159741. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyászatilag alkalmazható szerves bázisok savakkal képezett addiciós sóit hatóanyagként tartalmazó elixírek előállítására

3 159741 4 azután a szerves bázisok vízben nehezebben oldódó semleges pamoátjai — a pamoátképzéssel elérni kívánt céloknak megfelelően — sokkal inkább az érdeklődés előterébe kerültek, mint. a savanyú pamoátok és ezek sói. Meglepő módon azt találtuk, hogy íz szempontjából kifogástalan, fizikailag stabil elixirek, vagyis tiszta, szirupszerű, alkoholtartalmú gyógyszer-oldatok állíthatók elő, amelyek csekély, farmakológiai szempontból nem kifogásolható mértékű alkoholtartalmuk ellenére a terápiás alkalmazásra elegendő nagy koncentrációban tartalmazzák a hatóanyagot, ha szerves, bázisok savanyú pamoátjainak nátriumsóit — ezeket az alábbiakbán mindenkor röviden a szerves bázisok mononátriumpamoátjainak nevezzük — 10—20 súly/tf% etanol, 70—15% egy- vagy többféle alifás poliol és a 100%-hoz még hiányzó mennyiségű víz elegyében oldjuk (vagy ilyen oldószerelegyben in situ képezzük az említett mononátriumpamoátot), mimellett alifás poliolként vagy ennek egy részeként legfeljebb 25% 1,2-propándiolt alkalmazunk és/ /vagy legfeljebb 5% nátriumszalieilátot adunk az elegyhez. Az eddig a szerves bázisok pamvesavas sóiként előnyben részesített semleges pamoátok hasonló módon történő feldolgozás esetén olyan elixíreket eredményeztek, amelyek vagy elégtelen fizikai. állandóságot vagy túlságosan alacsony hatóanyagkoncentrációt mutattak. A találmány szerint tehát oly módon készíthetünk elixíreket gyógyászatilag .alkalmazható szerves bázisok savakkal képezett addíciós sóival, hogy 100 ml elixír-térfogatra számítva valamely gyógyszerként alkalmazható szerves bázis mononátriumpamoát oly mennyiségét, amely az említett bázis valamely gyógyszerészeti célra szokásos savval képezett addíciós sója 0,1—1,0 g-jának, előnyösen 0.2—0.6 g-jának felel meg, 10—20 g etanollal, 75—15 g alifás poliollal és/vagy cukorral és ezen belül kívánt esetben legfeljebb 25 g 1,2-propándiollal, továbbá adott esetben legfeljebb 5,0gnátriumszaliciláttal — mimellett e két legutóbb említett, esetleges alkotórész legalább egyike minden esetben alkalmazandó és pedig oly mennyiségben, hogy az adott esetben jelenlevő 1,2-propándiol mennyiségének 0,4-szerese és az adott esetben jelenlevő nátriumszalieilát menynyisége együtt legalább 3 g-ot tegyen ki —kívánt esetben ismert ízesítő, illatosító, oxidációgátló és egyéb szokásos gyógyszerészeti adalékanyagok hozzáadásával, homogén eleggyé alakítunk, amelynek térfogatát a szükséghez képest vízzel 100 ml-re egészítjük ki. A találmány szerinti eljárással készült elixírek nem mutatják a szabad bázisok és disszociáló sóik helyi érzéstelenítő és egyéb mellékhatásait, emellett a sóképző komponensként szereplő szerves bázisok kémiai stabilitása a találmánya szerinti elixírekben lényegesen nagyobb, mint pl. a hidrokloridok vizes oldataiban, így tehát feltételezhető, hogy a találmány szerinti eljárással készült elixírekben a pamoátok messze túlnyomó részben molekuláris alakban vannak oldva. Szerves bázisok mononátriumpamoátjaiként a találmány szerinti elixírekben a legkülönfélébb 5 szerves bázis jellegű gyógyszer-tatóanyag mononátriumpamoátja alkalmazható. Különösen előnyösen alkalmazhatók erre a célra az olyan szerves bázis jellegű gyógyszer-hatóanyagok mononátriumpamoátjai, amelyek íz vagy far-10 makológiai tulajdonságaik és/vagy viszonylag csekély stabilitásuk következtében csak nehezen vagy egyáltalán nem alkalmazhatók a szokásos összetételű elixírek készítésére. A találmány szerinti elixírekben hatóanyagként al-15 kalmazásra kerülő mononátriumpamoátok vagy külön készíthetők el dinátriumpamoát vizes oldatának a szóbanforgó bázis hidrokloridjávai ill. ennek oldatával való elegyítése és reagáltatása útján, vagy pedig in situ, a találmány 20 szerinti elixír elkészítéséire alkalmazandó közegben is előállíthatók. Az utóbbi esetben az említett bázis valamely gyógyászati célra szokásos savval képezett addíciós sóját az elixír egyéb alkotórészeinek valamelyikében vagy 25 ezek egy részének elegyében oldjuk és ehhez az oldathoz a bázis kívánt mononátriumpamoátjának képzéséhez szükséges mennyiségű dinátriumpamoátnak az elixír alkotóanyagainak egy további részével, célszerűen vízzel készített 30 oldatát adjuk. A mononátriumpamoátok bázis-komponenseként pl. antitusszív, analgetikus, spazmolitikus, szedatív, baktériumellenes, vírusellenes vagy protozoaellenes hatású szerves bázisok jöhét-35 nek tekintetbe. Különösen előnyösen alkalmazhatók a találmány szerinti elixírekben hatóanyagként szereplő mononátriumpamoátok bázis-komponenseiként az olyan szerves bázisok, amelyek mo-40 lékulájukban egy triciklust (hármas gyűrűt) és a középső gyűrűben ill. ehhez kötve egy egybázisú vagy kétbázisú bázisos csoportot tartalmaznak. Az ilyen kémiai szerkezetű bázisok különösen az izgalmi, félelmi és feszültségi álla-45 pótok gyógykezelésére alkalmazható szerek hatóanyagaiként szerepelnek; ilyenek pl. a következők (az alábbi felsorolásban a Chemical Abstracts rendszere szerint számozott kémiai név után zárójelben a nemzetközileg elfogadott rö-50 vid elnevezés, ún. ,,

generic name" szerepel): 10-[2^(il -metil-2^piperidil)-etil]-2-(metiltio)-fentiazin (thioridazin), 55 továbbá főként antidepresszív hatású szereik, mint 5-[3-(dimetilamino)-propil]-10,l l-di!hidro-5H_ •-dibenz[b,f]-azepin (imipramin), gQ 5-[3-(metilamino)-propil]-10,ll-dihidro-5H-dibenz[b,f]azepm (dezipramin), 3-klór-5-[3-(dimetilamino)-propil]-l 0,11 --dihidro-5H-dibenz[b,f]azepin (klomipramin), 5-{3-(dimetilamino)-propil]-5,ll-dihidro-10H-ss -dibenz[b,f]-azepin-ilO-on (ketipramin), 2