160158. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 2-androsztén-17 béta-ol bázisos éterszármazékainak előállítására

160158 8 dószer nélkül is, pl. ha a VI általános képletű amint feleslegben alkalmazzuk. A szükséges reakcióhőmérséklet kb. —30 és +160 C° közötti hőmérsékletre esik. Ha a IV általános képletű szteroidaminok al­kilezéséhez a szabad alkoholokat alkalmazzuk, úgy célszerűen a szteroidamint az alkohol feles­legével Raney-Nickel jelenlétében hevítjük. A szteroidaminokat továbbá olymódon alkilezhet­jük, hogy valamely aldehiddel pl. formaldehid­del, előnyösen 30—37'%-os vizes formalinnal, hangyasav jelenlétében reagáltatjuk, előnyösen a szobahőmérséklet és a forrás hőmérséklete közötti hőmérsékleten, célszerűen kb. 100 C°-on. 100 C°-o>n kb. 4—24 órás reakcióidő szükséges. Az I általános képletű terc. aminők előállítá­sára elvileg felhasználhatjuk az irodalomban, pl. Houben-Weyl már előbbiekben idézett kötetének 108—112 és 618—639 oldalain leírt összes alkile­zési eljárást. Találmányunk értelmében az új vegyületeket úgy is előállíthatjuk, hogy kiindulunk olyan az I általános képletű szteroidokhoz hasonló szte­roidokból, amelyekben valahol hidrogénatomok helyett legalább egy redukálható csojport van. Így pl. a kiindulási vegyületeket az oldal-lánc­iban levő oxigénatomhoz vagy nitrogénatomhoz szomszédos helyzetben tartalmazhatnak egy kar­bonil- vagy tiokarbonilcsoportot. Az ilyen szteroid-észtert vagy tioésztert, illet­ve -amidot vagy -tioamidot pl. borán-nal vég­zett, előnyösen diborán-nal végzett kezeléssel re­dukálhatjuk a kívánt végtermékké. A boránt rendszerint a reakcióközegben magában állítjuk elő, pl. olymódon, hogy redukálószerként BF3 (pl. éterátja alakjában) és LiAlH4 vagy NaBH 4 keverékét alkalmazzuk. Azt is megtehetjük azon­ban, hogy a boránt bevezetjük a reakció-oldat­ba, amely célszerűen még tartalmaz további BF3 -t. A borános redukciót előnyösen valamely oldószer jelenlétében végezzük, ilyen oldószer pl. valamely éter, pl. dietiléter, diizopropiléter, tetrahidrofurán, dioxán vagy dietilénglikol-di­metiléter; a reakció hőmérséklete kb. —30 és + 150 C° közé esik. A savamidok, amelyek a nitrogén-atomhoz ké­pest szomszédos helyzetben karbonil-csoportot tartalmaznak — pl. a 2^andrasztén-17/ ő-iloxieoet­sav, 3-(2-androsztén-17/?-iloxi)-propionsav vagy 4-(2-androsztén-17/?-iloxi)-vajsav amidjai, pl. a 17/?-dimetilammo-karbanJlmetoxi-2-androsz­tén; vagy a 17y5-[<«-(N-alkil-amino)-al!koxi]-2-androsztének N-acil-származékai, pl. a 17/?-[2--(N-f ormil-N-etil-amino)etoxi] -2-androsztén — komplex fémhidridekkel, különösen litiumalu­mínium-hidriddel redukálhatok, célszerűen inert oldószer jelenlétében pl. éterekben, így dietil­éterben, tetrahidrofuránban, dioxánban, vala­mely glikoléterben így etilénglikol-dimetiléter­ben, vagy ezen oldószerek keverékeiben. A reak­ció hőmérséklete kb. —30 C° és az oldószer for­ráspontja közötti hőmérséklete, előnyösen 0— 100 C° közötti hőmérséklet. Lehetséges továbbá valamely 2,3-episzulfidot, pl. a 2a, 3a-epitio-17/?