159846. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-halogén- glioxál- fenilhidrazonok és alfa-halogén- glioxál-(tio)-acetál fenilhidrazonok előállítására

3 A b) eljárást pl. a csatolt rajz szerinti B) reakcióegyenlettel mutathatjuk be. Az a) eljárás II és III általános képletű kiindulási anyagai ismertek és egyszerű módon állíthatók elő. A b) eljárás IV általános képletű kiindulási anyagait az a) eljárás szerint állítjuk elő, az egyéb V általános képletű kiindulási anyagok szintén ismertek. Az a) eljárást vízben valósítjuk meg, előnyösen 4—7 pH-érték mellett. A pufferoláshoz bázisokat, így nátriumacetátot, nátriumkarbonátot és nátriumhidroxidot alkalmazunk. A reakcióhőmérsékletek 0 °C és +20 °C közöttiek. A kiindulási anyagokat célszerűen ekvimoláris menynyiségekben adagoljuk, az aldehid komponenseket adott esetben feleslegben. A reakció szobahőmérsékleten általában 1—6 óra múlva befejeződik. A fenilhidrazonok kristályos alakban keletkeznek és szűréssel elkülöníthetők. A b) eljáráshoz vízzel nem elegyedő oldószereket alkalmazunk, így aromás szénhidrogéneket, pl. benzolt, toluolt, xilolt, klórozott szénhidrogéneket, pl. klórbenzolt, kloroformot és étereket, így dietilétert. Katalizátorként szerves és szervetlen savak alkalmasak, így p-toluolszulfonsav és kénsav, vagy Lewis^siavak, így pl. bórtrifluorid. Á reakcióhőmérsékletek általában 0 °C és 150 °C, előnyösen 20 °C és 120 °C közé esnek. A reakció folyamán képződő vizet célszerűen az oldószer egy részével együtt azeotrop desztillációval eltávolítjuk. Mielőtt a reakcióterméket az oldatból betöményítéssel elkülönítjük, célszerűen eltávolítjuk a savas katalizátort, pl. vizes nátriumhidrogénkarbonát oldattal végzett rázassál. A további feldolgozást a szokásos módon végezzük. A találmány szerinti eljárással ' előállított hatóanyagok csekély fitotoxicitással és erős inszekticid és különösen akaricid hatással rendelkeznek. A hatóanyagokat ezért jó eredménnyel alkalmazhatjuk kártékony szívó és maró rovarok, Dipterák, valamint atkák (Acarina) irtására. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek, így az őszibaracklevéltetű (Myzus persicae), a fekete bablevéltetű (Doralis fabae), a pajzstetvek, így az Aspidiotus hederae, Lecanium hesperidum, Pseudococcus maritimus, a Thysanopterák, így a Hercinothrips femoralis és a poloskák, így a Piesma quadrata és a Cimex lectularius. A maró rovarokhoz tartoznak lényegében a lepkehernyók, így a Plutella maculipennis, Lymantaria dispar, bogarak, így a gabonabogarak (Sitophilus granarius), a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata), de a földben élő fajok is, így a drótféreg (Agriotes sp.) és a pajorok (Melolontha melolontha), a svábbogarak, így a Blattella germanica, Orthopterák, így a házitücsök (Gryllus domesticus), termeszek, így a Reticulitermes, a Hymenopterák, így a hangyák. 4 A Dipterák magukba foglalják különösen a legyeket, így a Drosophila melanogastert, a Ceratitis capitatát, a házilegyet (Musca domestica) és a szúnyogokat, így az Aedes aegypti. . Az atkák közül különösen fontosak a fonóatkák (Tetranychidae), így a közönséges fonóatka (Tetranychus urticae), a gyümölcsfafonóatka (Paratetranychus pilosus), a gubacsatikák, így a ribizligubacsatka (Eriophyes ribis), a Tarsonemidák, így a Tarsonemus pallidis, és a kullancsok. A hatás gyorsan bekövetkezik és sokáig tart. Ha a fenilhidrazonokat sóik alakjában alkalmazzuk, hatékonyságuk általában csak jelentéktelen mértékben változik. A találmány szerinti eljárással előállítható hatóanyagokat a szokásos készítményekké alakíthatjuk, így oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, porokká, pasztákká és szemcsékké. Ezeket ismert módon állítjuk elő, pl. úgy, hogy a 20 hatóanyagokat töltőanyagokkal, tehát folyékony oldószerekkel és/vagy szilárd hordozóanyagokkal összekeverjük adott esetben felületaktív anyagok, tehát emulgálószerek és/vagy diszper-25 gálószerek alkalmazásával. Ha töltőanyagként vizet alkalmazunk, segédoldószerként pl. szerves oldószereket is használhatunk. Folyékony oldószerként lényegében az alábbiak jönnek számításba: aromás oldószerek, így xilol ás 30 benzol, klórozott aromás oldószerek, így klórbenzolok, paraffinok, így ásványolajfrakciók, alkoholok, így metanol és butanol, erősen poláris oldószerek, így dimetilformamid és dimetilszulfoxid, valamint a víz; szilárd hordozóanyags5 ként: természetes kőlisztek, így kaolin, agyagföld, talkum és kréta, szintetikus kőlisztek, így nagy diszperzitású kovasav és szilikátok, emulgálószerként: nem ionogén és anionos emulgátorok, így polioxietilén-zsírsav-észterek, poli-40 oxietilén-zsíralkohol-éterek, pl. alkilarilpoliglikoléterek, alkilszulfonátok és arilszulfonátok, diszpargálószierként: pl. lignin, szulfitszennylúgoik és metilcellulóz. A találmány szerinti eljárással előállítható 4B hatóanyagok a készítményekben előífordulhatnak egyéb ismert hatóanyagokkal összekeverve. A készítmények általában 0,1—95 súly%, előnyösen 0,5—90 súly% hatóanyagot tartalmaznak. 50 A hatóanyagokat felhasználhatjuk készítményeik alakjában vagy az azokból készített felhasználási formák, így alkalmazásra kész oldatok, emulziók, szuszpenziók, porok, paszták és szemcsék alakjában. Az alkalmazás a szokásos módon történik, pl. öntözéssel, permetezéssel, porozással, porlasztással. A hatóanyagkoncentráció az alkalmazásra kész készítményekben tág határok között változhat. Általában 0,001% és 5% közé esik. Bizonyos modern eljárások esetében azonban nagyon koncentrált hatóanyagkészítményeket is alkalmazhatunk. Ezeknek hatóanyagtartalma pl. 65 20% és 80% közé esik. 2