160104. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ariloxi- és ariltioecetsav-származékok előállítására

160104 10 kiilcsoportot jielent, úgy állíthatók elő, hogy VII általános képletű nitrileket, ahol X, Er és R

2 az I képletnél megadott jelentéssel rendelkeznek, víz és ásványi sav jelenlétében valamely rövidszénlánaú alkanollal reagáltatunk. A találmány szerinti eljárás kivitelére több változat lehetséges. Az egyik változat szerint például a VII általános képletű nitrilt ekvimolekuláris menyiségű kénsav és víz jelenlétében feleslegben levő rövidszénlánoú alkanollal visszafolyatás közben forraljuk. A végtermék elválasztása a reakcióelegynek vízzel való hígítása útján történik, mimellett az ebben a közegben nehezen oldható I általános képletű észter nyerstermékként leválik. . A találmány szerinti eljárás egy további kiviteli módja szerint a VII általános képletű nitrilt valamely rövidszénlánoú alkanollal ásványi sav, például klórhidrogén jelenlétében, reagáltatva, először az imidoésztarhidrokloriddá átalakítjuk és az így kapott vegyületet ezt követően az I általános képletű észterré hidrolizáljuk. A nitrilnek az imidoészterhidrokloriddá való átalakítását előnyösen valamely oldószerben végezzük. Ilyen oldószerként pl. felesleges mennyiségű alkanol, éter vagy kloroform szolgálhat. A reakcióhőmérséklet 0 és 10 °C között van. Az imidoalkilészter sójának ezt követő hidrolízisét vízben vagy adott esetben víz és egy olyan rövidszénlánoú alkanol elegyáben, amely az imidoalkilészternek megfelel, kb. 20— 50 QC-on hajtjuk végre. Végül valamely VII általános képletű nitrilre először vizet is addicionálihatunk és a kapott amidot ásványisav jelenlétében alkoholízisnék vetjük alá. Ennél a reakciónál a víznek a nitrilre való addicióját célszerűen 80—96%-os kénsavban végezzük és a kénsavas amidoldathoz felesleges mennyiségű alkanolt adunk, majd az elegyet Visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A végtermék elkülönítése itt is a .legegyszerűbben úgy történik, hogy a reakcióelegyet vízzel hígítjuk, miközben a kívánt észter nyerstermékként leválik. A VII általános képletű kiindulóanyagok példáiként olyan nitrilek szolgálnak, amelyek X, Rj. és R2 gyökei megegyeznek az I képletű vegyületeknél felsorolt csoportokkal. Ezeket a nitrileket pl. az első eljárásváltozathoz hasonló módon kaphatjuk, ha a 4b,5,6,7,8,Sa^hexahidro~ Tfluoron-2-olból vagy -,2-tiolból indulunk ki, amelyek előállítását az első eljárásváltozatnál leírtuk, ezeket a vegyületeiket nátriumetiláttal metanolos közegben a nátrium^származékakká átalakítjuk ós a nátriumszármazékokat 2-halogén-alkánnitrilakkeJ, vagy iaHhalogénhidrocin.namonitrilekkel reagáltatjuk. Az I általános képletű vegyületek 3 aszimetriacentrumimal rendelkeznek, annek megfelelően 8 enantiomer alak és 4 racemát lehetséges. Azokban a vegyületekben, amelyeket a fluorénrendszer ül. az 5,6,7,8-tetrahidro-fluorénrendszer hidrálása útján kaptunk, a 4b- és a 8a-helyeken lü 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 cisz-helyzetű hidrogének vannak. Ebben az éjeiben csak 4 enatiomer alak és 2 racemát létezik. Az izomerek ilyen megjelenése a feldolgozásnál annyiban vezet nehézségekhez, hogy az I általános képletű karbonsavak képződött racemát jai különböző kristályosodási hajlammal rendelkeznek. Ezobból nem kristályosodó racemátok képződése a kitermelés csökkenéséhez vezet. Más esetekben két kristályos racemát elegye is keletkezhet, ami abban nyilvánul meg, hogy az így kapott termékek olvadáspontja a tiszta komponens olvadáspontja között van. Az I általános képletű karbonsavak nem kristályosodó sztereoizomerakké alakíthatók oly módon, hogy ezeket a vegyületeket észterré alakítjuk és ezt az észtert hevítéssel oldószerben erős bázisok jelenlétében epiimerizáljuk, ezt követően pedig karbonsavvá hidrolizáljuk. Ily módon további, az epimer-egyensúly helyzetétől függő mennyiségű kristályosodó savat kapunk. A kezelést szükség esetén megismételjük. Az I általános képletű karbonsavak kívánt esetben előállítható alkálifém- és alkáliföldíémsóinak példáiként a nátrium-, kálium-, lítium-, magnézium- és kalciumsók említhetők. Az ilyen sók előállítása például oly módon történik, hogy a savat és sóképző bázist valamely erre alkalmas oldószerben, mint pl. metanolban, etanolban, aceton-víz elegyben, reagáltatjuk egymással. Az olyan sók, amelyek az alkalmazott oldószerben viszonylag nehezen oldódnak, előállíthatók a sav valamely más sójának a bázissal vagy a bázis valamely alkalmas sójával lefolytatott cserebomlási reakciója útján is. Az előző reakciónál keletkezett, viszonylag nehezen oldható sókat szűréssel elkülönítjük, a könnyen oldhatókat- pedig az oldószer lepárlása útján nyerjük ki. Az I általános képletű vegyületek, valamint az e képletnek megfelelő szabad karbonsavakból képezett alkálifém- és alkáliföldfémsók —amint ezt már az előzőekben. említettük — orális vagy rektális úton kerülnek beadásra. A napi adagok melegvérűek esetében 0,5 mg/kg és 10 mg/kg között lehetnek. Az egyes adagolási egységek, mint drazsék, tabletták, végbélkúpok vagy kapszulák, á hatóanyagot tehát az I általános képletű vegyületet illetve az I általános képletnek megfelelő szabad karbonsav alkálifém- vagy alkáliföldfémsóját előnyösen 10 mg és 250 mg közötti, pl. 50 mg vagy 1O0 mg mennyiségben tartalmazhatják. Az orális beadásra szolgáló adagolási egységek hatóanyagtartalma előnyösen 10% és 90% között lehet. Az ilyen adagolási egységek előállítása céljából a hatóanyagot pl. szilárd por alakú vivőanyaggal, mint tejcukorral, répacukorral, szorbittal, mamuttal, keményítőfélékkel, mint burgonyakemónyítővel, kukoricakeményítővel vagy amilopektinnel, továbbá lamináriaporral vagy citrusvelő-<porral, cellulózszármazékokkal vagy zselatinnal kombináljuk, és adott esetben símítószerek, mint magnéziumvagy kalciumsztearát vagy polietilénglikolok 5