-(2-dietilamino-etoxi)-and­rosztánt litiumalumíniumhidriddel, előnyösen éterben vagy tetrahidrofuránban a megfelelő I 5 általános képletű 2-androsztén-származékká re­dukálni. A 2,3-episzulfidok redukcióját végezhet­jük cinkkel és sósavval is. Ezenkívül az alapul szolgáló 3-keton tienoléterét, pl. a 3-benzilmer­kapto-17) 8-(2-dietilaminoetox')-2-androsztént 10 több órás, acetonos közegben végzett Raney­-nikkeles forralással az I általános képletű 2--androszténné redukálhatjuk. A további kiindulási anyagul szolgáló VII ál-15 talános képletű szteroidok a 3-as helyzetben tar­talmazhatnak egy klór-, bróm vagy jód-atomot vagy egy szabad OH-csoportot, vagy az OH-cso­port reakcióképes származékát. A hidroxil-cso­port reakcióképes Származéka pl. lehet észter-20 -csoport vagy könnyen lehasítható éter-csoport (acetál-szerű éter-csoport), pl. tetrahidropiranil­éter-csoport. Az észterek közül előnyben része­sítjük az eliminálási reakcióhoz az alapul szol­gáló 17-szubsztitulált androsztán-3-ol-ok szul-25 fonsavésztereit (a szulfonsav-csoport előnyösen 1—10 szénatomos), pl a metánszulfonátokat, etánszulfonátokat, benzolszulfonátokat és külö­nösien a p-toluol-szulfonátokat; de alkalmasak a karbonsavészterek is (ahol a karbonsavészter-30 csoport előnyösen 1—18, különösen 1—7 szén­atomos), pl. a formiátok, acetátok, propionátok vagy benzoátok, továbbá a xantogenátok és kar­bonátok. 35 Egy 2(3)-helyzetű kettőskötés bevezetése HZ lehasítása közben végezhető 0 és 300 C° kö­zött, előnyösen 2 és 200 C° közötti hőmérsékle­ten. Habár a lehasítást már az egyszerű heví­tés is előidézheti (pl. a 3-xantogenátok, 3-karbo-40 nátok vagy 3-benzoátok esetében), mégis célsze­rű olyan reagensek alkalmazása, amelyek előse­gítik a lehasadást. Ilyen lehasadást elősegítő sze­rek — ha VII általános képletű alkoholokat \L = OH) alkalmazunk kiindulási anyagként — 45 a dehidratáló szerek pl. a savak, ill. a Lewis-sa­vak, így a kénsav, polifoszforsav, foszforpent­oxid, oxálsav, trifluorecetsav, p-toluolszulfonsav, benzolszulfonsav, továbbá dimetilszulfoxid, ká­liumhidrogénszulfát vagy jód. Ha kiindulási 50 anyagokként a VII általános képletű észtereket (Z — észterezett OH-csoport), vagy halogenide­ket (Z = Hal) használunk, úgy célszerűen az alábbi bázisokat adjuk hozzá a lehasadó HZ-sav megkötésére: piridin, kollidin, lutidin, kinolin, 55 N,N-dimetilanilin, trietilamin, nátriumhidroxid vagy káliumhidroxid. A hasadást elősegítő ka­talizátorok még a semlegesen reagáló sók is, pl. litiumklorid vagy a litiumbromid. A reakciót va­lamely oldószer jelenlétében vagy távollétében 60 is végezhetjük. Oldószerként használhatunk pl. szénhidrogéneket, így benzolt, toluolt, xilolt; ha­logénezett szénhidrogéneket így kloroformot, széntetrakloridot, 1,2-diHóretánt, klórbenzolt; szulf oxidokat, így dimetilszulf oxidot; amidokat, 65 így dimetilformamidot. Az eliminálószer fölös-4

Next

/
Thumbnails
Contents