159752. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazol-származékok és azokat tartalmazó fungicid és baktericid szerek előállítására

5 159752 ß 250 C°^ra melegítjük, amíg a széndioxid fejlő­dése meg nem szűnik. Az így kapott l-(2-Xf­-1,3-dioxoIán-2-il-metil)-5-metilimidazolt, ame­lyet a fenti 4-karboxilát~észterhez hasonlóan extrakcióval és lecsapással nyerhetünk ki, ezt követően hidrolizáljuk, előnyösen savas körül­mények között, hogy a dioxolán-csoportot kar­bonilcsoporttá alakítsuk, így a kívánt X álta­lános képletű 5-metil-Jsetont kapjuk. A kiindulási anyagként alkalmazott V álta­lános képletű alkoholokat szintén számos mó­don állíthatjuk elő, így pl. az alábbi módsze­rekkel, ahol R, R:1, R 2 , Y, R', R", és Ar a fenti jelentésűek. A) A II általános képletű ketonok karbonil­csoportját karbinol csoporttá alakítjuk megfe^ lelő redukálószerrel, pl. nátrium'bórhidriddel, lítiumalumíniumhidriddel, és hasonlókkal, meg­felelő oldószerben, pl. egy rövidszénláncu al­kanolban vagy B) 2-R'-4(5)-iR"-imidazolt alkálifém-sója alak­jában, így nátriummetoxidos kezeléssel kapott sója alakjában egy Y-CRiR2~CR(OH)-Ar álta­lános képletű vegyülettel reagáltatunk megfe­lelő szerves oldószerben, pl. dimetilformamid­ban. A reafccióelegyhez ezt követően vizet adunk, így a kívánt alkoholt kicsapjuk, majd a hagyományos módon elkülönítjük vagy C) 2-R'-4(5)^R"-imidazolt megfelelő szerves oldószerben, pl. rövidszénláncu alkanolban és kis mennyiségű szerves bázis, pl. piridin jelen­létében egy XI általános képletű vegyülettel reagáltattunk, így megfelelő, víz hozzáadásá­val kicsapható, V általános képletű alkoholt kapunk, ahol R, R4 és R2 hidrogénatomot je­lentenék. Számos VII általános képletű halogenid is­mert az irodalomból [Id. Feugeas CL, Bul. Soc. Ghim., Fr., 1963 (II), 2568 és Patel A. R., J. Pharm. Sc, 52 (6), 588—593 (£963)]. Azokat, amelyek eddig még nem voltak ismertek, köny­nyen előállíthatjuk oly módon,hogy először egy CHg-CO-Ar általános képletű ketont — ahol Ar az előzőekben megadott jelentésű — hagyo­mányos brómozó eljárással brómozunk, majd az így kapott bromidot megfelelő szerves oldó­szerben, pl. aromás szénhidrogénben, így ben­zolban, toluolban, xilolban és hasonlókban, amelyhez: egy kis mennyiségű p-tolualszulfon­savat adhatunk, etilénglikollal reagáltatjuk. A fenti reakciókat a csatolt rajz szerinti C) egyenlet ábrázolja. Az I általános képletű vegyületek aszimmet­rikus szénatomokat tartalmaznak, így ezek a vegyületek előfordulhatnak sztereokémiái izo­merek (enantiomorf) alakjában. Kívánt esetben a rezolválást és az izomerek elválasztását is megvalósíthatjuk az irodalomból ismert álta­lános elvek alkalmazásával. Az említett enan­tiomerek természetesen szintén a találmány ol­talmi körébe tartoznak. A reakciók folyamán alkalmazott körülmé­nyektől függően a vegyületeket vagy a szabad bázisok vagy azok sóinak alakjában kapjuk. A sókat a szokásos módon alakítjuk át szabad bázisokká, pl. egy lúggal, így nátrium- vagy káliumhidroxiddal végzett reakció útján. A bá­zisokat megfelelő savval gyógyászatilag érté­kes, savas addíciós sókká alakíthatjuk. Sav-5 ként használhatunk pl. egy szervetlén savat, így halogénhidrogénsavat, azaz klórhidrogén-, brómhidrogén- vagy jódhidrogénsavat, kénsa­vat, salétromsavát' vagy tioeiánsavat, foszfor­savat, valamint szerves savakat, így ecetsavat, 10 propionsavat, glikolsavat, tejsavat, piruvinsa­vát, oxálsavat, maionsavat, borostyánkősavat, maíleinsavat, fumársavat, borkősavat, citrom­savat, benzoesavat, fahéj savat, mandulasavat, metánszulfonsavat, etánszulfonsavat, hidroxi-15 etánszulfonsavat, p-taluolszulfonsavat, szalicil­savat, p-aminoszalicillsavat, 2-fenoxibenzoesa­vat vagy 2-aeetoxibenzoesavat. A találmány szerinti eljárással előállítható I általános képletű vegyületek, valamint azok 20 savas addíciós sói értékes, gombák és bakté­riumok irtására alkalmas, széles spektrumú fungicid és baktericid vegyületek. Az alábbi táblázatok adatai ezeknek a vegyületeknek az aktivitását szemléltetik. A felsorolt adatokat 25 Vanbreuseghem és munkatársai [Chemotihera­pia, 12, 107 (1907)] módszerének alkalmazásá­val kaptuk. A fungicid hatás vizsgálatához Sábouraud-30 féle folyékony táptalajt (1 g neopepton Difco és 2 g glükóz Difco 100 ml desztillált vízben) használtunk 16x160 mm-es kémcsövekben, mindegyik kémcső 4,5 ml 120 C°-on 15 percen át autokláviban sterilizált folyékony táptalajt 35 tartalmazott. A vizsgálandó anyagot először 20 mg/ml koncentrációban feloldottuk 50%-os etanolban, majd steril desztillált vízzel 10 mg/ /ml koncentrációra hígítottuk. Ezután tízszeres hígításokat készítettünk desztillált vízzel. Min-40 den kémcsőhöz, amely 4,5 ml Sabouraud-féle folyékony táptalajt tartalmazott, 0,5 ml-t ad­tunk az anyag egyes hígításaiból, hogy ml-ként lOOOy, 5OO7, 100Y, 10y és ly hatóanyagot tar­talmazó táptalajt kapjunk (ly 1 mikrogramnak 45 felel meg). A kontrollt úgy készítettük, hogy 4,5 ml táptalajhoz 0,5 ml desztillált vizet ad­tunk. Az. etanol koncentráció a kontroll kém­csövekben ugyanakkora volt, mint a ml-ként lOOOy és 500y hatóanyagot tartalmazó kémcsö-50 vekben. A gombákat kettő vagy három héten keresztül 25 C°-on inkübáltuk. Ezután 2 mm oldalhosszúságú négyzet alakú blokkot vágtunk ki belőle és a folyékony táptalajt ezzel inoku­láltuk. Háromnapos. Sabouraud-fféle folyékony táptalaj kultúrát használtunk élesztőkhöz. Aá inokulum kémcsövenként 0,05 ml volt. Minden kultúrából két párhuzamos mintát készítettünk és 14 napon keresztül 25 C°-on inkübáltuk. Az első leolvasásokat 7 nap múlva és az utolsókat 14 nap múlva végeztük. Az I. és II. táblázatok­ban megadott adatok a 14 nap múlva megfi­gyelt eredményeket adják minden egyes vegyü­letre 100 /ig/ml kultúra koncentráció esetén. A kontroll kémcsőben megfigyelt maximális 65 növekedést 4-es. jelzéssel jelöltük. A növekedés 3

Next

/
Thumbnails
Contents