159951. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált szaliciladalék előállítására
3 159951 4 nium-biszulfátot is. A diazóniumsó adagolásának befejeződése után a reakcióelegyet a reakció hőmérsékletén tartjuk további 30—60 percen át. A közbenső termékként kapott nitrilium sót ezután víz hozzáadásával szalicilaniliddé hidrolizáljuk. A szalicilanilid általában kicsapódik az oldatból. A nitriliumsó közbenső terméket úgy is átalakíthatjuk szalicilaniliddé, hogy az oldathoz víz helyett valamely karbonsavat, így ecetsavat vagy benzoesavat adunk. A hidrolízist vagy szobahőmérsékleten, vagy a reakció hőmérsékletén valósíthatjuk meg. A végtermék kicsapását a hidrolízis teljessé tételére 15—20 órán keresztül folytatjuk. Ezután a szalicilanilidet szűrjük és kristályosítással vagy a szakértő által ismert valamely más módszerrel tisztítjuk. A találmány szerinti eljárás kitermelése legalább 50%. A kiindulási anyagként alkalmazott diazóniumsót valamely önmagában ismert módon állíthatjuk elő. Ez történhet pl. a következőképpen: a megfelelően szubsztituált anilint először víz és ásványi sav, így sósav elegyében szuszpendáljuk. Erre a célra általában három egyenértéksúlynyi ásványi savat alkalmazunk. Ezután az elegyet 0—10 C° körüli hőmérsékletre hűtjük le, majd az elegyhez valamely nitrit, így nátrium- vagy káliümnitrit vizes oldatát adjuk részletekben, míg az oldatot káliumjodid-keményítő papírral vizsgálva salétromos savra pozitív reakciót nem kapunk. Az amin-hidroklorid a reakció folyamán rendszerint feloldódik, s ilyen módon a diazóniumsóból homogén oldatot kapunk. Ha kiindulási anyagként valamely szilárd sót alkalmazunk akkor diazotálószerként valamilyen szerves nitritet, így butilnitritet, és valamilyen szerves savat, így ecetsavat használunk. Ennél a reakciónál csak a keletkező diazóniumsó nem oldódik éterben, s így az oldatból kiválik. Ha diazóniumsóként fluoroborát vagy biszulfát sót alkalmazunk a szalicilsavnitrillel történő reakcióban, akkor ezt a sót úgy állíthatjuk elő, hogy a diazóniumklorid só oldatához 0—5 C° között fluorobórsavat vagy kénsavat adunk, majd a kapott elegyet körülbelül 30 percig keverjük. A diazónium-fluoroborát vagy biszulfát só az oldatból általában kiválik, s így szűréssel elkülöníthető. A III. általános képletű diazóniumsó előállítása — ha a képletben Q ként vagy oxigén jelent és a fenoxi- vagy feniltiocsoport az amin nitrogénjéhez képest para-helyzetben van — úgy történhet, hogy valamely megfelelően szubsztituált p-haloaén-nitrobenzolt megfelelően szubsztituált fenollal vagy tiofenollal kondenzálunk. A kondenzációs termékként kapott fenoxi- vagy feniltionitrobenzol nitrocsoportját ezután aminná redukáljuk. Meg kell jegyeznünk, hogy a fenoxi- vagy feniltio-csoport para-helyzetben helyezkedik el az amin nitrogénatomjához képest. Ha ilyen vegyületeket használunk az I. általános képletű vegyület előállítására, akkor 4-izomereket kapunk. Ha olyan III. általános képletű vegyületeket kívánunk előállítani, melyekben Q az aminoeso-5 porthoz képest orto-helyzetben helyezkedik el, akkor az előállítási folyamatban p-halogén-nitrobenzol helyett o4ialogén-nitrobenzolt alkalmazunk. 10 Ha az alkalmazott nitrobenzol mind orte-, mind pedig para-helyzetben szubsztituálva van halogénatommal, akkor az előállítási reakció folyamán mind orto-, mind pedig para-helyzetben kondenzált termékeket kapunk. Ezek az anya-15 gok kromatográfiás módszerrel választhatók el egymástól. A kondenzációs reakciót célszerűen olvadékreakció formájában valósítjuk meg, azaz úgy, hogy a reagenseket olvadt állapotban reagáltat-20 juk egymással, célszerűen valamely bázis., így káliumhidroxid, nátriumhidroxid, nátriumhidrid, vagy hasonlók jelenlétében. Kívánság szerint alkalmazhatunk valamilyen oldószert is, így megfelelő eredmény érhető el dimetilformamid-25 dal, dimetilszulfoxiddal, difeniléterrel és hasonlókkal. Az olvadékban vagy oldószerben történő reakciókat 100—300 C° között valósíthatjuk meg kényelmesen. A szubsztituált nitrobenzol reakcióterméket általában szilárd formában kap•>Q juk. A kapott anyagot valamely önmagában ismert módon kristályosíthatjuk át. Ezután a fen-, oxi-nitrobenzol vagy fenil-tio-nitrobenzol vegyületet redukáljuk, s így a nitrocsoportot aminná alakítjuk. Erre a célra bármilyen rendszer 35 alkalmazható, mely a nitrocsoportot aminná képes redukálni, feltéve, hogy az alkalmazott redukció a molekula többi részét változatlanul hagyja. A redukciót megvalósíthatjuk katalitikusan is, hidrogénnel, Raney-nikkel vagy plati-40 na jelenlétében, de igénybe vehetünk valamely kémiai redukciót is, így sav jelenlétében fémmel, például vassal vagy cinkkel redukálhatunk. Az olyan III. általános képletű vegyületeket, 45 melyekben a Q szubsztituens az aminocsoporthoz képest metar-helyzetben van a szubsztituált anilinszármazékokból állíthatjuk elő. E célból a szubsztituált anilinszármazékkal olyan reakciókat végzünk, melyek révén megfelelő helyzetű 50 aminocsoportot vagy aminocsoporttá alakítható csoportot viszünk be a vegyületbe. Általában véve úgy járunk el, hogy a molekulában már meglevő ami főcsoportot valamely acilcsoportot tartalmazó vegyülettel, így ecetsavanhidriddel meg-55 védjük, a kapott acilamint alkalmas nitrálószerrel, így ecetsavanhidrid-salétromsav eleggyel az acetamino-csoporthoz képest orto-helyzetben megnitráljuk, az acilcsoportot például nátriumhidroxiddal történő hidrolízissel eltávolítjuk, 60 majd a szabad amint diázotáljuk és a vegyületből önmagában ismert módon redukcióval eltávolítjuk. Az utóbb bevitt nitrocsoportot ezután a fentiekben leírt módon aminocsoporttá redukálunk, s az így előállított amincsoportot a sza-6ft licilsav komponenssel reagáltathatjuk. ?
