160177. lajstromszámú szabadalom • Tökéletesített eljárás széndiszulfid előállítására szénhidrogénekből

160177 3 4 való szeparálásával, végül a kapott széndiszulfid desztillációsával. A találmány értelmében úgy já­runk el, hogy a szénhidrogéneket, előnyösen ali­fás telítetlen szénhidrogéneket a cirkuláló ként is tartalmazó szulfuráló berendezésbe legalább két olyan ponton vezetjük be, amelyek a folyékony kén bevezetésének szintjéhez viszonyítva külön­böző magasságokban vannak elrendezve. ,,Szurfuráló-berendezés"-en olyan önmagában ismert berendezést értünk, mely biztosítja a reak­ció létrejöttéhez szükséges hőmérsékletet és a reakcióhoz szükséges hőmennyiség átadását. E berendezés megelőzi a gázalakú reakciótermékek kondenzálásához, a CS2 abszorpciójához és de­szorpciójához és desztillációjához szükséges ha­gyományos berendezések egységeit. A szóbanfor­gó edényzet állhat például egy kemencébe helye­zett csőkígyóból. A berendezéshez csatlakoztat­hatjuk a csővezetéket, további reaktort vagy reaktorokat, melyek töltőanyaggal vannak meg­töltve és tetszés szerint tartalmaznak vagy nem tartalmaznak valamely katalizátor-rendszert, e rendszerben a szulfurálási reakciót tökéletessé tehetjük. . „Reakciótérfogat" alatt a berendezésnek azt a térfogatát értjük, mely a szénhidrogén töltetnek a szulfuráló berendezésbe történő bevezetési pontja és a berendezés vége között található. Ámbár a találmány értelmében a szénhidrogé­nek fokozatos bevezetése a szulfuráló berendezés bármely pontján történhet, így például valamely kemencével fűtött csőkígyóba vagy az előbb em­lített reaktorok belépési pontján, a találmány cél­szerű és különösen előnyös megvalósítási formá­jánál úgy járunk el, hogy a telítetlen szénhidro­gén-töltetet a kenet tartalmazó csőkígyónak leg­alább két pontján vezetjük be. Az egyik beveze­tési pont esetleg egy külön szulfuráló' reaktorban lehet, melyet kívánság szerint a kemence után helyezünk el. A találmány szerinti többpontos injektálás módszerének megvilágítására a találmányhoz mellékelt ábra szolgál. Az 1. ábrán a találmány szerinti szulfuráló be­rendezés vázlata látható. Az 1. csőkígyó egy ke­mencében helyezkedik el (ez utóbbi nincs ábrá­zolva). A szóban forgó csőkígyó vége a 2. csőve­zetékhez csatlakozik. Ez a csővezeték a 2a. veze­tékkel és a 2b. vezetékkel van összekötve. A 2a. vezeték a 3. szulfuráló-reaktorba vezet, a 2b. a reakciótermékek hagyományos kezelő, rekuperá­ciós és tisztítóberendezéseihez csa^ikozik. (Az ábrán nincs feltüntetve.) A gyakorlatban az ábrán látható csőkígyót 600—75'0 C-ra hevítik fel, s a csővezeték felső részébe a 4. számú csövön keresztül kb. 130— —150 C°-ra előhevített folyékony ként táplálnak be. Az elméleti mennyiséghez képest általában 1—50%-ban levő kenet a csőkígyóba történő be­lépésnél kívánság szerint CS2-vel és/vagy fÍ2S-sel hígítjuk. A széndiszulfid és kénhidrogén kíván­ság szerint a visszakeringetett anyag egy része lehet máshonnan származhat, a szóbanforgó anyagokat az 5. csővezetéken keresztül vezetjük a rendszerbe. Az alapanyagként alkalmazott szén­hidrogént — mely a 6. csővezetéken keresztül ér­kezik a kemencébe — a találmány eljárása sze­rint a szulfuráló berendezés több pontján vezet­jük be. A találmány egyik megvalósítási formá­jánál a szobahőmérsékletű szénhidrogént kizáró­lag a 7. és/vagy 8. csőben vezetjük a csőkígyó legalább 2 pontjába. Ezeket a pontokat az ábrán A, B, D, E és F betűkkel jeleztük. A találmány egy másik kiviteli formájánál — mely az előző megoldás egy változata — a 6. csővezetéken ér­kező szénhidrogén-áramot változtatható térfogat­arányban két részre osztjuk. A gáz egyik részét a 7. vagy 8. csövön keresztül a csőkígyóba vezet­jük, a másik részét a 9. számú csővezeték segít­ségével a 3. szulfuráló reaktorba vezetjük. Ezt a reaktort a fent említettek szerint a kemence után helyezhetjük el. A szénhidrogén-áramot a szó­banforgó reaktorba a berendezés alján levő C ponton vezetjük be, nyilvánvaló azonban, hogy ez az injektálási hely a reaktor bármely más pontján elhelyezkedhet. Akár a találmány fent említett első foganatosítási módja szerint csupán a csőkígyót alkalmazzuk, akár a szóbanforgó fo­ganatosítási mód változata szerint a 3. reaktort is használjuk, a gázalakú végtermékek a 2b. ve­zetéken keresztül távoznak a rendszerből a ha­gyományos berendezésekbe, ahol az ismert keze­lési műveleteket hajtják végre, így a kén kon­denzálását, a gáz mosását, majd abszorpcióját és deszorpcióját, végül a CS2 desztillációját. A szulfurálási reakció kémiai körülményei nem tartoznak a találmány oltalmi körébe; e feltéte­lek a fentiekben említett szabadalomban vannak leírva. Ki kell azonban hangsúlyoznunk, hogy a szénhidrogén több helyen történő injektálásának módszerével elérhető, hogy a kén a berendezés minden pontján a bevezetett szénhidrogénhez képest nagy sztöhiometrikus feleslegben legyen. Már pedig az előzőekben megállapították, hogy a kénfelesleg különösen kedvező a kormos vagy kátrányos melléktermékképződés megakadályo­zása szempontjából. Mint említettük, a kenet a kemencébe való be­vezetés előtt hígíthatjuk. Erre a célra különösen széndiszulfidot alkalmazhatunk, előnyösen gőz ál­lapotban, úgy, hogy a S/CS2 súlyarány 1:0,1— 1:1,5-ig terjedjen. A hagyományos eljárások sze^ rint alkalmazott nyomás- és hőmérséklettartomá­nyokban (600—750 C° és 1—10 bar) a tartózko­dási idő igen rövid lehet. A tartózkodási idő kü­lönösen akkor rövid, ha a szulfurálás kizárólag a csőkígyóban történik, ez az érték ekkor 1—5 má­sodperc között lehet. Az alkalmazott térfogatsebesség tág határok közt változhat, így például 50 és 10000 között. (Térfogatsebességen a szulfurálóberendezésbe óránként bevitt és gázformában eltávolított rea­gensek és esetleges hígítóanyagok arányát értjük a fent definiált reakciótérfogathoz viszonyítva. A gázalakú termékek térfogatát 0 C°-ra és 760 Hgmm nyomásra számítjuk át. A kéngázt bimo-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents