159785. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(4-tiazolil)-benzimidazol-származékok előállítására

1159T85 6 közben reagáló csoportot tartalmazó származékból. A találmány szeriint az Rj helyén hidrogénatomot tartalmazó (II) általános képletű helyettesített feniléndiamú>-származékok, és az R2 helyéin —CHO csoportot tartalmazó (III) általános képletű tiazol-vegyületek reakcióját többfélé úton hajthatjuk végre. Jelenlegi ismereteink szerint mindegyik el járás változat új, és rendkívül előnyös. Az egyik eljárásyáltozat szerint a 4-es helyzetben amid- vagy karbamát-helyettesítőt hordozó orto^fenilén-diamin-vegyületeket ekvivalens vagy fölös kuprisó jelenlétében reagáltatjuk tiazolil-4-karboxaldehiddel. A reakció során egyetlen lépésben (I) általános képletű vegyület képződik. A fenti reakcióban kuprisóként kupriacetátot, kuprikloridot, kupráitrátot, kupríbenzoátot, vagy hasonló anyagokat, előnyösen kupriaoetátot alkalmazunk. ,A reakció során azonban egyéb, a felsorolt vegyületekkel egyenértékű anyagokat is felhasználhatunk. A reakciót úgy hajtjuk végre, hogy az amidvagy karbamátHhelyettesítat hordozó feniléndiamint, és a 4-tiazolil~karboxaldehitdet a fémsót tartalmazó oldószerrel elegyítjük, és a reakcióelegyet a só színének eltűnéséig az oldószer visszafolyatásá hőmérsékletén tartjuk. Ha a reakciót kupriacetát jelenlétében végezzük, az elegyet a kuprisó kék színének eltűnéséig melegítjük. A kivált benzimidazol-'kuprisót szűréssel elkülönítjük, és 75 C°-os vízben szuszpendáljuk. Az elegybe fölös mennyiségű kénhidrogént vezetünk, és így a sóból az I képletű vegyületeket felszabadítjuk, majd a kivált szilárd anyagot kiszűrjük, és szokásos módon feldolgozzuk. A reakcióban oldószerként vizet, alkoholt, víz-alkohol elegyet, ecetsavat, vagy hasonló anyagokat alkalmazhaturik. Az oldószer mennyisége nem döntő jelentőségű. A kiindulási anyagokat ekvivalens mennyiségbein alkalmazhatjuk, a rézsókat azonban fölöslegben is vehetjük. A reakciót előnyösen az oldószer visszafólyatásí hőmérsékletén hajtjuk végre, azonban az 50—ISO C°-os hőmérséklettartományon belül ettől eltérő hőmérsékleten is dolgozhatunk. A reakció sebességét a hőmérséklet határozza meg. A fenti reakció során egyetlen lépésben a kívánt, (I) általános képletű 2-helyettesített-benziimidazolHSZiarmazék képződik, így közbenső termékek elkülönítésére nincs szükség. Egy másik eljárásváltozat szeriint a (II) képletű, amid- vagy kanbamátHhelyettesítőt hordozó ortofieniléndiamint olyan körülmények között reagáltatjuk a {III) képletű tJazolil-4-karboxaldehiiddel, amikor első lépésben bázikus közbenső termék képződik, amelyet elkülönítés után, vagy anélkül, amin-addícióval és dehidrogénezéssel (I) általános képletű vegyületté ciklizálunk. A fenti reakcióban első lépésben hő hatására koindenzáltatjük az ortafeniléndiamin-származékot és tiazolil-4^karboxaldehidet, majd a közbenső termékként kapott kondenzációs vegyületet oxidálószer jelenlétében, aminaddícióval és dehidrogénezéssel (I) általános képletű vegyületté ciklizáljuk. Az utóbbi reak-5 ciólépésben oxidálószerként levegőáramot, vagy savas oxidálószert1 alkalmazhatunk. A fenti reakció első lépésiét a (B) reakcióegyenlet írja le. A képletekben R jelentése a fent megadott. 10 Az első reakciólépés során előnyösen, lényegében ekvivalens mennyiségű ortofenáléndiaminszármazékot és tiazol-4-karboxaldehiidet reagáltatunk oldószer jelenlétében, 50—150 C°-on. A reakciót célszerűen az oldószer forráspontján 15 hajtjuk végre. A reakeióelegyet rövid idő elteltével lehűtjük, és a terméket szűréssel elkülönítjük. Az eljárás során oldószerként célszerűen alkoholókat, pl. etanolt alkalmazunk, azonban egyéb oldószereket is felhasználhatunk. 20 A második lépésben a közbenső terméket oxidáló katalizátor jelenlétében, hevítés hatására (I) általános képletű vegyületté ciklizáljuk. A reakció során aminaddíció és hidrogénelvonás megy végbe. A folyamatot a (C) reakciőegyem-25 let írja le; a képletekben R jelentése a fent megadott, A reakció során a (VI) képletű termékeit oldószer jelenlétében vagy távollétében, megfelelő oxidálószer jelenlétében 75—100 C°-oin hevít-30 jük. A reakciót a közbenső termék elkülönítése nélkül is végrehajthatjuk. A reakcióban oxidálószerkénit előnyösen levegőáraimot alkalmazhatunk, azoríbain savas oxidáló- vagy hidrogénelvoraó-anyagokat, pl. óloni-35 tetraaeetátot, kupriacetátot, perszulifátokat, perjódsavat, benzokinont, kloranilt, N-brónir-szukcinimidet, benzoilperoxiidot, szulfurilikloridot, vagy hasonló reagenséket is felhasználhatunk. A reakciót természetesen egyéb, a felsorolt 4Q anyagokkal egyenértékű reagensek jelenlétében is végrehajthatjuk. 1 ekvivalens kiindulási anyaghoz fcb. 1—:

2 ekvivalens oxidálószert használunk fél. A reakcióban oldöszeríként pl. vizet, alkoho-5 lókat, így metanolt, etanolt vagy izopropanolt, vagy víz^alikohol elegyeket alkalmazhatunk, azonban poláros oldószereket, így dimetilszulfoxidot, dimetüformamidot, piridint, ecetsavat, alifás vagy aromás halogénezett szénhidrogéneket, aliifás szénhidrogéneket, aromás szénhidrogéneket, és hasonló oldószereket is felhasználhatunk. Az; oldószer továbbá híg vizes, vagy híg vizes-etanolos savoldat, pl. sósav- vagy eoetsav-oldat, vagy hasonló anyag is lehet. Az oldószer mennyisége nem döntő jelentőségű; a ciklizációs lépést ugyanis oldószer távollétében, vagy igen nagy mennyiségű oldószer jelenlétében egyaránt végrehajthatjuk. Egy előnyös eljárásváltozat szerint a különböző oxidálószerek felhasználása esetén meghatározott oldószer jelenlétében végezzük a reakciót. Így pl., ha az oxidációt (ill- hidrogénelvonást) levegővel végezzük, reakcióközegként célszerűen alkoholt, pl. izopropanolt alkalma-65 zunk. Ha oxidálószerként kloranilt használunk 50 55 60 3