160106. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázisos pirrol-származékok előállítására
160WJ6 29 30 b) 2,2 g p-(l-pirrolil)-foenzaldehid, 2,2 ml nitrometán, 0,9 g ammöniumacetát es 9 ml je^ecet elegyét egy óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A reakeióelegy 60—70°-ra való lehűlése után az oldatot a ki- 5 vált gyantás részről dekantáljuk és jéggel hűtjük. Eközben barnássárga kristályok válnak ki, amelyeket leszívatunik, 5 ml éterrel mossuk és csökkentett nyomáson szárítjuk. Ily módon 0,85 g (az elméleti hozam 30%-a) nyers '/?-nitro-p- io -(l-pirrolil)-sztirolt kapunk. Olvadáspont: 179— 183°; a termék minden további tisztítás nélkül felhasználható a következő redukcióhoz. 26. példa: 11,4 g N-[p-(l-pirrolílHenetil]-acetamidot 200 ml etanol és 50 ml 2 n nátriumhidroxid elegyében 15 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalma- 20 zása mellett forralunk. Az etanolnak 20 Hgmm nyomáson való ledesztillálása után a vizes bepárlási maradékot 200 ml kloroformmal extraháljuk. A kloroformos oldatot 20 ml vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és csök- 25 kentett nyomáson bepároljuk. A 7 g maradékot 50 ml etanolban oldjuk és a kapott oldathoz 20 ml 2 n sósavat adunk. A keletkező csapadékot melegítés hatására oldatba visszük. Lehűlés közben 8,2 g (az elméleti hozam 74%-a) 30 1 - [p-(2-aminoetil)-ífenil] -pirr ol-hidr oklorid kristályosodik ki. Op.: 290-^293 ° (bomlik). A kiinduló anyagot a következő módon állít- 35 hatjuk elő: a) 21,0 g N-(p-aminofenetil)-aoetamidot [lásd Helv. Chim. Acta 42, 1730 (1969)] és 15,5 g 2,5--dimetoxi-tetrahidrofuránt 200 ml jégecetben 40 egy óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forralunk. Az oldószert 20 Hgmm nyomáson ledesztilláljuk és a maradékot golyóshűtő alkalmazása mellett 160—18070,01 Hgmmen lepároljuk. A kristályos N-[ip-(l-pirrolü)-fen- 45 etil]-aeetamidot etanolból átkristályosítjuk, ily módon 177—178°-on olvadó terméket kapunk. Kitermelés 16,4 g az elméleti hozam 61%-a. 27. példa: 50 2,0 g N-metil^N-J [p-(l-pirrolil)-ifenetil]-iacetamid, 0,8 g káliumhidroxid, 2 ml víz és 50 ml butanol elegyét 12—15 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk utána pedig 12 Hgmm nyomáson bepároljuik. A bepárlási maradékot 100 ml éter és 10 ml víz között megosztjuk. Az éteres fázist leválasztjuk, vízzel mossuk, magnéziumszulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A visszamaradó olajat 30 ml éterben oldjuk és 4 ml 2,4 n éteres klánhidrogén-oldattal kezeljük. A kivált, nyers l-fp-[2-(metilami! no)-etil]-feml]-pirrol-hidrokloridot metanolból átkristályosítjuk. 65 A tiszta anyag 254—256°-on olvad. Kitermelés 0,8 g, az elméleti hozam 40%-a. A kiinduló anyagot a következő módon állítjuk elő: a) 2,8 g 35 ml dimetilformamidban oldott N-[p-(l-pirrolil)-fenetil]-acetamidot [lásd 26. a) példát] 0,7 g-nyi nátriumhidrid ásványolajjal képezett 50%-os szuszpenziójával keverjük és a keveréket 2 óra hosszat 40°-on még tovább keverjük, majd 20°-ra való lehűlés után 3,4 g metiljodidot adunk a reakcióelegyhez. A kissé exoterm reakció 4—5 órás keverés útján hőközlés nélkül befejeződik. A feleslegben levő nátriumhidridet 5 ml víz hozzáadása útján elbontjuk és az elegyet néhány csepp tömény sósavval semlegesítjük. Vákuumban történő bepárlás után kapott maradékot 100 ml éterben felvesszük és 10 ml vízzel mossuk. A maghéziumszulfát felett szárított éterfázis 3,0 g nyersterméket eredményez. Éterből való átkristályosítás után 2,0 g (az elméleti hozam 67%-a) tiszta N-metil-N4p-(l-pirrolil)-fenetil]-aeetamidot kapunk, amelynek olvadáspontja 77—79°. 28. példa: 0,6 g N-[/?-metil-p^(l-pirrolil)-fenetil]-trifluoracetamidot 10 ml etanolban oldunk és az oldatot 2 ml 2 n nátriumhidroxiddal 2 óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagyjuk. 4 ml 2 n sósavval történő megsavanyítás után az oldatot csökkentett nyomáson bepároljuk. A bepárlási maradékot 5 ml vízben oldjuk, 5 ml éterrel extraháljuk és a vizes fázist meglúgosítjuk (2 ml tömény nátriumhidroxiddal). Az elkülönülő bázist 20—20 ml éterrel kétszer extraháljuk. Az éter lepárlása után 0,2 g (az elméleti hozam 50%-a) l-[p-.(2-amino-l-metiletil)-fenil]-pirro]t kapunk, amelynek hidrokloridja 228—231 °-on olvad (abszolút etanolból). Hasonló módon kapunk: 2,0 g Nnmetil-N-í^-metil-p-íl-pirrolilJ-fenetil]-trifluoracetamidból és 6,5 ml 2 n nátriumtbidroxidból 30 ml etanolban 1,5 g (az elméleti hozam 94%-a) nyers l-[p-[2-(metilamino)-l-metiletil]-fenil]-tpirrol-hidrokloridot, amely abszolút etanolból való átkristályosítás után 208— 212°-on olvad. 0,9 g N-[3-klór-4-(l-pirrolil)^fenetil]-trifluoracetamidből és 3 ml 2 n nátriumhidroxidból 10 ml etanolban 0,55 g (az elméleti hozam 75%-a) l-[4^(2-aminoetil)^2-klórfenil]-tpirrol-hidrokloridot. Op.: 203—305° (izopropanolból). A kiinduló anyagként felhasznált trifluoracetamidot a következő módon állítjuk elő: ai) 1,4 g l-[p-(2-ammo-l-metiletil)-fenil]-pirrolt (lásd 5. példát) és 0y 8 ml trietilamint 20 15
