160116. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-olefinek polimerizálására

§ 160116 : c) a periodikus rendszer I—III. "főcsoportjába tartozó fémek egy halogénmentes fémorganikus vegyülete (C komponens) hajtjuk végre. - • • Meglepő és a szakember szániára nem előre­látható, hogy a találmány szerint alkalmazott ciklikus, nem aromás, konjugált vegyületeknek mint a cikloheptatrién-(l,2,3)-nak a B és C kom­ponensek keverékéhez való adagolásával a szte­reospecifikusság ugyanolyan nagy aktivitás mel­lett reprodukálhatóan növelhető. A találmány szerinti eljáráshoz A keverékka­talizátor-komponensként a cikloheptatrién egy­szeres vagy többszörös alkil-, arilr- vagy alkoxi-T-helyettesítésű származékai valamint azok keve­rékei alkalmazhatók, ahol áz alkil-, ill. alkoxi­gyök 1—4 szénatomot kell tartalmazzon, mint pl. metilcikloheptatrién, dimetilcikloheptatrién, me­toxicikloheptatrién. Az A keverékkatalizátor-komponenst a poli­merizációs reakcióelegyhez történő hozzáadás előtt a B és C keverékkatalizátorkomponensek­kel vagy azok keverékeivel, amelyek közömbös oldószerben diszpergálva vagy oldva vannak, 0—150 C°, előnyösen 20—150 C° hőmérsékleten összekeverhetjük. Előnyös, ha a B és C kompo­nenst az A komponenssel 5—60 percig 20—150 C° közötti hőmérsékleten nitrogénben vagy elő­nyösem etilén vagy et-olefin jelenlétében reagál­tatjuk. AC komponens mólaránya az A komponens­hez a találmány szerint 0,05—20, előnyösen 0,1— 10. Különösen előnyös, ha a C komponens mól­aránya az A komponenshez 0,5—3 közötti tarto­mányban van. A mólarány megválasztása a C és B komponens minőségétől és a polimerizálandó monomertől függ. A találmány szerinti eljárás céljára C keve­rékkatalizátorként a periodikus rendszer I—III. főcsoportjába tartozó fémek halogénmentes fém­organikus vegyületei, mint butillitium, amilnát­rium, dimetilmagnézium, dietilmagnézium, di­etilc:nk, alkáli-aluminiumtetraalkil és előnyösen az A1(R)3 általános képletű aluminiumtrialkilek, ahol R azonos vagy különböző 1—40 szénatom­számú szénhidrogéngyököt jelent, használhatók. A 2—12 széniatomszámú szénhidrogéngyököt tar­talmazó aluminiumtrialkilek, mint aluminiumtri­etil, alumíniumtripropil, alumíniumtriizobutil, CH3 1 A1[CH»CH—CH2 —C—CH 3 ] 3 , ! ! CH3 CH 3 alumíniumtri-diizobutil, alumíniumtrihexil, alu­míniumtridodecil, valamint aluminiumtrialkilek vagy alumíhiumalkilhidridek és 4—20 közötti szénatomszámú diolefinek, mint aluminiumizo­prenil, reakcióterméke, különösen előnyösen al­kalmazható. A félsorolt vegyületek az aktivitást és sztereó­specifikusságot különbözőképpen befolyásolják. Keverékek pl. alummiumizoprenil és aluminium­triizobutil keveréke is előnyösnek bizonyult. . C komponensként továbbá alkilaluminiumhid-5 ridek, pl. dietilaluminiumhidrid, diizobutilalumi­niumhidrid is alkalmazható. •:;' , A találmány szerinti eljárás B..: keverékkatali­zátor-komponense halogéntartalmú, elsősorban klórtartalmú, a periódusos rendszer IV—VI. 10 meUékcscportjába tartozó fémek riehézfémve-­gyületéből áll, amelyik a legnagyobb vegyértékű tormánál kisebb vegyértékű formában van je­lén. Ilyenek pl. a TiCl3 , ZrCl 3 , VCk, CrCl3 . A titántriklorid tartalmú katalizátorok.; elsősorban 15 azok amelyeket titántetraklorid alumíniummal (Stauffer-tféle kontakt katalizátor) vagy alumí­niumorganikus vegyületekkel, mint alumínium­dietilmono'kloriddal, alumíniumszeszquiklorid­dal vagy alumíniumizoprenillel állítottak elő, 20 előnyösen alkalmazhatók. B keverékkatalizátor­komponensként a 895 595 ill. 960 232 számú an­gol szabadalom szerint előállított és ütánkezelt titánklorid külömösian előnyösen alkalmazható. 25 AC keverékkatalizátor-jkomponens mólará­nya a B keverékkatalizátor-komponenshéz a ta­lálmány szerinti eljárásban 0,5—100, előnyösen 1—10 közötti tartományban van. A 3 komponensből álló találmány szerinti ka-30 talizátorrendszer alkalmas a CH2 —CHR általá­nos képletű, ahol R helyettesítetlen vagy alkil­vagy ariigyökökkel helyettesített, 1—8 szén­atomszámú szénhidrogénláncot, mint propilén, butenl(l)3-nißtilpemten-i(l), hexén-.(l), toeptén-H(l), 35 3-etilpentén-(Í), oktén-(l), 4,6-dimetilheptén-(l), deeén-(l)-et jelent, és ezeknek az a-olefineknek egymással és/vagy etilénnel képezett keverékeid nek a polimerizálása, ahol a keverék az egyik a-olefinből legalább 95%-ot tartalmaz. A talál-40 mány szerinti eljárás különösen alkalmas ezek­nek az a-olefineknek és/vagy etilénnek a törhb­polimerizálására, előnyösen tömb- vagy szeg­mentkopolimerek előállítására propilénből és etilénből, mikor is a polietilén egységek részará-45 nya 50 súly ! %-nál, előnyösen 25 súly%-nál ki­sebb. Ezek a tömbpolimerek nagy keménységük­kel és kiváló 0 C° alatti ütőszívósságukkal tűn­nek ki. A találmány szerinti eljárással továbbá na-50 gyón nagy molekulasúlyú poli-a-olef inek állítha­tók elő pl. kristályos polipropilén, amelynek for­ró heptánban oldható része kisebb, mint 10 súly%, és redukált specif ikusvízkozitása O,!10/!)­os dekahidronaftalinos oldatban 135 C°-on mér-55 ve 20—50, előnyösen 25—40 dl/g. A 25—40 dl/g tartomány viszkozitásos átlag molekulasúlyban 2,5X106 —3,4X10« közötti ér­téknek felel meg. Ezeket az értékeket a Kinsin ger, J.B. és Hughes, R.E.<(J. Fhys1 . Chem. 63 (1950) 60 2002) által megadott (v ) = UXIO-^M0 ' 8 (dl/g) egyenlet valamint a Schulz—Blaschke-féle össze^ függés fehasználásával számítottuk. A talál-65 mány szerinti eljárással igen nagy molékulasú-3

Next

/
Thumbnails
Contents