamely hagyományos módszerrel, így például átkristályosítással tisztíthatjuk. Az (V) általános képletű termék debrjrboxilezését előnyösen úgy hajtjuk végre, hogy az (V) általános képletű vegyületet a szerves karbonsavak dekarboxilezésére használt általános eljárásmód szerint valamely oldószer jelenlétében vagy anélkül melegítjük. A reakcióban a szerves karbonsavak dekarboxilezésére általánosan bflsznált oldószerek közül bármely használható, mely a szóbanforgó reakciót nem befolyásolja hátrányosan. Előnyösen olyan oldószert. alkalmazunk, mely nagy — célszerűen 100 CC fölötti — forrponttal rendelkezik, s a kiindulási anyagokat oldja. Oldószerként például a következőket használhatjuk: szerves bázisokat, így piridint, kinolint, kinaldint stb.; többértékű alkoholok^jt, így glicerint, etilénglikolt stb. Mint a kérdésben jártas szakértők előtt ismeretes, bizonyos katalizátorok — igy fémporok, például rézpor, továbbá üvegpor — a dékarboxilezési reakciókat gyorsítják, s így a fenti reakció lezajlását is gyorsabbá teszik. Legcélszerűbben rézport alkalmazhatunk. Ha ,a reakciót oldószer nélkül valósítjuk meg, akkor előnyösen úgy járunk el, hogy a kiindulási anyrlijot olvadáspontja feletti hőmérsékletre hevítjük, ha pedig a reakciónál oldószert alkalmazunk, akkor a retkeióelegyet célszerűen körülbelül 100 °C hőmérséklet fölé melegítjük. Ha a reakciót olyan oldószerben hajtjuk végre, mely 1O0 °C felett forr, akkor előnyösen az oldószer viszszafolyatási hőmérsékletén dolgozunk. A reakció időtqrtama — főként az alkalmazott reakcióhő-5 mérséklettől és a kiindulási anyagok összetételétől függően — tág határok között változhat; általában azonban 10 perc — 1 óra idő elegendő a reakció tökéletessé tételére. A reakció lezajlása után az (I) általános képletű ve-10 gyületet valamely hagyományos módszerrel könnyen elkülönítihetjük a reakcióelegytől. Így például a reakcióterméket vákuumdesztillációnak vetjük alá, vagy a reakcióelegyet jeges vízre önthetjük, majd a kapott elegyet vala-15 mely ffkalmas oldószerrel, például kloroformmal extraháltat juk. Az extraktuniot ezután moshatjuk és száríthatjuk, majd az extrakeióra alkalmazott oldószert eltávolíthatjuk. A fentiek szerint kapott nyersterméket ezután kívánság 20 szerint valamilyen módszerrel, például átkristályosítással tisztíthatjuk. Az alábbiakban a találmány megvilágítására! — az oltalmi kör korlátozása nélkül — példákat mutatunk be. 1. példtfj: 2-metil-4,5-ibisz-i(p-metoxi-fenil)-pirrol 30 1. i2-metil-3-etoxikarbonil-4,5-ibisz-(p-metoxifenil)-pirrol , 12,9 g anizoin TOO ml ecetsavval készített oldatába 9,5 g acetecetsavas etilésztert és 15 g icimmóniumacetátot adunk be. A kapott elegyet ezután visszafolyató hűtő alatt forraljuk 2 órán keresztül. A reakció lezajlása után a reqkcióelegyet 1,5 liter jeges vízbe öntjük, majd 1 órán keresztül állni hagyjuk. A kapott csapadékot szűréssel elkülönítjük, meid vízzel, vizes nátriumhidrokarboinát-oHattal és ismét vízzel mossuk, végül exszikkátorban megszárítjuk. Ilyen módon 16,4 g kristályos nyersterméket kapunk. A kristályos anyagot 9Í5%HOS etanolban qktív 45 szénnel kezeljük, majd vizes etanol^oldatból átkristályosítjuk. Ilyen módon fehér tűk formájában 136,5—138 °C olvadáspontú tiszte) végterméket kapunk. 5Q Elemi összetétele: C22H23O4N Számított: C 72,31%, H 6,34%, N 3,83% Talált: C 7.2,18%, H 6,30%, N 3,89% e- Az 1. példában ismertetett eljárással a megfelelő benzoin-származékokból kiindulva ífmmó-» niumaoetát és valamely keton ecetsav jelenlétében történő melegítésével az alábbi pirrol-származékokf.|t állítottuk elő: fífl 2-rnetil-3-metoxibarbo!ml-4,5-jbisz-(pHmetoxi-<fenil)-pirrol, hozam: 75%, op.: 15.3,5—J.54,5-- °C 2-metil-3-benziloxikarbonil-4,5-ibisz-(p-metoxifi5 fenil)-pirrol hozetm: 70% op.: 118—121 °C , 5