159742. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tieno-benzotiazepinil-piperazinil-alkil-imidazolidinon-származékok előállítására
159742 4 létében, reagáltatjuk. Alkalmas oldószerek azok, amelyek az adott reakciókörülmények között közömbösek, például szénhidrogének, mint benzol, toluol vagy xilol, halogénezett szénihidrogének, mint kloroform, éterféle 'folyadékok, 5 mint éter vagy dioxán, valamint rövidszénláncú alkanolok, >mánt aceton, meti'letilketön vagy.dietilketon. A reakdöhőmérsékletek körülbelül 50 és 130° között, előnyösen az alkalmazott oldószer íforráspontján vannak. 10 Egy mólegyenértékű reakcióképes észternek egy mólegyenértékű szabad bázissal történő találmány szerinti reakciójánál egy mólegyenértékű sav hasad le. Ez a sav a {II) általános képletű bázis feleslegével vagy a kétbázisú re- 15 akciótermékkel megköthető. Előnyösen azonban egy savmegkötőszert adunk a reakcióelegyhez. Alkalmas savmegkötőszerek például alkálifémkarbonátok, mint nátrium- vagy káliumkarbonát, továbbá tercier szerves bázisok, mint pl. 20 piridin, trietilamin vagy r^N-diizopropil-eti!amin. Feleslegben levő tercier bázisok ugyancsak felhasználhatok oldószerekként. Amennyiben a találmány szerinti reakció során a (II) általános képletű szabad bázis helyett 25 a bázis alkálifém-származékát, pl. nátrium-, kálium- vagy lítium-származékát alkalmazzuk, előnyös, iha a reakciót valamely szénhidrogénben, pl. benzolban vagy toluolbán hajtjuk végre. Az első reakciókomponens alkálifém-származékának a képzése előnyösen in situ, pl. legalább egy mólegyenértékű alkálifémhidrid, alkálifémaimid vagy egy alkálifémorganikus vegyület hozzáadásával történik, ha egy mólegyenértékű szabad ibázisból indulunk ki. Példa- . t képpen alkálitfémamidokként nátrium- és lítiumamidot, alkáüfémhidriddkként nátriumhidridet és alkálifémorganikus vegyületként fenillítiumot vagy butillítiumot használunk. A >(II) általános képletű kiindulóanyagok közül a 4-(l-piperazinil)-tieno|]2,3-b]i [l,5]benzotiazepint a következő eljárás szerint kaphatjuk: 4-klór-tieno[2,3-b}[l ,5]benzotiazepinből indulunk ki, amit benzolban 1-piperazinkarbonsavetilészterrel 4-{tieno[2v 3-l b]i[l ,6] benzotiazepin-4-il)-piperazinil-1-karbonsavetilészterré kondenzálunk, ezt követően a kondenzációs terméket káliumhidroxiddal melegítve etanolban hidrolizáljuk és dekarfooxilezzük. További i(II) általános képletű kiindulóanyagok hasonló módon állíthatók elő. A találmány szerinti eljárás második reakciókomponensei a (III) általános képletű vegyületek reakcióképes észterei. E vegyületek közül például az ln(2-iklór-etil)- és ln(3-klor-propil)^3--metil-2-imidazolidinon, továbbá az I-«(2-klór-etil)-3-butil-2-imidazolidinon ismertek és különtoöző eljárások szerint állíthatók elő. Ilyen típusú további vegyületek hasonló módon állíthatók elő. Egy második találmány szerinti eljiárásváltozat szerint olyan (I) általános képletű ve- w gyületeket, ahol n értéke 2, úgy állítunk elő, hogy {II) általános képletű vegyületet — e\ képletben Y az (I) képletnél megadott jelentéssel rendelkezik vagy egy ilyen vegyület al- 65 40 45 50 kálifém-származékát valamely (IV) általános képletű vegyülettel, ahol Z halogénatomot jelent és R az (I) képletnél megadott jelentésű, vagy egy ilyen vegyület alkálifém-származékával átalakítjuk és adott esetben a reafccdóterméket valamely szervetlen vagy szerves savval savaddíciós sóvá alakítjuk. A (IV) általános képletű vegyület Z gyöke halogénatom, előnyösen klór- vagy brómatom. A (II) általános képletű szabad 'bázisoknak vagy azok alkálifém-származékainak karbamid-származékokkal, illetve azok alkálifém-származékaival való átalakítását ugyanolyan oldószerekben vagy hígítószerekben és ugyanolyan reakcióhőmérsékleteken végezzük, mint ahogy az az előző eljárásváltozat esetében történt. Egy mólegyenérbékű szabad bázisnak egy mólegyenértékű szabad karbonsavszármazékkal való reakciójánál két mólegyenértékű halogénhidrogén hasad le, amely az előzővel egyező savmegkötő szerekkel köthető meg. Ezek az alkálifém-származékok az első eljárásváltozat alkálifém-származékaihoz (hasonló módon kaphatók. A (II) általános képletű kiindulóanyagok elő- , állítását az első eljárásváltozattal kapcsolatban leírtuk. Valamely {IV) általános képletű kiindulóanyag az il-metil-3,i3-'bisz^(2-klóretil)-karbamid, amely pl. dietanolaminból kiindulva állítható elő. A dietanolamin 1-metil-izocianátta] az 1 -metil-3,3-bisz-<(2 Jhidroxi-etilJ-kaíbamidot adja, amely tionilkloriddal, kéndioxid és klórhidrogén lehasadása közben átalakul. További (IV) általános képletű kiindulóanyagok hasonló módon állíthatók elő. Az (I) általános képletű vegyületeket egy harmadik eljárásváltozat szerint úgy állítjuk elő, hogy valamely (V) általános képletű vegyületet, ahol Y az (I) képletnél megadott jelentésű és Q valamely reakcióképes észter gyökét, merkaptocsoportot, rövidszénláncú alkoxi- vagy alkiltio-jcsoportot, egy aktivált alkoxi- vagy alkiltio-csoportot jelent, valamely {VI) általános képletű vegyülettel, amelyben R és n az {I) képletnél megadott jelentésű, vagy egy ilyen vegyület alkálifém-származékával átalakítunk és adott esetben a kapott reakcióterméket valamely szervetlen vagy szerves savval savaddíciós sóvá átalakítjuk. Alkalmas reakcióképes észterek gyökei például halogenidek, mint kloridok vagy bromidok, továbbá szulfonsavészterek, mint ímetánszulfonsavészter, az o- vagy p-toluolszulfonsavészter, vagy az o-klór- vagy p-klór-benzolszulfonsavészter. RövidszénMnoú alkoxi- vagy alkiltio-csoportként az {V) általános képlet Q szubsztituense előnyösen a metoxi-, etoxi-, illetve a metiltiovagy etiltio-osoport, aktivált alkoxi- vagy alkil-2
