159736. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tűzálló tárgyak előállítására, valamint ilyen tárgyak felhasználásával készült kemence

5 Ha fedőréteg létesítésére olyan előreformázott fedőelemeket alkalmazunk, amelyek méretei lényegesen kisebbek az alapul szolgáló tűzálló massza méreteinél, akkor az előnyösen négyszögűre, hatszögűre, vagy valamely szokásos szabályos fedőelemét készítünk. Az ilyen formájú elemeket ugyanis pontosan, mindenféle megengedhetetlen hézag létesítése nélkül helyezhetjük el. A találmány egy kedvező kiviteli módja szerint a bevonatot képző réteg vagy rétegek teljesen vagy részben szénből vannak. A tűzálló betontól eltérően a szén nem bocsát ki gázvagy üvegszerű fázisokat. Ennek a ténynek nagy jelentősége van az olyan folyamatoknál, amelyek során a kemencefalból származó szennyezések a termelési folyamatot zavarják. Az üveg usztatásos kezelésére szolgáló medencék eseté* ben az usztatófürdő olvadt fémjével vagy olvadt sójával érintkező szénréteg megakadályozza, hogy bizonyos üzemzavarok esetén a medence falával érintkezésbe kerülő üvegszalag a falhoz hozzáragadjon. Éppen ezért a szénbevonat alkalmazásának nagy jelentősége van. A tűzálló darabokon létesített felületi szénbevonat másik jelentős előnye, hogy a szénbevonat redukáló tulajdonságú. A szén az oxigént szénmonoxid képződése mellett könnyen megköti. A szén jelenléte azért előnyös, mert — általános, . érvényű szabályok szerint — a különböző elemek, így a vezetékek, tartószerkezetek, nyújtóhengerek, továbbá az olvadt anyag oxidációjának elkerülésére előnyös a kemencében redukáló atmoszférát biztosítani. Ugyanez vonatkozik például az üveg usztatásos kezelésére szokásosan alkalmazott ónfürdőkre is. A szén jelenléte a medence falainak belső felületén tehát hozzájárul a fürdő minőségének megőrzéséhez. A felületi bevonatként alkalmazott szén egy másik előnye az, hogy a bevonat nagy hővezetőképességgel rendelkezik. Mint az előbbiekben említettük, az olvadt anyagfürdőt tartalmazó medencefenék hossza menti hővezetés hozzájárul a hőmérséklet-gradiens csökkentéséhez; ennek különösen nagy jelentősége van az üveg usztatásos kezelésénél. Szénben gazdag bevonatot képző borítást olyan öntött tűzálló masszára is fel vihetünk, amely — kisebb koncentrációban — szintén tartalmaz szenet. Valamely alapul szolgáló tűzálló masszát — például valamely tűzálló betont — a massza megkötése előtt legalább egy olyan réteggel fedhetünk be, amely „magként" az alapul szolgáló masszával azonos anyagot tartalmaz, s ehhez a „maghoz" valamely szénborítás tapad. Ilyen jellegű bevonatot nemcsak szénből, hanem más anyagból is előállíthatunk. A réteg egymástól elválasztott elemei vagy darabjai között kötőanyagként vagy habarcsként valamely szénben gazdag anyagot célszerű alkalmazni. így például kötőanyag vagy habarcs nagy arányban tartalmazhat finom szénrészecskéket. Ezzel a megoldással megjavíthatjuk a fedőréteg hővezetőképességét. Ha pedig a tűzálló anyagok a kemence olvadt anyagával — 6 az üveg usztatásos kezelésnél például olvadt fémfürdővel — vannak érintkezésben, akkor a fenti megoldással megakadályozhatjuk, hogy az olvadt anyag benyomuljon a fe-5 dőréteg elemei, darabjai, vaigy rétegei közé, s így az anyagveszteséget ki lehet küszöbölni vagy csökkenteni lehet. Bizonyos csatlakozásokban pusztán a jó hővezetési képességű szer alkalmazásával befolyásolni tudjuk a hővezetőképessé-10 get, s így elérhetjük, hogy a hővezetési képesség a kemence falában adott irányban különbözzön a többi iránynál tapasztalható értéktől. (Magától érthetődik, hogy a leírásban használt „fal" kifejezést bármilyen falra értjük, így függőleges, lg vízszintes vagy más irányú falra is.) Gyakran elegendő, ha az öntött anyagnak csupán egyik oldalát fedjük be teljesen vagy részben valamely teljesen vagy részben szénből álló réteggel. Ilyen módon két vagy több rnassza-20 réteget is befedhetünk. így például valamely kemence fenekének olyan kiugró alkotórészét, amely a fenéken mintegy „gátat" képez, adott esetben a „gát" felső vízszintes és két oldalsó felületén szénben gazdag bevonattal láthatunk el. 25 Hogy valamely felületi bevonat, például blokk vagy lemez és az alapul szolgáló tűzálló massza között különösen erős kötést hozzunk létre, az elem alsó felületét legalább egy horonnyal, üreg-30 gel vagy illeszkedéssel láthatjuk el. A horonyba, üregbe, vagy illeszkedésbe az elem elhelyezésekor a masszát nyomás alkalmazásával visszük be. így például az elemet — alsó felületének egészén vagy egy részén — legalább egy négyig zetes, trapezoid vagy sokszög-alakú horonnyal láthatjuk el. A hornyokat akár a blokk megmunkálása, akár az öntés során könnyen kialakíthatjuk. A megoldás egy változataként — vagy más megoldásként — az elemet alsó felületén .„ legalább egy kiugrással, például csappal látjuk el, majd az -elem helyreillesztése során a kiugrást belenyomjuk a még képlékeny tűzálló masszába. Ha a tűzálló darab olyan olvadt anyaggal kerül érintkezésbe, amelynek sűrűsége nagyobb a felületi borítást képező elemek sűrűségénél, akkor az elemekre felhajtó erő hat, és az elemeket — ha meg nem akadályozzuk — felemeli a fürdő felszínére. Ennek megakadályozására a fentiek szerint létesített kötést célszerű megerősíteni. Adott esetben a felületi réteget megmunkálhatjuk. Ez például különösen akkor előnyös, ha a réteg széndarabkákból készült. A megmunkálással csökken a felület érdessége, ez pedig azzal az előnnyel jár, hogy az anyag nem akad bele a -falba, és azt is megakadályozzuk, hogy az olvadt anyagban örvényáramok keletkezzenek. A teljesen vagy részben a találmány szerinti eljárással előállított tűzálló darabokkal fedett kemencefalban — megfelelően megmunkált és összeillesztett darabok esetén — általában mellőzhetjük a darabok közti csatlakozások kitöl-65 tését, azonban adott esetben — például vala-3