160155. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a fluorenon, fluorenol és fluorén bisz-bázisos étereinek és tioétereinek előállítására

160155 3,6-bisz- [3-(ciklohexilamino)-propoxi] -f luoren-9--on, 2,7-bisz- [6-(diallilamino)-hexoxi] -f luoren-9-on, 3,6-bisz- [3-(pirrolidino)-propoxi] -f luoren-9-on, 2,7-bisz- [3-(pirrolidino)-propiltio] -f luoren-9-on, 2,5'-bisz-[2-(N-metil-N-ciklohexilamino)-etoxi]--fluoren-9-on; valamint a fent sorolt bázisoknak megfelelő fluorenol- és, fluorén-származékok. Az X helyén a fenti meghatározás b) pontjában említett csoportokat tartalmazó vegyületek példái: 2,7-biszH[!2-!(N-m,etil-4-piiperiidil:)-ietoxi]-,fluoren-9--on, 2,7~bisz-[2-(N-metil-4-piperidil)-etiltio]-fluoren-9-o n, 3,6-ibiisz^(iN-im|et it4-pi^peridÍloxi)Hf luonen-9- an, 2,7-biszH(N^etil-3-pirrdlidiloxi)-fluor©n-9-ion, 2.6-biszH(N^ia]lil-4-piiperidilmeito:xÍ!)-fluioren-9-!on. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek sorában különösen előnyösek a csatolt rajz szerinti (Ib) általános képletnek megfelelő vegyületek és ezek gyógyszerészeti szempontból elfogadható savakkal képzett addíciós sói; e képletben a bázisos étercsoportok egyike a fluorenon gyűrűrendszer 2- vagy 3-helyzetében, másika pedig az 5-, 6- vagy 7-helyzetben ál]; az A jelek R / 2—6 szénatomos alkiléncsoportokat, az — N \ R1 csoportok pedig a fentebb említetteknek megfelelő tercier aminocsoportokat képviselnek, ez utóbbiakban R és R1

helyén elsősorban 1—5 szénatomos alkücsoportok állhatnak:. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek állatokon, pl. melegvérű állatokon és elsősorban emlősállatokon vírusellenes hatást mutatnak, és így vírusos fertőzések elleni profilaktikus vagy terápiás kezelésre alkalmazhatók; e hatóanyagok beadása a szokásos gyógyszer-beadási módok szerint, vagy a tiszta vegyület, vagy előnyösen valamely gyógyszerészeti vivőanyaggal kombinált gyógyszerkészítmény alakjában történhet. Ezek a hatóanyagok tehát pl. parenterális, mint szubkután, intravénás, intramuszkuláris vagy intraperitoneális úton adhatók be vagy helyileg pl. intranazálisan vagy intravaginálisan alkalmazhatók; történhet azonban a beadás — esetleg a fent említett beadási ill. alkalmazási módokkal kombináltan — orális úton is. A hatóanyagok adagolása függ a kezelendő ill. megelőzendő fertőzést okozó vírus fajtájától, a kezelt állat fajtájától, korától, súlyától, egészségi állapotától, a fertőzés mértékétől, az esetleg alkalmazott egyéb egyidejű kezeléstől, a kezelés gyakoriságától és az elérni kívánt hatás mértékétől is. Így pl. az egyszeri adagok nagysága intravénás kezelés esetén kb. 0,1—10 mg/kg, intraperitoneális beadás esetén kb. 0,1—50 mg/kg, szubkután beadás esetén kb. 0,1—250 mg/kg, orális beadás esetén kb. 0,1—500, előnyösen kb 1— —250 mg/kg, intranazális kezelés esetén kb. 0,1 —10 mg/kg, aeroszol-kezelés esetén pedig kb 0,1 5 —10 mg/kg lehet a kezelendő állat testsúlyára számítva. A hatóanyag valamely gyógyszerészeti vivőanyaggal kombinálva pl. szilárd adagolási egységek, mint tabletta, kapszula vagy adagolt por, fo-10 lyékony készítmények esetében oldat, szuszpenzió vagy elixír (orális beadásra), továbbá ingesztio vagy oldat (parenterális használatra) alakjában szerelhető ki gyógyszerkészítménnyé. Ezekben az adagolási egységekben a hatóanyag mennyisége 15 általában az adagolási egység típusától, a kezelendő állat fajtájától és testsúlyától függően különböző lehet, így egy-egy adagolási egység kb. 1 mg-tól kb. 30 g-ig terjedő mennyiségű, előnyösen kb. 25—5000 mg hatóanyagot tartalmazhat, a 20 célnak megfelelő gyógyszerészeti vivőanyagggal kombinálva. A szilárd adagolási egységek a szokásos típusúak lehetnek. Készíthetünk pl. kapszulázott ké-25 szítményeket, aszokásoiSíMvitelű zselatinkapiszulákkal. Az ilyen készítmények kapszulánként kb. 10—90% hatóanyagot tartalmazhatnak, kb. 90— —10% vivőanyag, mint közömbös töltőanyag. pl. tejcukor, szacharóz, kukoricakeményítő vagy 30 hasonlók és pl. simítószerek mellett. A tablettázott készítmények ugyancsak a szokásos vivőanyaggal, mint kukoricakeményítő, kötőanyagokkal, pl. zselatin vagy acacia, a tabletta szétesését elősegítő szerekkel, mint kukoricakeményítő, bur-35 gonyakeményítő vagy alginsav, valamint simítószerekkel, mint sztearinsav vagy magnéziunisztearát, kombinált alakban tartalmazhatják a hatóanyagot. A hatóanyag és a vivőanyag kombinárc'ója por alakban, por-csomagocskákban is kisze-40 relhető. Ezek a szilárd adagolási egységek kb. 5— —95%, előnyösen kb. 20—90% hatóanyagot tartalmazhatnak. A hatóanyag mennyisége az ilyen szilárd adagolási egységekben általában 1 mg-tól kb. 30 g-ig, előnyösen kb. 25 mg-tól 5000 mg-ig 45 terjedhet. A- gyógyszerészeti vivőanyag lehet valamely steril folyadék, pl. víz vagy olaj is, felületaktív anyag hozzáadásával vagy enélkül. Olajként ás-0Q ványi, állati, növényi vagy szintetikus eredetű olajok, mint mogyoróolaj, szójaolaj, paraffinolaj, szezámolaj és hasonlók alkalmazhatók. Folyékony vivőanyagként általában előnyös a víz, sóoldat, vizes dextróz- vagy más cukoroldat, valamint glikolok, mint propilénglikol vagy polietilénglikol használata, különösen injekció-oldatok előállítására. A steril injekció-oldatok sóoldattal, pl. izotóniás sóoldattal készíthetők és kb. 0,5—25%, előnyösen kb. 1—10 súly% hatóanyagot tartalmaz_„ hatnak. 50 Orális beadás céljaira — amint ezt fentebb már említettük — szuszpenzió vagy szirup is készíthető ; ezekben a batóanyagtartaloni; általában kb. 65 0,5—10 súly%, előnyösen kb. 1—5' súly% lehet. 55 3