160193. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-rövid szénláncú alkil-4,5- difenilpirrol-származékok előállítására
160193 8 A reakció hőmérsékletének nincs döntő jelentősége; fizt tapasztaltuk, hogy a melegítés kedvező módon meggyorsítja a reakció lezajlását. Oldószer alkalmazása esetén előnyös, ha a reakciót az oldószer visszafolyatási hőfokán valósítjuk meg; ha a reakcióiban oldószert nem alkalmazunk, akkor a reakciót célszerűen 100— 150 °C-on visszük véghez. A reakció időtartamának szintén nincs döntő jelentősége; ez az idő a kiindulási anyagok minőségétől és a reakció során alkalmazott oldószertől, a hőmérséklettől és egyéb tényezőktől függően például 1—5 óra között lehet. A reakció lezajlása után a keresett (IV) általános képletű terméket valamely hagyományos módszerrel könnyen elkülöníthetjük a reakcióeiegytől. Így például & reakcióelegyet jeges vízbe önthetjük, és a képződött csapadékot szűréssel elválaszthatjuk az elegytől. Ha a keresett termék egyáltalán nem, vagy tökéletlenül válik ki, fkkor a reakcióterméket alkalmas módszerrel — például benzollal — történő extrakcióval különíthetjük el. Az extraktumot az extrakció után mossuk és szárítjuk, majd az extrakciós oldószert eltávolítjuk. Az így. kapott nyersterméket kívánság szerint víjLamely hagyományos módszerrel, így például átkristályosítással vagy kromatográfiás eljárással tisztíthatjuk. A találmány szerinti eljárás a) lépésénél — melynél a (IV) általános képletű vegyületből az (I) álte.jlános képletű anyagot állítjuk elő — a reakciót úgy valósítjuk meg, hogy valamely (IV) általános képletű vegyületet közömbös oldószer jelenlétében valamely lúgos vagy savas kémhfjtású szerrel melegítünk, s így a vegyületet hidrolizáljuk és dekarboxilezzük. A hidrolízis és dekarboxilezés lépését általában úgy hajtjuk végre, hogy a (IV) általános képletű vegyületet valamely alkfimas oldószer jelenlétében valamely savval vagy lúggal kezeljük. A reakció során előnyösen nagy hőmérsékletet alkalmazunk, s így megkönnyítjük a reakció lefolyását és csökkentjük a reakció idejét. A reakcióban savas vagy lúgos kémhatású anyagként kielégítőién alkalmazhatók azok a vegyületek, amelyeket a különböző szerves karbonsavészterek hidrolízisére általánosan használnak. Ilyen célra alkalmazható savakra például az alábbiakat említhetjük meg: szervetlen savak, így kénsav, sósav, brómhidrogénsav stb.; erős szerves savak, így a benzolszulifonsav, a p-toluolszulfonsav stb. Általában előnyösebb szervetlen savakat, célszerűen kénsavat használni. Lúgokra példftként az alkálifém-hidroxidokat említhetjük meg, így például a nátriumhidroxidot, a káliumhidroxidot, a litiumhidroxidot stb., továbbá a földalkálifém-hidroxidokat, így például a kalciumhidroxidot vagy a báriumhidroxidot stb. Célszerűen a szokásosan használt alkálMdroxidokat alkalm?pzuk, előnyösen nátriumhidroxidot. A szóbanforgó reakciólépésnél bármely olyan oldószert használhatunk, melyet szerves karbonsi^vészterek hidrolízisére és dekarboxi'lezésére szoktak alkalmazni, s mely nem befolyásolja hátrányosan a fenti reakciókat. A repkciót általában vízben vagy valamely vizet tartalmazó oldószer-keverékben szokták megvalósítani; ha a hidrolízist valamely szervetlen sav vajgy lúg jelenlétében valósítjuk meg, akkor oldószerként előnyösen vizes dioxánt, vizes alkoholt stb. alkalmazhatunk; szerves sav jelenlétében valamely közömbös szerves oldószert, így benzolt, toluolt stb. használunk. A reajkció hőmérsékletének nincs döntő jelentősége, célszerű azonban — mint a fentiekben kifejtettük — a reakciót viszonylag nagy hőmérsékleten kivitelezni. Sav — előnyösen 15 kénsav — jelenlétében a reakciót áltfjLában úgy hatjuk végre, hogy az elegyet 80—1O0 °C-ra melegítjük; lúg — célszerűen nátriumhidroxid vizes oldata — jelenlétében a reakciót általaben 100—250 °C-on valósítjuk meg úgy, hogy 20 az elegyet normál nyomáson, túlnyomáson vagy túlhevített gőz bevezetésével melegítjük. A reakció időtartamának nincs döntő jelentősége; ez a tényező tág határok közt változhat a kiindulási anyfjgoktól, az alkalmazott reagensektől és 25 a reakció hőmérsékletétől függően. 'Sav alkalmazása esetén a reakció általáhm 15 perc — 5 óra időé vesz igénybe; ha lúgot használunk,, a reakció tökéletessé tételére általábrfi 15 perctől 48 óráig terjedő időre van szükség. • 30 A reakció lezajlása után az (I) általános képletű vegyületet valamely szokásos módszerrel különítjük el sí reakcióelegyből. Így például megtehetjük, hogy a reakcióelegyet jeges vízre 35 öntjük, és az elegyből képződő csapadékot szűréssel különítjük el. Ha a termék egyáltalán nem, vagy csak tökéletlenül képez osrpadékot, akkor úgy különíthetjük el, hogy a reakcióelegyet valamely alkalmas oldószerrel, így például 40 benzollal extraiháljuk, az extraktumot mossuk és szárítjuk, majd az oldószert eltávolítjuk. Az oldószer eltávolítása után kapott nyers terméket . adott esetben valamely hagyományos módszerrel, például átkristályosítással vagy kromqtog-45 ráfiás úton tisztíthatjuk. A találmány tárgyát képező eljárás szerint — mint a fentiekben kifejtettük — az (I) általános képletű vegyületeket a (IV) általános kép-50 létű anyagokból kiindulva a b) módszer szerint is előállíthatjuk. E módszer szerint a (IV) általános képletű vegyületeket először valamely savval vagy lúggal elhidrolizáljuk, s így rp (V) általános képletű termékeket állítjuk elő, majd 55 ezeket az anyagokat dekf.rboxilezzük. A fenti hidrolízist előnyösen úgy valósítjuk meg, hogy a (IV) általános képletű anyagot oldószer jelenlétében valrfnely savval vagy lúggal kezeljük. 60 A fenti lépésnél oldószerként kielégítőién alkalmazhatjuk a szerves karbonsavészterek hidrolízisére szokásosan alkfJtmazoitt oldószereket. A reakciót oldott vagy szuszpendált reagensek 65 segítségével valósíthatjuk meg. Oldószerként vi-4