160183. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazolkarbonsavészterek és savaddiciós sóik előállítására
5 4. példa N-dimetilamino-etil-45-tiazol-kadboxilát-dihidroklorid 5 2,77 g tiazol-5-karbonsav-kloridhoz hűtés közben 40 ml dietilamino-etanolt adunk, azután a keveréket V2 óra alatt 100 C°-ra melegítjük fel, majd vákuumban ledesztilláljuk a dietilaminoetanol fölöslegét. A maradékot 50 ml etanolban 10 oldjuk és 2,87 g trietanolamint adunk hozzá. Szűrés után a maradékként kapott olajat lédesztilláljuk. A 10 Hgmm nyomáson 101 és 154 C° között szedett frakció diétilammo-etil-5-tiazol-karboxilát. Hozam 49%. 15 Ezt a bázist etanolban sztöchiometrikus menynyiségű sósavval reagáltatva dietilamino-etil-5--tiazol-karboxilát dihidrokloridot kapunk színtelen kristályok alakjában, amelyek olvadás- 20 pontja etanolból való- átkristályosítás után 116 C°. Hozam 45,5%. Elemi összetétele: CioHi6 N202S.2 HCl = 301,23 Számított: N 9,30% Cl 23,64% 25 Talált: N 9,21% Cl 23,3—23,4% Ezt a vegyületet eddig még ném írták le a szakirodalomban. 5. példa 2',2'-dimetil-il^propil-5-tiazol-karboxilát 35 5,5 g tiaziol-5-karbonsav-klorid 20 ml acetonnal készített oldatát lassan hozzáadjuk 3,10 g neopentilalkohol és 4,73 g trietilamin 20 ml aoetonnal készített oldatához. A kapott keveréket szűrjük, az oldószert vákuumban ledesztil- 40 láljuk, és a maradékot éterben oldjuk. Az éteres oldatot 10%-os vizes káliumkarbonát oldattal, azután vízzel mossuk, majd az étert ledesztilláljuk. A maradék olajat 15 Hgmm nyomáson 130 és 132 C° között desztillálva 2',2'-dimetil-l'-pro- 45 pil-5-tiazol-karboxilátot kapunk folyadék alakjában. Hozam .35,5%. (n)25 D = 1,4929—1,4928. Elemi összetétele: C9H13NO2S = 199,26 Számított: N 7,03% 50 Talált: N 7,22% Ezt a vegyületet eddig még nem írták le a szakirodalomban. 55 Mint fentebb már említettük, a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek érdekes farmakológiai hatással rendelkeznek. Különösen figyelemreméltó zsírtartalom-csökkentő hatást mutatnak, mely a trigliceridek mennyiségének 60 jelentős csökkenésében nyilvánul meg. Ezek a vegyületek akut és krónikus hiperlipémia, ateromatózis, hepatikus vagy toxikus steatózis és lipoid-nefrózis kezelésében hasznosíthatók. 6í> 6 A hatóanyagokból tablettát, drazsét, kapszulát, granulátumot, emulziót, szirupot vagy végbélkúpot készítünk, és orális vagy rektális úton adjuk be. A hasznos dózis dózisegységenként 0,2—1 g, naponta 1—5 g a beadás módjától függően, előnyösen 1,5 g. A találmány szerinti vegyületeket tartalamzó gyógyászati készítményeket: tablettát, drazsét, kapszulát, granulátumot, emulziót, szirupot, és végbélkúpot az ismert módon készítjük el. 6. példa n-Butil-5-tiazol-karboxilát 5,2 g 5-tiazolkarbonsavat szuszpendálunk 50 ml n-butanolban, majd hozzáadunk 0,5 ml tömény kénsavat. A reakcióelegyet három és fél órán át visszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd két napon át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A butanolt desztilláció útján elkülönítjük. A maradékot 100 ml etiléterben és 10 ml 10%-os vizes káliumkarbonát-oldatban felvesszük. A vizes fázist etiléterrel extraháljuk. A szerves fázit* sokat vízzel semlegesre mossuk és magnéziumszulfát fölött szárítjuk. Az oldószer eltávolítása után desztilláció útján színtelen folyadék alakjában n-butil-5-tiazol-karboxilátot kapunk, amely oldható etanolban és etiléterben és oldhatatlan vízben; f. p.: 82 C° (0,2 Hg mmnyomáson) (npo —1,5038. Elemzési összetétele: CgHuNOaS = 185,24 Számított: C 51,87% H 5,99% N 7,56% S 17,31% Talált: C 51,5% H 6,1% N 7,6% S 17,3% 7. példa Benzil-5-tiazolkarboxilát A-lépés: 5-tiazolkarbonsavklorid 6,7 g 5-tiazolkarbonsavat szuszpendálunk 30 ml tionilkloridban. Egy és háromnegyed órán át melegítjük visszafolyató hűtő alatt, majd a tionilklorid feleslegét ledesztilláljuk. Az 5-tiazolkarbonsavkloridból álló maradékot 50 ml etiléterben oldjuk, majd az oldhatatlan frakciót szűréssel elkülönítjük. B-lépés: Benzil-5-tiazolkarboxilát 5 g benzilalkoholt és 6,3 g trietilamint viszünk be 50 ml etiléterbe, majd lassan, 20 C° alatti hőmérsékleten hozzáadjuk az előző lépés-3
