159741. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyászatilag alkalmazható szerves bázisok savakkal képezett addiciós sóit hatóanyagként tartalmazó elixírek előállítására

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1970. I. 06. (GE—817) Svájci elsőbbsége: 1969. I. 29. (1335/69) Közzététel napja: 1971. VII. 02.' Megjelent: 1972. X. 30. 159741 Nemzetközi osztályozás: A 61 k 27/10 \^ilaj|H». Feltaláló: Dr. Asche Henning vegyész, Rlehen/BS, Svájc Tulajdonos: J. R. GEIGY A. G. cég, Basel, Svájc Eljárás gyógyászatilag alkalmazható szerves bázisok savakkal képezett addíciós sóit hatóanyagként tartalmazó elixirek előállítására A találmány gyógyászatilag alkalmazható szerves bázisok savakkal képezett sóit hatóanyagként tartalmazó és íz, fiziológiai mellékhatások, valamint fizikai és kémiai stabilitás szempontjából javított tulajdonságokat mu- 5 tató elixirek előállítására vonatkozik. Ismeretes, hogy a gyógyszerként alkalmazható szerves bázisok, amelyeknek a vízben oldódó, disszociáló sói, pl. hidrokloridjai, keserű 10 ízűek és orális beadás esetén gyakran helyi érzéstelenítő hatással is rendelkeznek, a 4,4'-metilén-bisz-{3-hidróxi-2-naftoesav)-val — triviális néven embonsav vagy pamoesav — oly sókat képeznek, amelyek vízben nehezen oldód- 15 nak és orális bevétel esetén gyakorlatilag íztelenek. Az ilyen sók — amelyeket az alábbiakban mindenkor pamoátoknak nevezünk — pl. oíy módon állíthatók elő, hogy dinátriumpamoátot a sóképző komponensként kívánt szer- 20 ves bázis hídroklaridjának kétszeres moláris mennyiségével vagy valamely polihidroklorid megfelelő mennyiségével reagáltatunk. Az így kapott pamoátok savakkal vagy alkáliákkal könnyen hasíthatok; a pamoátoknak ül. a só- 25 képző komponensként szereplő szerves bázisoknak a bélrendszerben való felszívódása általában jó. Ilyen pamoátokat eddig már nemcsak adagolási egységekbe- kiszerelt gyógyszerek hatóanyagaiként alkalmaztak, hanem javasolták 30 már tiszta pamoátoknak a szokásos adalékanyagok, mint szorbit vagy glicerin hozzáadásával készült szirupok alakjában való alkalmazását is; ezzel a vízben nem oldódó pamoátok felhasználása révén nemcsak a gyógyszer ízének javítását, hanem a hatóanyagul szolgáló bázisok stabilitásának megnövelését is sikerült elérni. Az ilyen szuszpenziókból készített szirupok azonban hátrányosak abból a szempontból, hogy fennáll a hatóanyag kiülepedésénék veszélye és ezzel az adagolás pontatlanná válik. Már a szerves bázisok pamoátjainak első előállítói, W. Schulemann és mtsai (1872 826 sz, amerikai szabadalmi leírás) észrevették a pamoátok szerves oldószerekben, mint etanolban, acetoraban és metanolban voló oldhatóságát. Ez az oldhatóság azonban a közeg víztartalmának növelésével, pl. vizes etanol esetében gyorsan csökken. A maximális számú hidroxilcsoportot tartalmazó alkánpoliolokban, pl. glicerinben vagy szorbitban a szerves bázisok pamoátjainak oldhatósága igen csekély; más alkánpoliolokban, pl. 1,2-propándiolban oldhatóságuk valamivel nagyobb mértékű, de még mindig sokkal kisebb, mint etanolban. A fent idézett szabadalmi leírásban utalás történik annak lehetőségére is, hogy a pamoesav szerves bázisokkal képezett semleges sói helyett savanyú sókat is előállítsanak. A későbbiekben 159741