159893. lajstromszámú szabadalom • Üveg úsztatásos kezelésére szolgáló kemence

3 A kényelmes anyagmozgatás és karbantartás miatt általában 0,5—10 milliméter vastag lemezeket célszerű használni. A találmány egy megvalósítási formájánál az ernyőt teljesen vagy részben wolframból készítjük. Ha az ernyő csak részben készül wolframból, akkor az ernyőnek az olvasztott anyaggal érintkező részét készítjük a nevezett fémből. Azt tapasztaltuk, hogy a tiszta wolfram vagy a wolframot fő alkotórészként tartalmazó ötvözetek különösen jól ellenállnak a különböző olvadt anyagoknak. Ha ernyőként lemezeket használunk, akkor a kívánság szerint alkalmazandó rögzítőelemeket szintén készíthetjük wolframból. Ha legalább két ernyőt úgy kívánunk elhelyezni, hogy az ernyők lényegileg érintkezzenek, akkor az ernyők között célszerű olyan közöket hagynunk, melyek még nem elegendő nagyok ahhoz, hogy a kemence működési hőmérsékletén az üvegszerű anyag áthatoljon rajtuk. Ennek az elhelyezésnek különösen akkor van jelentősége, ha az ernyő fémanyagának hővezetése lényegesen különbözik az olvadt anyagétól; ebben az esetiben az ernyők közt levő közök lényegesen csökkentik a különböző irányú hővezetést az ernyők által alkotott felületben. Gyakran mégis előnyös, ha legalább két ernyőt úgy helyezünk el, hogy az egyik ernyő oldala fedje a másik ernyőét 3 így az ernyők lényegileg érintkezésben legyenek egymással. Ilyen módon tehát az ernyők között biztosítva van a megfelelő hőátadás. Ez az elrendezés ugyanakkor csökkenti annak lehetőségét, hogy a szomszédos ernyők csatlakozásánál olvadt anyag áthatoljon. Ha olyan megoldásra kívánunk szert tenni, mellyel tökéletesen elzárjuk az olvadék útját, ez a legegyszerűbb megoldás. A találmány egy előnyös megvalósítási formájánál a kemence olyan tömítéssel rendelkezik, mely a gázokat átereszti, azonban az említett olvadt anyagokat nem. Ez a tömítés érintkezésben van a fenti ernyők lényegileg szomszédos két oldalával. A tömítés legalább részben olyan anyagot tartalmaz, melynek felületi feszültsége megakadályozza, hogy az olvadt anyag áthatoljon a tömítésben levő hézagókon. A szóbanforgó tömítést nem szükségszerűen az ernyők oldalai közt levő nyílásokban helyezzük el; azt is megtehetjük, hogy az említett tömítést ernyőoldalak közt elhelyezkedő nyílások többé-kevésbé távoli pontjai között létesítjük. A megfelelő felületi feszültség miatt a tömítés zárását annak ellenére biztosítani tudjuk, hogy az említett nyílások nyitottak és a nyílásokat képző elemek — például a hőkiterjedés hatására — egymáshoz képest elmozdulhatnak. Elegendő nagy ernyők — például a tűzálló blokkok szokásos méreteinél lényegesebb nagyobb ernyők — használata esetén sokkal kevesebb tömítésre van szükség. A tömítés következtében az olvadt anyag nem tud a medence alját képező tűzálló anyag alá hatolni. Éppen ezért a tűzálló blokkokat még akkor sem szükséges rögzítenünk, ha a blokkok sűrűsége kisebb az olvadt anyagénál. 4 Az említett tömítéseket előnyösen olyan porból készítjük, melynek szemcséi — legalább felületükön — szenet tartalmaznak. A szenet az esetek többségében használt olvadt anyagok 5 nem nedvesítik. A por alkalmazása azért előnyös, mert a szemcsék között levő hézag méretei még akkor sem változnak meg, ha a köz a hőkiterjedés hatására jelentősen kitágul. A port a felhordás megkönnyítésére valamely kötőanyag-10 gal együtt is használhatjuk. Kötőanyagként olyan anyagot alkalmazhatunk, mely a kemence első felfűtése során a porból eltávozik. A találmány egy másik kiviteli módjánál a tömítéseket az egymástól kis távolságra elhelye-15 zett lemezek között alakítjuk ki. A lemezoldalak közé olyan testet helyezünk, mely legalább két lemezoldalhoz közeleső felületén lényegileg szénből készült. A szóbanforgó tárgy érintkezésben állhat két ernyőoldallal, vagy kis távolságban 20 lehet azoktól. Két ernyő két oldala között lényegileg szénből álló testek halmazával is készíthetünk tömítést; e testek a két oldal között mintegy hidat képeznek. Az ernyők szélei között, ill. az ernyők széle és a széntárgy vagy széntárgyak között, továbbá a széntárgyak között a fenti tömítés a testek közti kis távolság és a megfelelő felületi feszültség következtében jön létre. Az említett tűzálló elemek közül legalább az egyikbe célszerű legalább egy olyan nyílást elhelyezni, melyen folyadék folyhat keresztül, s melyben legalább egy, a terhelést kiegyenlítő tag van, amely a fenti elemet a tartószerkezethez rögzíti. Ilyen módon egyidejűleg megvalósíthatjuk a kemence falán elhelyezett tűzálló elemek hőszabályozását és a hordozószerkezethez történő rögzítését. A találmány tárgyát képező eljárás során az üveget olyan medencében levő olvadt anyagon úsztatjuk, mely az eljárás megvalósítási hőmérsékletén az olvadt anyagnál könnyebb üvegszerű anyag kibocsájtására képest tűzálló elemeket tartalmaz. A találmány lényege az, hogy az 45 üvegszerű fázisnak az olvadt anyagba haíolását legalább egy szilárd fémernyővel részben megakadályozzuk. A találmány szerinti eljárás egy lényeges előnye az, hogy a fürdőt a kemence aljába vezetett hővel- könnyen újra fel lehet fű-50 teni. A találmány tárgyát képező eljárásban a kemence alja és az olvadt anyag közti határfelületet sokkal nagyobb hőfokra tudjuk fűteni, mint az ismert eljárásoknál, mivel az ernyők alkalmazásával az üvegszerű anyag átszivárgását 55 megakadályoztuk, ill. elértük, hogy a folyékony üvegszerű anyag képződése a termékre nézve semmiféle hátrányos következménnyel nem jár. A találmány egyéb jellemzőit és előnyeit a találmány megvilágítására szánt, minden korláto-60 zó értelem nélkül közölt példákban ismertetjük. Az 1. ábrán egy úsztató kemence függőleges hosszirányú metszete látható. A 2. ábrán egy úsztató kemence alj részletének 65 vízszintes metszetét tüntettük fel. 2