159785. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(4-tiazolil)-benzimidazol-származékok előállítására

I 159785 fel, az oldószer célszerűen szénhidrogén, pl. xilol vagy toluol lehet. Az N-bróm-szukcinimiddel végrehajtott oxidációhoz oldószerként célszerűen halogénezett szénhidrogéneket, pl. széntetrakloridot vagy kloroformot alkalmazunk. Ha az oxidációt benzoilperoxiddal végezzük, a reakció közege előnyösen valamely halogénezett szénhidrogén, pl. kloroform lehet, míg szulfurilklorid oxidálószer esetén oldószerként célszerűen benzolt, vagy aromás szénbidroigéneket alkalmazunk. A fenti reakciólépést előnyösen úgy hajtjuk végre, hogy a közbenső termékként kapott kondenzációs vegyületet a hidrogénelvonószert tartalmazó oldószerrel elegyítjük, és az elegyet rövid ideig (pl. kb. 50 perc — 6 óra időtartamban), célszerűen visszatfolyatás közben hevítjük. Ha oxidálószerként a korábban említett savas oxidálószereket alkalmazzuk, a reakció kb. 10 perc — 1 óra alatt végetér. Ezután a kapott oldatot bet öményí tjük, lehűtjük, és a termékei szokásos módon elkülönítjük. Egy másik eljárásmód szerint az ortofeniléndiaminszárrnazék és tiaziolil-4-karboxaldehiid reakcióval a közbenső kondenzációs termék képződése nélkül, közvetlenül (I) általános képletű benzimidazöl-származékókat állíthatunk elő. A reakció során a kiindulási anyagokat oldószer, pl. alkohol vagy eoetsav jelenlétében, visszafolyatás közben forraljuk, vagy a feniléndiammvegyület hidrdklorid-sója és a tiiazolil-4-karibox~ aldehid elegyét 130—160 C°-on hevítjük. Mindkét eljárással közvetlenül (I) általános képletű vegyületeiket kapuink. Egy további eljárásmód szerint ekvimoláris mennyiségű, Rx

helyén hidrogénatomot hordozó '(II) általános képletű femléndiamin-származékot és 4-tiazol-jkarboxaldehidet valamely, nem sztöchiometrikus mennyiségű réz-sónak, mint katalizátornak a jelenlétében, oldószerben, pl. víz-ialkohol-elegyben, 50 C° és a rendszer visszalfolyatási hőmérséklete közötti hőmérsékleten hevítünk. A reakció során vízkilépés és gyűrűzárás közben (IV) általános képletű közbenső benzimidazolin-szárimazékok képződnek — ahol R jelentése a fent megadott. Az utóbbi reakciót közömbös atmoszférában, pl. nitrogénáramban hajtjuk végre. 1 mól kiindulási anyagra számítva előnyösen csak kb. V2 ekvivalens rézsót alkalmazunk. A reakció lezajlása után a rézsót eltávolítjuk, és a nyers benzimádazolin-vegyületet oxidáljuk. Az oxidációt {hidrogénelvonást) kb. 50—100 C°os hőmérsékleten, oldószerben hajtjuk végre úgy, hogy a közbenső banzimidazolin-terméket atmoszférikus nyomáson, oxidálószer, pl. a rendszerbe vezetett levegő, vagy katalitikus menynyisógű rezsó, perszulfátok, perjódsav, benzoilperoxid, vagy valamely, egyéb korábban említett oxidálószer jelenlétében reagáltatjuk. A reakciót előnyös az oldószer atmoszférikus nyomáson való desztillálása közben hajtjuk végre, ugyanis a reakció végén képződő, tömény vizes oldatban a végtermék nem oldódik, és így könnyen elkülöníthető. A kapott szu&zpenzióból szűréssel elkülönítjük a végterméket, az anyagot szárítjuk, és szükség esetén átkristályosítjuk. 5 Az (I) általános képletű vegyületeket a találmány szerint úgy is előállíthatjuk, hogy valamely, Rí helyén hidrogénatomot tartalmazó (II) általános képletű feniléndiamin-származékot rövidszénláncú alikil-tiaz»lil-i4^kariboximidát-hid-10 rogénhalogeniddel reagáltatunk és a kapott közbenső terméket hevítéssel (I) általános képletű vegyületté ciklizáljuk. Az első reakciólépést a (D) reakcióegyenlettel írhatjuk le. A képletekben R és Rí jelentése a fent megadott. 15 A helyettesített ortonfanilén-diamint és az alkil-tiazolil-4-kaEhoximidát-hid:rokloridot megnövelt hőmérsékleten, oldószer jelenlétében reagáltatjuk. A reakció során a '(D) reakcióegyenletben .feltüntetett, közbenső hidroklorid^só kép-20 ződik, e közbenső termék a hevítés során gyűrűzárással (I) általános képletű vegyületté alakul. A felszabadult ammónia a sósavval ammóniumkloridot képez. A két reakciólépést tehát egyetlen eljárási lépésben hajthatjuk végre. 25 A reakeióelegy savasságát a kiindulási tiazolil-4-karboximidát-só jelenléte biztosítja. 1 mól feniléndiamin-szárrnazékhoz előnyösen 1—3 mól ttazolil-4-karboxirnidát-sót használunk fel. A reakciót előnyösen oldószer jelenlétében hajt-30 juk végre, az oldószer mennyisége azonban nem döntő jelentőségű tényező. Eljárhatunk úgy is, hogy a kiindulási anyagokat, oldószer távollétében kb. 120 C°-on reagáltatjuk. Ha a reakciót oldószer jelenlétében hajtjuk 35 végre, előnyösen 50—150 C°-on dolgozunk.. A reakció ideje kb. 1—24 óra. Az eljárás során oldószerként előnyösen halogénezett szénhidrogéneket, pl. kloroformot vagy széntetrakloridot, alkoholokat, pl. etanolt vagy izopropanolt, vagy 40 szénhidrogéneket, pl. touluolt vagy xilolt alkalmazunk, azonban egyéb, a felsorolt anyagokkal egyenértékű oldószereket is felhasználhatunk. A reakció végrehajtása során a kiindulási .. anyagokat az oldószerhez adjuk, majd az elegyet a reakció teljessé válásáig hevítjük. A reakcióelegyet ezután lehűtjük, a szilárd anyagokat elkülönítjük, és szokásos módszerekkel feldolgozzuk. További eljárasváltozatok szerint az R2

helyén —ON, -1COOH, — COOR3, —CONHij, vagy ortoészter-, pl. —G(OR3)3 képletű csoportot tartalmazó (III) általános képletű vegyületeket — ahol R3 rövidszénláncú alkil-csoportot jelent — oldószer távollétében 1 ekvivalens erős sav jelenlétében 150—>200 C°^an reagáltatjuk ortofeniléndiamin-vegyületékkel, vagy a komponenseket vizes savas közegben 150—200 C°-on reagáltatjuk. A reakció során közvetlenül (I) általános képletű vegyületek képződinek. A kiindulási anyagokat ekvivalens mennyiségben alkalmazzuk. A reakció során bármely erős savat felhasználhatunk. A reakciót előnyösen ásványi savak, pl. sósav vagy kénsav 85 vagy ecetsav jelenlétében hajtjuk végre. 4