160025. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glicerin előállítására

7 160025 8 táplálási arány, a reakeióhőmérséklet és hason­lók. A hidrolízis széles hőmérsékleti és nyomás­határok között végezhető. Általában kívánatos a hidrolízist 50 és 100, előnyösen 70 és 95 C° kö­zött végrehajtani. Reagens- és termékvesztesé­gek elkerülésére a reakciókeverék nyomása egyenlő vagy nagyobb a reakciókeverék összes gőznyomásával a hidrolízis hőmérsékletén. Ala­csonyabb hőmérsékleten, mint például 70—95 C°-on, légköri nyomás gyakran elégséges, de magasabb hőmérsékleten általában a légkörinél lényegesen nagyobb .nyomást kell alkalmazni. Jóllehet a légköri nyomás 100 C° alatt megfelel, kívánság esetén csökkentett nyomást alkalmaz­hatunk. Nem szükséges, hogy az epiklórhidrin tiszta állapotban legyen. Különféle sókat és más szennj'ezéseket tartalmazó, a szokásos epiklór­hidrin előállítási eljárások során kapott nyers oldatok is felhasználhatók. Azonkívül az epi­klórhidrin a keverős reaktorba önmagában vagy vizes oldat alakjában vihető be. Eszerint a találmány szerinti eljárással glice­rin folytonos üzemben állítható elő epiklórhid­rinből kb. 120—180 perc alatt, legalább 90% epiklórhidrin átalakulási hatásfokkal és leg­alább 90% szelektivitással. Ezzel ellentétben még ugyanabban a tökéletes keverést biztosító reaktorban is, ha nátriumkarbonátot magában használunk, az epiklórhidrin átalakulási hatás­foka legfeljebb kb. 70% 120—180 perc reakció­idő elteltével. Nátriumhidroxidot magában hasz­nálva alkalikus reagensként, a glicerin szelekti­vitása csak kb. 50% lenne. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott tökéletes keveredést biztosító reaktor bármilyen típusú reaktor lehet, amelyet rendszerint hasz­nálnak folyadékfázisú reakciók számára. A kö­vetelmény csak az, hogy a reagensek teljesen el­keveredjenek, és egységes legyen a reakciókeve­rék összetétele az egész reaktorban. Például ke­verővel ellátott reaktor használható. Lehetséges az is, hogy egy hengeres testet szerelünk be a reaktorba, és a reakciókeveréket keringése köz­ben keverjük. Ily módon a keverő forgási sebes­ségét a reakciókeverék összetétele szerint vál­toztatva a reakció végrehajtható, miközben a keverék egyenletesen elosztott állapotban van. Mint már fentebb említettük, a találmány sze­rinti eljárásban a glicerinhozam tovább fokoz­ható a reaktorból távozó oldat melegítésével. Például a reaktorból távozó oldat glicerintartal­ma általában kb. 10—40 s%, ez a koncentráció az oldat forralásával 70—85 s%i-ra növelhető. Er­re a forralásra több fokozatú bepárlókészülék alkalmazása előnyös. 2—8 bepárlóegységből álló sorozat alkalmas a távozó oldat forralására és koncentrálására. A többfokozatú bepárlókészü­lékben végrehajtott koncentrálást célszerűen csökkentett nyomás, például rendszerint 25—80 torr nyomáson végezzük 150—250 C° végső hő­mérsékletig. A forralás során a távozó oldatban maradt reagálatlan epiklórhidrint az oldatban 10 15 20 25 30 35 40 45 50 levő nátriumkarbonát és nátriumhidrogénkar­bonát glicerinné hidrolizálja, A találmány szerinti eljárásban természetesen úgy is fokozhatjuk a glicerinhozamot, hogy a távozó oldatot koncentrálása előtt kb. 110 C"-on visszafolyatás közben forraljuk. Az alábbi példákban ismertetjük az eljárást annak korlátozása nélkül. 1. példa Ebben a példában 5 liter űrtartalmú, 15,6 cm belső átmérőjű és 26,5 cm magas, henger alakú rozsdamentes acéltartályt használtunk reaktor­ként. Ebbe a reaktorba egy 8,1 cm külső átmé­rőjű és 16,5 cm magas belső henger volt besze­relve. A reaktor keverővel volt ellátva, a keverő lapátjai a belső hengeren belül voltak elhelyez­ve. Ä keverőt percenként 550 fordulattal hajtot­tuk, és az epiklórhidrint és a nátriumkarbonátot és nátriumhidroxidot tartalmazó vegyes vizes al­kalikus oldatot folytonosan vezettük be a reak­torba óránként 0,467, illetve 2,04 kg sebességgel. Na^COn A vegyes vizes alkalikus oldat ^"rT^-M^nTT-egyenértéksúlyaránya 0,167 volt. Az alkalikus reagens koncentrációja a vizes alkalikus oldat­ban Na2 0-ra számítva 0,7 s% volt. 6,8% alka­likus reagens felesleget használtunk az epiklór­hidrin átalakításához szükséges mennyiségen fe­lül. Az epiklórhidrint és a vegyes vizes alkalikus oldatot élénken keverve a hidrolízist tökéletesen kevert állapotban hajtottuk végre. A vizes reak­ciókeveréket a keverővel a reaktorba szerelt bel­ső hengerbe és a hengerből kikeringettük. A vi­zes reakcióoldat a reaktorban óránként 7 m:! se­bességgel keringett. Ez a belsó keringés hozzá­járult a vizes reakciókeverék tökéletesen elke­vert állapotának eléréséhez. A reakcióhőmérsék­let 94 C° volt. A glicerint, nátriumkarbonátot, nátriumhidrogénkarbonátot, nátriumkjoridot, reagálatlan epiklórhidrint stb. tartalmazó reak­ciókeveréket folytonosan kivontuk a reaktorból óránként 2,50 kg sebességgel. A reagensek tar­tózkodási ideje 133 perc volt. A reaktorból távo­zó oldatban nem lehetett nátriumhidroxidot ki­mutatni. A távozó oldatban a NaHCOi Na2 C03+NaHCp ;! egyenértéksúlyarány 0,308 volt. A reaktorból távozó oldatot megelemezve ki­tűnt, hogy az epiklórhidrin átalakulás hatásfoka g5 93,8% és a glicerin szelektivitása a reagált epi­klórhidrinhez viszonyítva 97,2%. Ennélfogva a glicerinhozam az epiklórhidrinhez viszonyítva 91,2% volt. 60 Ö5 Ezután a reaktorból távozó oldatot visszafo­lyatás közben atmoszferikus nyomáson 105 C°-on 4 óra hosszat forraltuk. Eközben a reagá­latlan epiklórhidrin egy része a távozó oldatban hidrolizálódott, és a glicerinhozam 97,3%>-ra nőtt. 4

Next

/
Thumbnails
Contents