160106. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázisos pirrol-származékok előállítására

21 160106 22 rel készített oldatához csepegtetjük. Éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk a reakciöelegyet, majd utána kétszer 20—20 ml 2 n sósavval és egyszer 20 ml telített nátriumhidrogénkarbonát-oldattal mossuk, szárítjuk és bepároljuk. Az olajos bepárlási maradék adja golyós hűtő alkalmazása közbeni 180—200°/'O,01 Hgmm-en való desztilláció után az N-[/?-metil-p-(l^pirrolil)-fenftil]-formamidot zavaros, viszkózus olajként. Kitermelés 15,0 g, az elméleti hozam 94%-a. 14. példa: 3,4 g 25 ml dimetilformamidban oldott p-toluolszulfonsav-[p-(l-pirrolil)-fenetil]-észtert 25 ml abszolút etanollal készített 33%-os oldatával 6—8 napig szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Az oldószernek csökkentett nyomáson történő lepárlása után kapott maradékot 50 ml kloroformban "oldjuk és 20—20 ml vízzel és telített nátriumhidrogénkarbonát-oldattal mossuk a kapott oldatot, a szárítást magnéziumszulfát felett végezzük és az oldószert lepároljuk. A visszamaradó olajat golyóshűtő alkalmazása mellett desztilláljuk. Egy előpárlatnak (80°-ig) 12 Hgmm-en (a leválasztása után, a 130—140°) 0,01 Hgmm-nél átmenő 1,5 g frakció a nyers l-[p-[2-dimetilamino)-etil]-fenil]-pirrol. Ezt a terméket 5 ml éterben oldjuk és 1,5 ml abszolút éteres 4,6 n klórhidrogént adunk az oldathoz. A kapott kristályokat leszívatjuk és etanolból átkristályosítjuk. Ily módon 0,9 g (az elméleti hozam 36%-a) tiszta l-[p-[2-(dimetilamino)-etil]-íenil] -pirrolhidrokloridot kapunk. Op.: 228—232°. A kiinduló anyagként felhasznált toluolszuli'onsavésztert a következőképpen állítjuk elő: a) 35,0 lítiumalumínium-hidrid TOO ml abszolút éterrel alkotott nitrogéngáz alatti szuszpenziójához hűtés közben hozzácsepegtetjük 208,0 g [p-(l-pirrolil)-fenil]-ecetsavetilészter 1,5 liter abszolút éterrel készített oldatát és a reakciót ellenőrzés alatt tartjuk. Ezt követően a reakcióelegyet 20 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazása mellett és keverés közben forrásig hevítjük, majd hűtés közben 800 ml jéghideg, 20%-os sósav cseppenkinti hozzáadása útján elbontjuk. Az éteres fázist leválasztjuk, nátriumhidrogénkarbonát-oldattal semlegesre mossuk és magnéziumszulfáttal megszárítjuk. Az éter csökkentett nyomáson való lepárlása után visszamaradó 166 g (95% elméleti hozam) p-(l-pirrolil)-fenetilalkdhol olvadáspontja 100— 102°, amely további feldolgozásra megfelelő tisztaságú. b) 9,0 g 50 ml abszolút piridinben oldott p-(l-pirrolü)-fenetilalkaholból kapunk 11,5 g p-toluolszulfonilkloriddal E, Jenny és S. Winstein, Helv. Chimica Acta 41, 820 (1958) módszere szerinti átalakítás után 14,0 g (az elméleti hozam 82%-a) nyers p-toluolszulfonsav-[p-(l-pirrolil)-fenetil]jésztert, amely izopropanol-dioxán elegyből történő átkristályosítás után 125—1,27 °-on olvad (kitermelés 10,5 g, az el-5 méleti hozam 61%-a). 15. példa: 10 2,0 g p-toluolszulfonsav-[/J-etil-p-<(l-pirrolii)-fenetil]-észtert és 20 ml 33%-os metilamin-oldatot 10 óra hosszat autoklávban 100°-on hevítünk. A reakeióelegyet ezután bepároljuk, a maradékot 20 ml vízben felvesszük, néhány 15 csepp tömény sósavval megsavanyítjuk és 10 ml éterrel mossuk. A vizes fázist tömény nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk és 20 ml éterrel extraháljuk. Magnéziumszulfát felett történő szárítás után az éteres fázishoz 1,0 ml 2o 4,6 n éteres sósavat adunk. A kivált l-[p-[l-metilaminometil)-propil]-fenil]-pirrol-hidroklorid (az elméleti hozam 49%-aként 0,7 g) 183—185°-on olvad (izopropanolból). Hasonló módon kapjuk 10 ml folyékony am-25 mónia és 10 ml abszolút etanol felhasználása mellett az l-[p-pi^(aminometil)-propil]-fenil]-pirrolnhidrokloridot. Op.: 176—181° (izopropanolból). 30 A kiindulási anyagként felhasznált p-toluolszulfonsavésztert a következőképpen kapjuk: a) 42,5 g 2-[p-(l-pirrolil)nfenil]-Jvajsavetilésztert 6,3 g 900 ml éterben oldott lítiumalumí-35 nium-hidriddel a 14 a) példához hasonlóan 32,0 g (az elméleti hozam 90%-a) /?-etil-p-(l-pirrolil)-fenetilaIkohollá redukálunk, amelynek olvadáspontja 56—60°. 40 b) 20,0 g 100 ml piridinben oldott /J-etil~p-(l-pirrolil)-fenetilalkoholt 23,0 g p-toluolszulfonsavkloriddal a 14 b) példához hasonlóan átalakítunk és metanolból való átkristályosítás után termékként 20,2 g (az elméleti hozam 45 58%-a) p-toluolszulfonsav-[,/?-etil-p-(l-pirrolil)-fenetil]-észtert kapunk. Op.: 93—95°. 50 16. példa: 2,0 g l-[p-(2-brómetil)-jfenil]-pirrolt és 2,5 g metilamint együtt 70 ml metanolban autoklávban 12 óra hosszat 100°-on hevítünk. Az oldószernek csökkentett nyomáson való eltávolítása után visszamaradó kristályos maradékot (2,4 g) 10 ml vízben oldjuk, 5 ml tömény nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk és 50 ml kloroformmal extraháljuk. Az oldat magnéziumszulfáttal történő szárítása és a kloroform 60 ledesztillálása után 1,6 g nyers l-[p-[2-(metil-amino)-etil]-ifenil]-pirrol-(hidroklorid válik ki, amely metanolból való átkristályosítás után 254;—256°-on bomlás közben olvad. Kitermer-65 lés 0,7 g, az elméleti hozam 37%-a. 11