159898. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-(2-tiazolil)-2-oxo- tetrahidroimidazol előállítására
3 159898 4 180 C°-on, előnyösen 35—50 C°-on, atmoszferikus vagy azt meghaladó nyomáson gyűrűzárási reakciónak vetjük alá, vagy b) valiamely IV általános képletű vegyületet — ahol Rí jelentése a fenti, R2 jelentése hidrogénatom vagy ftalü-csoport és R3 jelentése hidrogénatom, vagy R2 és R3 azzal a nitrogénatommal együtt, amelyhez kapcsolódnak, ftálimidcsoportot jelentenek — kondenzálószerrel vagy anélkül 35—180 C°-on, előnyösen 125—160 C°on, atmoszferikus vagy azt meghaladó nyomáson gyűrűzárási reakciónak vetünk alá, vagy c) N-2-tiazolil-uretánt és 2-halogéneíílaminhalogénhidrogént oldószerben vagy oldószer távollétében, 80 C° és 180 C° közötti, előnyösen 115 C° és 160 C° közötti hőmérsékleten reagáltatunk. A találmány szerinti eljárás a) és b) változatának esetében kondenzálószerként előnyösen használhatunk szervetlen vagy szerves bázisokat, így alkálialkoholátot, alkoholos alkálihidroxidot, ill. piridint, trietanolamint vagy piperidint. Amikor a III általános képletű vegyületeket, így pl. az N->2-tiazolil-*ajn'moetil-etilu.iKtant vagy az N-2-tiazolil-aminoetil-benziluretánt kondenzálószer, célszerűen alkálihidroxid vagy alkálialköholát jelenlétében alakítjuk át a kívánt I képletű vegyületté, a gyűrűzárási reakció már 35—40 C-on végbemegy. A fent említett IIa, IIb, He, III és IV képletű közbenső termékek mind új vegyületek. A II általános képletű vegyületet célszerűen etiléndiamin és klórszénsavészter vagy dialkilkarbonát reakciójával állítjuk elő. A IV általános képletű vegyületet célszerűen úgy állítjuk elő, hogy N-2-tiazolil-uretánt oldószerben ftalimidoetilhalogeniddel reagáltatunk 80 C° és 160 C° közötti hőmérsékleten. A találmány szerinti eljárás c) változatának egy előnyös kiviteli módja abban áll, hogy N-2-tiazolil-uretánt és klóretilamin-hidrokloridot 120—130 C°-on megömlesztünk és a keletkező N-2-tiazolil-N-2^aminoetil-uretánt elkülönítés nélkül, a hőmérséklet emelésével az I képletű vegyületté ciklizáljuk. A találmány szerinti eljárások terméke előnyösen felhasználható a tiazol-gyűrű 5-ös helyzetű szénatomján nitro-csoportot viselő értékes gyógyhatású vegyületek előállítására. A találmány szerinti eljárások az ismert eljárásokkal szemben jelentős műszaki haladást biztosítanak, minthogy az a) eljárás-változat esetében könnyen hozzáférhető és olcsó kiindulási vegyületből, az etiléndiamin alkoxikarbonilszármazékából egyszerű eljárási lépésekkel lehet kialakítani mindkét heterociklusos gyűrűt. A b) és c) eljárás-változatok előnye, hogy egyetlen lépésben teszik lehetővé a céltermék előállítását, és a kiindulási anyagok itt is könynyen és olcsón hozzáférhető vegyületek. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg: 1. példa 5 9,76 g nátriumhidroxid, 48 ml víz és 19,7 g széndiszulfid elegyéhez hűtés és keverés közben 29,8 g N-karbetoxi-etiléndiamint csepegtetünk, majd egy órán át 60 C°-on keverjük. Az így ka-10 pott pirosszínű oldatot lehűtjük és +10 C° alatt 400 ml nátriumhipoklorit-oldattal kezeljük, mely 98 g nátriumhidroxidot és 57,4 g klórt tartalmaz. Világossárga színű olaj válik el, melyet elkülönítünk. Az így kapott N-karbetoxi-2-ami-15 noetil-izotiocianát jellegzetes IR abszorpciós maximumai: SCN: 2200—2100 cm-1 C = O: 1710-'és NH: 3340 cm-1 39 g N-karbetoxi-2-.aminoetil-izotioeianátot 45 20 ml tömény ammóniumhidroxid-oldattal kezelünk. Melegedés közben, homogén oldat keletkezik. Lehűtés után kristálykiválás indul meg. A kristályofcat szűrjük és alkohollal mossuk. Szárítás után 33 g l-N-karbetoxi-2-aminoetil-25 tiokarbamidot kapunk, 110—111 C° o.p.-val. Termelés a kiindulási N-karbetoxi-etiléndiaminra számítva 76,5'%. 33 g l-N-kar'betoxi-2-aimmoetil-tidkaiibamid, 28 g 1,2-diklóretilaoetát és 100 ml víz elegyét 30 két órán át vízfürdőn melegítjük. Lehűtés után a reakcióelegy pH-ját 8-ra állítjuk ammóniumhidiroxid oldattal. A kivált N-2-tiazolilaminoetil-etiluretán kristályokat szűrjük, vízzel mossuk, levegőn szárítjuk. Hozam: 30,8 g, 95%. 35 Op.: 76—78 C°. 30 g N-2-tiazolilaminoetil-etiluretánt 3,6 g nátrium és 120 ml etanolból készített nátriumetilát-oldatban 3 órán át 35—40 C°-on melegítünk. A kivált l-(2-tiazolil)-2-oxo-tetrahid;roimi-40 dazol-kristályokat szűrjük, alkohollal mossuk, szárítjuk. Hozam: 20,75 g, 88%. Ö.p.: 212— 213 C°. 2. példa 45 13 g N-karbobenziloxietiléndi amint 2,7 g nátriumhidroxid, 13 ml víz és 5,4 g széndiszulfid elegyéhez csepegtetünk. 1 órán át tartó 50 C°-os melegítés után vörösszínű oldat keletkezik, me-50 lyet +10 C° alatt 100 ml, 49 g NaOH-t és 17,4 g klórt tartalmazó nátriumhipoklorit-oldattal kezelünk. Narancssárga olaj válik el, melyet elkülönítve 12 g N-karbobenzoxi-2-ammoetil-izotiocianátot kapunk, 76%-os termeléssel, melynek 55 jellegzetes IR abszorpciós maximumai: SCN: 2200—2100 cm"1 C = 0: 1710 cm-1 és NH: 3340 cm-1 . 12 g N-karbobenzoxi-2-aminoetil-l-izotiocianátot 12 ml tömény ammóniumhidroxid-oldattal g0 kezelünk. Melegedés után homogén oldat keletkezik, melyből lehűlés után kristálykiválás indul meg. Az l-N-karbobenzoxi-2-aminoetil-tiokarbamid kristályokat szűrjük, 50%-os vizes alkohollal mossuk, levegőn szárítjuk. Hozam: 9,76 g, « 76%. O.p.: 79—80 C°. 2
