160151. lajstromszámú szabadalom • Több gázáramú hőcserélő a gázokban jelenlevő gőzök hűtéssel történő leválasztására
9 Suk, levegőn szárítjuk és etanolból átkristályosítjuk. Tiszta 2-nitro-N4-izopropoxikarbonil-Ni-(tiazol-4-4airboniL)-p-fenitóndiammt kapunk. B. Megismételjük a 2A. példa szerinti reakciót azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként az IB. példa szerinti 2-nitro-N4-benzoil~p-feniléndiamint használunk, tiazol reagensként pedig tiazol-4-tiokarbonsavat alkalmazunk. A 2A. példában előírt reakciókörülmények között tiszta 2--'nitro-N4-benzoil-N1-(tiazol-4-tiokarboníil)-p-feniléndiamint állítunk elő. C. 0,1 mól metiltiazolil-4-karboximidát hidroklorid és 0,1 mól IC. példa szerinti 2-nitro-Ns-(p-fluorbenzoil)-l,5-feniléndiamin és 50 ml etanol keverékét 18 órán át keverjük szobahőmérsékleten. A kristályos terméket ammóniával semlegesítjük, szűrjük, vízzel majd etanollal mossuk, azután vákuumban súlyállandóságig szárítjuk. Metanol-éter elegyből átkristályosítva tiszta 2-nitro-N5-(p-fluorbenzoil)-Ni-(tiazol-4-imino^ karbonil-l,5-feniléndiamint kapunk. 3. példa Amin-előállítás redukció útján A. 0,1 mól 2A. példa szerinti 2-nitro-N4-izopropoxikarbonil-Ni-i(tiazol-4^karibonil)-p-feniliéndiamint 700 ml etanolban 25 C°-on és 3,1 atü nyomáson 3,8 g 5% palládiumot tartalmazó palládium-aktívszén katalizátoron addig hidrogénezünk, amíg a hidrogéníelivétel megszűnik. A reakcióelegyét szűrjük, és a szűrletet vákuumban a lehetséges legalacsonyabb hőmérsékleten sűrű szuszpenzióvá töményítjük be. A szuszpenziót szűrjük, és a szilárd terméket 25 ml 0 C°-os etanollal mossuk, majd levegőn szárítjuk. Tiszta 2--.amino—N4-izopropoxikarbonil-N1 -(tiazol-4-karbonil)-p-feniléndiamint kapunk. B. Megismételjük a 3A. példa szerinti reakciót azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként a 2B. példa szerinti 2-nitro-N4-benzoil-Ni-(tiazol-4-tiokarbonil)-p-feniléndiamint használunk. A 3A. példa szerinti reakciókörülményeket betartva és műveleteket elvégezve tiszta 2-amino-N4--benzo!Íl-Ni-(tiazol-4-tiokarbonil)-p-feniléndiamint kapunk. C. Megismételjük a 3A. példa szerinti reakciót azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként a 2C, példa szerinti 2-nitro-N5-(p-fluorbenzoil)-.Ni-(tiazol-4-imino;karbonil-l,( 5^feniléndiamint használunk. A 3A. példa szerinti reakciókörülményeket betartva és műveleteket elvégezve tiszta 2-amino^N5-(p-fluorbenzoil)-N1-(tiazol-4-iminokarbonil)-!, 5-f eniléndiamint kapunk. 4. példa Savas reduktív gyűrűzárás A. 0,1 mól 2A. példa szerinti 2-nitro-N4-izopropoxikarbonil-N[-(tiazol-4-karbonil)-p-fenilén-10 diamint alaposan elkeverünk 0,4 mól vasporral, és fél óra alatt adagonként hozzáadjuk 0,4 mól ecetsav és 50 ml viz forró elegyéhez. Az adagolás befejezése után a szuszpenziót 1 órán át for-5 raljuk, azután 25 C°-ra hűtjük le, és 200 ml metanollal ős 50 ml vízzel hígítjuk. A kapott keveréket fél órán át forraljuk, azután az oldhatatlan részt kiszűrjük és a szűrletet vákuumban 100 mire töményítjük be. A betöményített szűrletet tö-10 meny sósavval 2 és 4 közötti pH-értókig megsavanyítjuk, fél óráig állni hagyjuk 25 C°-on, azután szűrjük. A szilárd terméket vízzel savmentesre mossuk, és levegőn súlyállandóságig szárítjuk. A nyers terméket öO^/o-os vizes metanolból 15 átkristályosítva tiszta 2-(4-tiazolil)-5(6)-izopropoxikarbonilamino-benzimidazolt kapunk. Olvadáspontja: 240—242 C°. B. Megismételjük a 4A. példa szarinti reakciót, 20 azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként a 2B. példa szerinti 2-nitro-N4-benzoil-Ni-(tiazol-4-tiobsirbonil)-p-f eniléndiamint, reagensként ónt és sósavat használunk. A 4A. példa szerinti reakciókörülményeket betartva és műveleteket 25 elvégezve tiszta 2-(4-tiazolil)-5(6)-benzoilamino-benzimidazolt kapunk. Olvadáspontja: 248— 249 C°.. C. Megismételjük a 4A. példa szerinti reakciót, 30 azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként a 2G. példa szerinti 2-nitro-N5-(p-fluorbenzoil)-Ni-(tiazol-4-iminokarbonil)-l,5-feniléndiamint, reagensként ón(II)kloridot és sósavat használunk. A 4A. példa szerinti reakciókörülményeket 35 betartva és műveleteket elvégezve tiszta 2-(4-tiazölü)-5(6)H(pnfkiior-ibenzoilamino)-benziimidazolt kapunk. Olvadáspontja: 270—280 C°. 5. példa 40 Lú|os reduktív gyűrűzárás A. 0,1 mól 2A. példa szerinti 2-nitro-N4-izopropoxikarbonil-Ni-(tiazol-4-karbO'nil)-p-fenilén-45 diamin 125 ml vizes dimetilformamiddal készített oldatához 0,41 mól ammóniumszulfidot adunk. A reakcióelegyet keverés közben 150 C°-ra melegítjük fel és ezen a hőmérsékleten tartjuk 2 órán át. Az elegyet 25 C°-ra hűtjük és 250 ml 50 5 C°-os vízbe öntjük, majd betöményítjük. A pH-t sósavval 3 és 4 közötti értékre állítjuk be. A szilárd terméket leszűrjük, jéghideg vízzel savmentesre mossuk, majd levegőn szárítjuk. Izo*propilalkoholból átkristályosítva tiszta 2-(4-tiazolil)-5 (6)-izopropoxikarbonilamino-benzimidazolt kapunk. Olvadáspontja: 240—242 C°. B. Megismételjük az 5A. példa szerinti eljárást azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként 2B. példa szerinti 2-nitro-N4-ibeinzoil-iNi-i(tiazol-4--tiO'karbonü)-p-feniléndiamint, lúgos reagensként formamidban oldott ammóniumformiátot és 0,17 mól nátriumbiszulfidot használunk. Az 5A. példa szerinti reakciókörülményeket betartva és műve-65 leteket elvégezve tiszta 2-(4-tiazolü)-5(6)-benzoil-S
