159893. lajstromszámú szabadalom • Üveg úsztatásos kezelésére szolgáló kemence

5 159803 6 A 3. ábrán a 2. ábra szerinti kemencefenéknek a 2. ábra III—III vonala szerinti függőleges hosszirányú metszetét mutatjuk be nagyobb léptékben. A 4—6. ábrákon a 3. ábrához hasonló részletmetszetek láthatók. Az itt feltüntetett kemencefenekeket a találmány szerinti kemence egyéb megoldásainál alkalmaztuk. Az 1. ábrán ún. „float" berendezés egyszerűsített vázlatának hosszmetszete látható. E berendezés az 1 olvasztókemencéből, a 2 úsztatómedencéből és a 3 izzítókemencéből áll. Az úsztatómedence részi a következőik: 4 fenék, 5 tető, 6 oldalfalak,' 7, 8 végfalak. A végfalakat a 9, ill. 10 rés választja el az 5 tetőtől. A 2 úsztatómedence minden említett része tűzálló anyagból készül. Az olvadt anyagból álló 12 fürdőt tartalmazó medence 4 fenekét, 6 oldalfalait és 7, 8 végfalait a 11 fémlemez tömítően burkolja. Az 1 olvasztókemencében levő 13 üvegfürdőből az olvadt üveg a 14 küszöb fölött és a 15, 16 hengerek között halad. Ennek következtében az olvad üvegből a 17 üvegszalag képződik, melyet a 18 görgők a berendezés 9 nyílásáig szállítanak, majd az X irányban mozgatva lehelyezik az üvegszalagot a 12 anyagra. Az üvegszalag a fényét a fürdőben* kapja meg. E fürdő valamely ömlesztett só lehet, előnyösen azonban valamilyen olvadt fém, így ón vagy ezüst. Az üvegszalag a berendezés 10 nyílása felé haladva a 19 görgőkre kerül, melyek azt a 3 izzítókemencébe továbbítják. A találmány szerinti kemence első kiviteli alakjánál (2. és 3. ábra) a 4 fenék alján 11 acéllemez van, mely a szilikátagyagból készült tűzálló 20 blokkokat, ill. elemeket hordja. Ezeket az elemeket ismert módon rögzítjük a 11 lemezhez, amit az ábrán nem tüntettünk fel. A tűzálló elemeken vízszintes 22 wolfram lemezek vannak, melyek hossza lényegileg az egyik 6 oldalfaltól a szemközti 6 falig terjed. A wolfram szalagok vastagsága pl. 1 mm lehet. A lemezeket a 24 térközök választják el egymástól, melyek bősége előnyösen 1—2 mm. Ezek célszerűen nem esnek a 20 blokkok közti hézagok folytatásába. A kemence üzemében a 17 üvegszalagot hordozó 12 ónfürdő a 22 szalagok fölött van. Utóbbiakat a kemence egész hosszában elhelyezhetjük. A kemence fenekéhez felhasznált anyag minőségétől függően azonban a 22 szalagokat csupán a kemence legforróbb szakaszán is alkalmazhatjuk, ahol az üveg belép. A példaként választott tűzálló anyag esetében kb. 850 C3 hőmérséklet fölött ajánlatos wolfram szalagokat használni. Célszerű a 22 fémszalagokat harántirányban elhelyezni és ezzel harántirányú hővezetést biztosítani. A hosszirányú hővezetés általában kevésbé előnyös, ámbár azt a 24 tömítések csökkentik. A 4. ábrán látható megoldásnál a tűzálló szilikátagyag szigetelőanyagból készült 20 blokkokból képezett ágyra a 26 blokkokból készült ágyat helyezzük. A jó hővezető anyagból készült 26 blokkokban a kemencére harántirányban fekvő lyukak vannak, melyekben a terhelés egyenletes eloszlását elősegítő 30 gerendák helyezked-5 nek el. A 28 lyukak és a 30 gerendák alkotta vezetékben a rendszert fűtő vagy hűtő folyadék áramlik. A négyzetes 32 wolfram lemezeket a 24 tömítések választják el egymástól. A lemezeket a ke-10 mencének abban a részében helyezzük el, ahol az üvegszalagok találhatók, de elhelyezhetők a kemencének abban a részében is, amelyben a 26 tűzálló blokkok olyan magas hőmérsékletet érnek el, hogy azokból üvegszerű anyag lép ki, 15 amikor a 12 olvadt anyagból álló fürdővel érintkezésbe kerülnek. A kemence harántirányú hőmérsékleteloszlását nem ábrázolt szervekkel a 28 vezeték hosszában tetszés szerint szabályozhatjuk. E szabályozással kívánság szerinti lapos hő-20 mérsékleteloszlási görbét tudunk megvalósítani. Az 5. ábrán a 34, 36 wolfram lemezek néhány centiméterre átlapolják egymást a 38 szélső övben. A túlfedést hossz- vagy harántirányban 25 vagy mindkét irányban megvalósíthatjuk. A szomszédos lemezek között a zárást, a kemence üzeme közben, szénporból kialakított tömítés biztosítja, melyet megvalósíthatunk egyszerűen grafit porral, vagy grafitporból készült habarcs-30 csal, vagy nagymennyiségű grafitot tartalmazó olyan összetett anyaggal, amelynek felhevítésekor abból gázok távoznak és grafitpor marad vissza. A fenti tömítést például elhelyezhetjük a 36 lemez alatt, a 34 lemez meghosszabbításába 35 eső 40 térben. A találmány egy kiviteli formája szerint a tömítés elhelyezkedhet az egymással érintkező lemezek 38 szélei között. Azt is megtehetjük, hogy mind a 38, mind pedig a 40 helyen biztosítunk tömítést. A fürdőben levő ol-40 vadt ón nem tud áthatolni a 38 és/vagy 40 tömítésekben levő szénpor szemcséi között. Ilyen módon az olvadt ón nem kerül érintkezésbe a 20 blokkokkal. Az említett blokkok nincsenek a 11 lemezhez rögzítve. A vízszintes irányú hőve-45 zetést legnagyobb részt az ónfürdő biztosítja, részt vesz azonban benne a 34 és 36 lemez is. Azt találtuk, hogy a szomszédos lemezek 38 átlapolása kedvező a fenti hővezetés szempontjából. Sőt, tapasztalatunk szerint akkor tudtunk 50 maximális hővezetést biztosítani, ha a 38 hézagban nem alkalmaztunk szénpor-tömítést. A szomszédos 32 lemezek között — melyeket a 24 hézaggal választottunk el egymástól — szin-55 tén készítettünk tömítést, (lásd 6. ábra) E célból a 32 lemezek felülete alatt rést vágtunk: a tűzálló 20 blokkoknak a 24 hézag közelében levő élét rézsútosan lemetszettük. A metszés következtében keletkeztek az ábrán látható kis 60 felületek, melyekre a 44 tömítőanyagot vittük fel. Ilyen módon tömítést biztosítottunk a 32 lemezek 46 szélei között. Tömítőanyagként célszerűen szenet alkalmazunk. Kísérleteink során megfelelő tömítést értünk el szénporral, a 44 há-65 romszög-alapú prizma formájára vágott szén-3