160110. lajstromszámú szabadalom • Párhuzamos tengelyű reverzibilis vagy irreverzibilis, nagy hatásfokú fogaskerékpár, nagy áttételek megvalósítására kis tengelytáv mellett
160110 9 10 közölni, melyekből lehetségessé válik a „O-x— O" fogaskerekek kigenerálásához szükséges elemek megállapítása, amint azokat a már kigenerált „O-x—O" kerekeken ténylegesen egyenként lehet elbírálni. Számításba véve tehát az • evolvens fogaskerekek hagyományos elméletéből ismerteket, megállapíthatjuk, hogy: két „O-x—O" fogaskerék helyesen fog együttdolgozni, ha egyenlő az alaposztásuk és ha, valamely más módon kielégítve a mozgás folytonosságát, ellenőrizzük, hogy az emelkedési szög koszinusza, valamint a vonatkozási hengeren mért normál osztás közötti hányados mindkét fogaskeréknél egyező. Ezért a homlokfogazású kerekeknél, lévén az emelkedési szög koszinusza zérussal egyenlő, a normál (vagy transzverzális) osztás aránya a vonatkozási hengeren meghatározatlan. Miután az előbb említett feltételek adódnak, (annak megfelelően, hogy azok a spirálfogszámú kerekeknél is adódnak, bármelyik, a tengelyre merőleges metszetben), könnyen megállapítható, hogy két homlokkerék, melynek csak alaposztása azonos,' összekapcsolható. Meg kell jegyezni, hogy a csatolt rajzokon a fogaskerekek alapkörének közös érintője a középpontokat összekötő vonalat egy olyan pontban metszi, amely a nyilvánvaló geometriai megfontolásokból adódóan az „osztáspont". Mivel az említett közös érintő egyúttal az evolvensek közös merőlegese is az érintkezési pontban, a fogak profiljai össze fognak kapcsolódni, illetve együtt fognak dolgozni. Meg kell azt is említeni, hogy az osztás, valamint az emelkedési szög egyezésének hagyományos feltételétől való eltérés következtében az áll elő, hogy egy fogaskerék-jfog átlósan ellentétes profiljai között normálisan legrövidebb távolság — ha magán a fogaskerék osztókörén mérjük — egészen eltérő értéket mutat a kapcsolódó fogaskerék megfelelő értékétől. Annak érdekében, hogy ezen jelenségre világos magyarázatot adhassunk, ezen távolságot pozitívnek kell tekinteni, ha az osztókör belül esik azon a vele koncentrikus körkerületen, amely áthalad a fogprofilok első metszéspontján (vonatkozási kör), viszont negatívnak tekintendő ezzel ellentétes esetben, ha az osztókör kívül esik az említett kör kerületen. Ezzel a megállapodással a valóságban az a helyzet, hogy az említett távolságok értékeinek algebrai összege, akár mérjük, akár levezetjük mindkét fogaskeréken, egyenlő lesz a transzverzális osztással, akár lemérjük, akár kiszámítjuk azt, a fogaskerékpár osztókörein. Az osztás és az emelkedési szög azon különbségei, amelyek a kapcsolódó „O-x—O" fogaskeréknél találhatók, szükségessé teszik, hogy minden egyes „O-x—O" fogaskerékpár kigenerálásához két ellennfogaslécet használjunk, amelyeknél ugyanazon feltételeket kell reprodukálni, amelyek a kapcsolódó fogaskerekeket megkülönböztetik. Annak érdekében, hogy két „O-x—O" fogaskereket össze lehessen kapcsolni, illetve kapcsolatba lehessen hozni egymással, szükséges és elégséges, hogy a vonatkozó alap-fogasléceknél a) egyenlő legyen a távolság két szomszédos fog párhuzamos és egybevágó oldala között; b) a fogak ellentétes hajlásúak legyenek, éspedig olyan értékkel, hogy mindegyiknél a hajlásszög koszinuszának és a normál fogosztásnak a hányadosa egyenlő. Az előzőekben elmondott feltételeket jelölésszerűén az alábbi egyenletekkel fejezhetjük ki: a) Pf>ni ~ Pfm2; b) cos y i/Pnl = cos y 2 /P n2 6. Gyakorlati fogmetszési eljárások: egy fogaskerék fogainak kigenerálásához mindegyik alap-fogaslécet annak fogaskerekével kell kapcsolatba hozni, a jelen leírás 4. pontjában meghatározott módon, úgy hogy az alap-fogasléc alapsíkját érintőleges helyzetbe hozzuk a vonatkozási hengerrel, amelyet a többi elemmel együtt a tervezési számításkor határozunk meg.. Demonstrációs módszerrel és annak érdekében, hogy elősegítsük a tudományos szakértők: számára ezen módszer érvényességének igazolását, két ellen-fogaslóc megszerkesztése után, amelyeknél az előbbi a) és b) feltételek teljesülnek, lehetséges a fogak kigenerálása azokkal a módozatokkal, amint a 4. pont III. bekezdésében specifikáltuk, mindegyik fogasléc alapsíkját érintőlegesen helyezve el azon hengerhez képest, amelynek „d" átmérője kielégíti a 7c • d = z • Pf egyenletet, aholis „z" a szóhanforgó fogaskerék fogainak számát jelenti. Nyilvánvaló, hogy a fogak kigenerálása, ha azt empirikus úton végezzük el, még akkor is. ha képesek vagyunk egy kapcsolt kerékpárt létrehozni, olyan „O-x—O" fogaskerékpárthoz létre, melynek jellemzőit nem lehet előrelátni. A „O-x—O" fogaskerekek kigenerálási eljárását a gyakorlatban nemcsak a szokásos fogmetszőgépek használatával lehet elvégezni, hanem olyan rendszerek alkalmazásával is, amelyek alapjában véve a szerszámgépen reprodukálják a fogak generálását, aholis az evolvens csavarfelület érintősíkjainak burkolófelülete alakítja ki a fogoldalt. Ezen rendszer alkalmazása révén minden „O-x—O" fogaskereket ki lehet generálni egy tárcsás-típusú maróval (és köszörülni egy tárcsás köszörűivel), vagy olyan szerszámokkal, amelyek a fogaskerékhez viszonyított mozgásukkal egyenértékű feltételeket valósítanak meg. Végezetül felhívjuk a figyelmet arra, hogy a „O-x—O" fogaskerekeket nem lehet speciális fogaskerekeknek tekinteni, mivel azokkal soroskerekek fogaskeréktagjai is létrehozhatók. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
