159692. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-helyettesített pirido[3,2-d]primidin-2,4-(1H,3H)-dionok és 1,3-diszubsztituált származékaik előállítására, valamint e vegyületeket tartalmazó herbicid szerek

159692 17 n Állás közben 0,3 g, 265—270 C°-on olvadó szilárd anyag válik ki, amely infravörös spektrum alapján 3-piperidino-pirido[3,2-d]pirimidin-2,4--(lH,3H)-dion HCl-nak bizonyult. A hidroklorid-sót vízben oldjuk, az oldatot sósavval pH = = 2-re savanyítjuk, majd a savas oldatot káliumhidrogénkarbonáttal pH = 8-ra lúgosítjuk. 290—300 C°-on olvadó csapadékot kapunk, amely infravörös spektrum alapján 3-piperidino-pirido[3,2-d]pirimidin-2,4-(lH,3H)-dionnak bizonyult. Etanolos átkristályosítás után 301— 303 C°-on olvadó, fehér, kristályos anyagot kapunk. Elemzés eredménye: Számított %: C = 58,53 Talált %: 58,36 H: = 5,73 5,83 N = .22,75 22,55 A 27. példában leírt eljárással egyéb 3-alkilénimino-pirido[3,2-d]pirimidin-2,4-(lH,3H)-dionokat is előállíthatunk. A reakció során N-aminopiperidin helyett ekvivalens mennyiségű amin-vegyületből, N-aminopirrolidinből, N-aminohomopiperidinből vagy N-aminoszeptametiléniminiből indulunk ki. A 3-aril-pirido[3,2~d]pirimidin~2,4-(lH,3H)-dionokat a (B) reakcióegyenlet szerint állíthatjuk elő. A következő példában 3-fenil-pirido[3,2-d]pirimidin-2,4M(lH,3H)-dion előállítását ismertetjük fenilkarhamid -és etil-3-aminopikolinát reakciója útján. 28. példa: A 3^fenil-pirido[3,l

2-d]pirimidin-2,4j(lH,3H)-diont 8,3 g etil-3-aminopikolinát és 6,9 g + •4- kb. 3 g (fölösleg) fenilkarbamid reakciójával állítjuk elő. Az etil-3-aminopikolinátot és a fenilkarbamidot gondosan elegyítjük, az elegyet 50 ml-es lombikba töltjük, és a lombikot olajfürdőbe merítjük. A reakcióelegyet melegítjük. Az összetartozó idő-hőmérséklet értékpárokat az alábbi táblázatban közöljük. Kezdőpontnak (idő = 0 óra 00 perc) a lombik bemerítésének pillanatát tekintjük. Idő Hőmérséklet (órarperc) C° 0:00 100 0:05 135 0:09 150 0:12 160 0:15 170 0:25 195 0:32 202 0:40 213 0:55 220 1:15 220 10 15 20 -25 30 35 40 45 50 55 60 Ezután a fűtést megszüntetjük. Az 1 óra 15 perces hevítési időszak végén a lombik finom eloszlású szilárd anyagot tartalmaz. A reakció gs során kapott 8,8 g nyers terméket egyesítjük a korábbi reakciókból származó nyers 3-fenil-pirido[3,2-d]pirimidin-2,4^(lH,3H)-dionnal. Az összesen 17,3 g nyers terméket 150 ml 100 C°os dimetilszulfoxidban oldjuk, az oldatot derítjük, majd 1 liter vízbe öntjük. A kivált, sárgásbarna szilárd anyagot kiszűrjük. 14,4 g tisztított terméket kapunk, amely infravörös spektrum alapján 3-fenil-pirido[3,2-d]pirimidin-2,4-{lH,3H)-dionnak bizonyult. A 3-fenil-pirido[3,2-d]pirimidin-2,4-(lH,3H)-diont 3-aminopikolinsav és fenilizocianát reakciójával is előállíthatjuk. A reakció során a kiindulási anyagok elegyét visszafolyatás közben forraljuk. A reakciót a következő példákban ismertetjük. 29. példa: 3-fenil-pirido[3,2-d]pirimidin-2,4-í(lH,3H)-dion előállítása A 3^fenil-pirido[3,2-d]pirimidin-2,4-<lH,3H)-diont 12 g fenilizocianát és 7 g 3-aminopikolinsav reakciójával állítjuk elő. A 3-aminopikolinsav és fenilizocianát elegyét megfelelő lombikban 1 órán át visszafolyatás közben forraljuk. Ezután a reakcióelegyet 100 C°-ra hűt•jük, 150 ml 5%-os nátriumhidroxid-oldatot adunk hozzá, és a kapott elegyet kb. 1 órán át kb. 90 C°-on keverjük, majd szobahőmérsékletre hűtjük. Az elegyhez 100 ml 10%-os nátriumhidroxid-oldatot adunk, 90 C°-ra melegítjük, és az oldhatatlan anyagot kiszűrjük. A szűrletet ecetsavval pH = 5,6-ra savanyítjuk. A kb. 1,5 g oldhatatlan anyagot kiszűrjük és metanolból átkristályosítjuk. 0,5 g 330 C° fölött olvadó, fehér anyagot kapunk, amely infravörös spektrum alapján 3-<fenil-pirido[3,i2-d]pirimidin-2,4-(lH,3H)-dionnak bizonyult. A szubsztituált pirido[3,2-d]pirimidin-2,4-j(lH,3H)-dionok meglepőén nagy herbicid hatást fejtenek ki, és mind az egyszikű, mind a kétszikű gyomnövények irtására alkalmaznátok. A kezelést kikelés előtti, vagy kikelés utáni stádiumban végezhetjük. „Kikelés előtti" kezelésen azt értjük, hogy a hatóanyagot az irtani kívánt növényféleség kikelése előtt juttatjuk a talajra. A kikelés előtti kezelés során a hatóanyagokat olyan területeken is alkalmazhatjuk, ahol már haszonnövények növekednek, vagy amelyekbe már haszonnövényeket vetettek, a gyomnövények azonban még nem keltek ki. „Kikelés utáni" kezelésen azt értjük, hogy a hatóanyagot az irtani kívánt növényféleség kikelése után juttatjuk a kezelendő területre. Ugyanezt a megjelölést alkalmazzuk arra a kezelésmódra is, amikor a hatóanyagokat olyan talajba juttatjuk, ahol, vagy amelynek környezetében haszonnövények növekednek, és a herbicid hatású anyagok az irtani kívánt növények gyökér adszorpciója útján fejtik ki hatásukat. 9