159898. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-(2-tiazolil)-2-oxo- tetrahidroimidazol előállítására
5 159898 6 9 g l-N-karbobenzoxi-2-aminoetil-tiokarbamid, 5,6 g 1,2-diklóretilacetát és 30 ml víz elegyét 2 órán át vízfürdőn melegítjük. Lehűtés után az oldat pH-ját ammóniumhidroxid-oldattal 8-ra állítjuk, és a kivált kristályoka' szűrjük. Szárítás után 7,5 g N-2-tiazolilaminoetilbenziluretánt kapunk, 45—43 C° o.p.-val, termelés 77%. 7 g N-2-tiazoliliammoeitil-benziluiretánt 0,6 g nátrium és 20 ml etanol oldatával három órán át 40 C°-on melegítünk. A kivált kristályokat szűrjük és alkohollal mossuk. Így 3,50 g 1-2-~tiazolil-2-oxo-tetraí hidroimidazolt kapucnik, 212 C° o.p.-val, 82% kitermeléssel. 3. példa 7 g N-2-tiazolil-N-2-ftalimidoetil-etiluretánt 3,35 g káliumhidroxid és 72 ml etanol oldatával zárt csőben 160 C°-on 4 órán át melegítünk. Lehűtés után a reakcióelegyet 100 ml vízzel kezeljük és a kapott l-(2-tiazolil)-2-oxo-tet!raíliid:roimidazol kristályokat szűrjük. A termék súlya: 2,8 g, o.p.: 210—211 C°. Termelés: 83%. A kiindulási N-2-tiazolil-N-2-ftalimidoetil-etiluretánt következőképpen állíthatjuk elő: 15,3 g N-2-tiazolil-etiluretán kálium-sót 60 ml dimetilformamidban oldunk 80 C°-on, majd keverés közben 20 perc alatt 18,8 g ftalimidoetilbromidot adagolunk hozzá, és vízfürdőn 5—7 órán át melegítjük. Az oldatból kristályok válnak ki. Szobahőmérsékletre hűtés után a kivált káliumbromidot (7,4 g) szűrjük és alkohollal mossuk. A szűrletből további hűtés után 0 C° és —5 C közötti hőmérsékleten N-2-tiazolil-N-2-ftalimidoetil-etiluretán-kristályok válnak ki, amelyeket elkülönítünk, vízzel mosunk, majd szárítunk. Hozam: 19,15 g. O.p.: (148)—150— 152 C°. 4. példa 34,4 g N-2-tiazolil-etiluretánt 20 ml dimetilformamidban 80—100 C°-on oldunk, és keverés közben 27,8 g klóretilamin-klórhidrátot adagolunk hozzá. A reakcióelegyet fél órán át 125 C°on, majd a keletkezett oldatot újabb fél órán át 150—160 C°-on tartjuk. A reakcióelegyet 60 C°ra hűtjük, 80 ml 60 C°-os vizet adunk hozzá, csontszénnel derity'ük, majd vizes ammóniumhidroxid-oldattal pH 6,5-re állítjuk. A kivált 1--(2-tiazolil)-2-oxo-tetrahidroimidazol-kristályokat szűrjük, vízzel és alkohollal mossuk, szárítjuk. Hozam: 21,5 g, 63%. O.p.: 208—210 C°. 5. példa 17,2 g N-2-tiazolil-etiluretánt és 13,9 g klóretilaminklórhidrátot szobahőmérsékleten homogenizálunk, majd 30 percen át 125—135 C-on keverjük. A kásás ömledéket ezután újabb 30 percen át 165—180 C-on tartjuk. A barna, homogén ömledéket 90 C°-ra lehűtjük és 40 ml meleg vizet adunk hozzá. Az így kapott oldatot csontszénnel derítjük, és a pH-t ammóniumhidroxid-oldattal 6 és 7 közé állítjuk. A kivált 1-s -(2-tiazolil)-2-oxo-tetrahidroimi i dazoHkristályokat szűrjük, vízzel és alkohollal mossuk, szárítjuk. Hozam: 11,24 g, 67% Op.: 208—210 C°. 6. példa 10 22,0 g N-2-tiazolil-íeniluretánt és 13,9 g klóretilamin-klórhidrátot szobahőmérsékleten homogenizálunk, majd az elegyet 30 percen.át 125— 135 C°-on keverjük. A kásás ömledéket ezután 15 újabb 30 percen át 165—180 C°-on tartjuk. A barna, homogén ömledéket 90 C3 -ra lehűtjük és 40 ml meleg vizet adunk hozzá. Az így kapott oldatot csontszénnel derítjük és a pH-t nátriumhidroxid-oldattal 7 és 8 közé állítjuk. A kivált 20 l-(2-tiazolil)-2-oxo-tetrahidroimidazol-kristályokat szűrjük, vízzel és alkohollal mossuk, szárítjuk. Hozam: 11,68 g, 69%. O.p.: 208—210 C°. Szabadalmi igénypontok: 25 1. Eljárás az I képletű l-(2-tiazolil)-2-oxo-tetrahidroimidazol előállítására, azzal jellemezve, hogy a). egy II általános képletű N-2-aminoetil-ure-30 tant — ahol Rj 1—4 szénatomot tartalmazó egyenes vagy elágazó láncú alkil-, 4—6 szénatomot tartalmazó cikloalkil-, aril- vagy aralkilcsoportot jelent — lúgos közegben széndiszulfiddal reagáltatunk, a kapott Ha képletű ditiokar-35 baminsav alkáli vagy ammónium-sóját — ahol Rt jelentése a fenti — alkáli- vagy földalkálihipoklorittal reagáltatjuk, az így kapott IIb képletű izotiocianát-származékot — ahol R jelentése a fenti — elkülönítés nélkül ammóniával rea-40 gáltatjuk, és a kapott IIc képletű tiokarbamid származékot — ahol Rj. jelentése a fenti — diklóretilalkoihollal vagy diklóretilacetáttal Teagáltatjuk, majd az így kapott III általános képletű N-2-tiazolil^ammoetil-UiiTetán-sz;ármazékot 45 — ahol Rt jelentése a fenti — kondenzálószerrel vaigy anélkül, 35—180 C°-on, előnyösein 35— 50 C°-on, atmoszferikus vagy azt meghaladó nyomáson gyűrűzárási reakciónak vetjük alá, vagy 50 b) valamely IV képletű N'-szubsztituált N-2-aminoetil-N-2-tiazolil-uretánt — ahol Rí jelentése a fenti, R2 hidrogénatomot vagy ftalil-csoportot és Rá hidrogénatomot jelent, vagy R> és R3 azzal a nitrogénatommal együtt, melyhez 55 kapcsolódnak, ftalimid-csoportot jelentenek — 35-180 C°-on, előnyösen 125—160 C6 -on, atmoszferikus vagy azt meghaladó nyomáson gyűrűzárási reakciónak vetünk alá, vagy c) N-2-tiazolil-uretánt és 2-halogénetilamin-60 halogénhidrogént oldószerben vagy oldószer távollétében, 80 C° és 180 C° közötti előnyösen 115 C° és 160 C° közötti hőmérsékleten reagáltatunk. 2. Az 1. a), b) és c) igénypont szerinti eljárás 65 foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a
