160106. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázisos pirrol-származékok előállítására

25 b) 12,6 g 3-klór-4-(l-pirrolil)-fenetilalko,hölt, 70 ml piridint és 14 g p-toluolszulfonsavkloridot a 14 b) példához hasonló módon átalakítunk. Ily módon 15 g (az elméleti hozam 70 %-a) nyers, olajszerű p-toluolszulfonsav-{3- 5 -klór^4-(l-pirrolil)Hfienetil]-észtert kapunk. Egy szilikagélen kromatografált minta n2^ = 1,590 értéket adott. 10 19. példa: 10,0 g p-toluolszulfonsav-[/5"etil-p-<(l-pirrolil)-fenetilj-észtert (lásd 15 b) példát) 100 ml abszolút etanolban oldunk és 100 ml 33%-os ab- 15 szolút etanolos dimetilamin-oldattal autoklávban 15 óra hosszat 120°-on hevítünk. A reakcióelegynek a 15. példához hasonló módon való feldolgozása után 4,2 g (az elméleti hozam 63%-a) l-[p-J[l-(dimetilaminometil)-propil]- 20 -fenil]-pirrolt kapunk. Elhhez a termékhez egyenértékű mennyiségű fumársavat adunk. amikor kristályos fumarát keletkezik, amelynek olvadáspontja 137—140° (izopropariolból). 20. példa: 27,8 g [p-(l-pirrolil)j

fenil]-aceto,nitrilt 250 ml 20°-on ammóniával telített metanolban autó- 30 klávban 70—80°-on és 120 atmoszféra nyomáson 5 g Raney-nikkel jelenlétében hidrálunk. 2 egyenértékű mennyiségű hidrogén felvétele után a hidrálás befejeződik. Ezután a katalizátort leszűrjük és az oldószert csökkentett nyo- 35 máson lepároljuk. A bepárlási maradékot golyóshűtő alkalmazása mellett 130—159°-on és 0,1 Hgmm nyomáson desztilláljuk. Ily módon 26,4 g (az elméleti hozam 92%-a) l-[p-(2-aminoetil)-fenil]-pirrolt kapunk sárgás olaj alak- 40 jában, amely kristályos kásává megdermed. Ezt a terméket 300 ml etanolban oldjuk és a kapott oldathoz 142 ml 1,0 n vizes sósavat adunk. Melegítés hatására homogén oldat keletkezik, amelyből lehűlésnél az l-[p-(2-amino- 45 etil)^fenil]-pirrol-hidroklorid válik ki. Op.: 290-H2I93° bomlás közben). Kitermelés 21,8 g, az elméleti hozam 65%-a. 50 21. példa: 0,95 g lítiumalumínium-ihidrid 25 ml abszolút éterrel készített szuszpenziójához hozzácsepegtetjük 3,3 g vízmentes alumíniumklorid 59 ml 55 abszolút éterrel készült oldatát. Az elegyhez ezután 5 perc múlva hozzácsepegtetjük 5,25 g a-etil-p-^l-pirrolilj-fenilacetonitril 100 ml abszolút éterrel készített oldatát 15 perc leforgása alatt. A reakcióelegyet ezután 22 órán keresztül forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazása mellett keverés közben és ezt követően jéghűtés mellett 5 ml vízzel és 3 ml tömény káliumhidroxiddal elbontjuk. Az éteres fázist leválasztjuk, magnéziumszulfát felett Szárítjuk 65 26 és bepakoljuk. A visszamaradó olajat 30 mi éterben oldjuk és éteres klórhidrogénnel semlegesítjük a kapott oldatot. Ily módon 2,35 g (az elméleti hozam 36%-a) nyers l-{p-[l-(amin ometil)-propil] nf ehil]-pirrol-ihidrokloridot kapunk, amely metanol-éter elegyből való étkristályosítás és abszolút etanolból történő újbóli kristályosítás után 176—181°-on olvad. A kiinduló anyagként felhasznált nitrilt fi következőképpen állítjuk elő: a) 11,4 g ,2-(p-(l^pirrolil)-tfeml]-butiramid, 10,6 g p-toluolszulfonsavklorid és 15 g piridin elegyét 6 óra hosszat keverés közben 100°-on hevítjük. Ezután' a reakcióelegyet lehűtjük és 500 ml éter és 50 ml víz között megosztjuk. Az éteres fázist egymásután kétszer 30—30 ml 2 n sósavval és 30 ml vízzel mossuk, magnéziumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. Golyóshűtő alkalmazása mellett 130—140°/0,2 Hg mm-en való desztillálás után 9,8 g (az elméleti hozam 93%ra) a-etil-p-(l-pirrolil)-fenilacetonitrilt kapűhk, amely lassankint kikristályosodik és 35—37°-on olvad. 2,2. példa: 5,9 g 3-klór-4-(l-pirrolil)-fenilacetonitril 150 ml tetrahidrofuránnal készített oldatába hűtés közben belecsepegtetünk 13 ml 2 mólos tetrahidrofurános diborán-oldatot. A reakcióelegyet ezután 2—3 napig szobahőmérsékleten nedvesség kizárása mellett állni hagyjuk és utána csökkentett nyomáson bepároljuk. A bepárlási maradékhoz óvatosan 50 ml metanolt és ezt követően 15 ml 3 n éteres klórhidrogén-oldatot adunk. A reakcióelegyet 20 percen át viszszafolyatás közben forraljuk és utána csökkentett nyomáson bepároljuk. A bepárlási maradékot 50 ml vízben oldjuk és 50 ml éterrel egyszer extraháljuk. A vizes fázist ezután tömény káliumhidroxiddal meglúgosítjuk és a nyers l-{4-(2-aminoetil)-2-klórfenil]-pirrolt (3,2 g, az elméleti hozam 53%-a) 100 ml éterrel extraháljuk. A hidroklorid 203—,205°-on olvad (izopr opanolból). Hasonló módon kapunk 5,5 g a-metil-pH(l~pirrolil)-fenilacetonitrilből kiindulva 3,9 g (az elméleti hozam 69 %-^a) l-[p-(2-amino-l-metiletil)-fenil]-pirrolt. A hidroklorid olvadáspontja 228—231° (abszolút etanolból). A kiinduló anyagként felhasznált nitrileket a következő módon állítjuk elő: a) 8,0 g 2-[3-klór-4-<l-pirrolil)-f,enil]-acetamidot (lásd 7 a) példát), 10,3 g piridint és 7,2 g p-toluol-szulfonsavkloridot 100°-os fürdőn 8 óra hosszat együtt keverünk. Lehűlés után a reakcióelegyet 200 ml éter és 50 ml víz között megosztjuk. Az éteres fázist leválasztjuk és egymásután kétszer 30—30 ml 2 n sósavval, vízzel és telített nátriumhidrogénkarbonát ol-13