159622. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N1-[p-aminobenzolszulfonil]-N3-[4,5-dimetil-oxazolil-(2)] guanidin előállítására
3 159622 4 •1. táblázat Az alábbi táblázatban 1000 mg/kg N*--[p-aminobenzolszulfonil]-N3 -[4,5-dimetiloxazoIil-{2)]-guanidin és 2-(p-aminobenzolszulfonil)-4,5-dimetiloxazol egyszeri perorális adagolása utána fehéregérnél mutatkozó vérkoncentrációt összehasonlítjuk. Vegyület 1 óra 2 óra 4 óra 8 óra mgo/0 mg% mg% mg 0 /, a vegyület adagolása után 2-[p-aminobenzolszulíonil]-4,5--dimetiloxazol Nl[p-aminobenzolszulfonil]-N3 -[4,5-dimetiloxazolil-(2)]-guanidin 41,0 43,0 36,5 32,6 2,1 3,5 1,6 0,7 A találmány szerinti N'-fp-aminobenzoszulfonil]-N3 -[4,5-dimetiloxazolil~(2)]-guanidinnek vérben kimutatható koncentrációja igen alacsony az azonos körülmények között adagolt 2-[p-aminobenzolszulf onil] -4,5-dimetiloxazolhoz ké-10 15 20 25 30 pest, amejy jól felszívódó kemoterápiás gyógyszerként ismeretes. Hasonló alacsony 'koncentrációban mutatható ki az új vegyület az egyes testszervekben is. Az N1 -[p-aminobenzolszulfonil]~N 3 -[4,5-dimetiloxazolil-(2)]-guanidin szervezetből való kiválasztása tekintetében azt tapasztaljuk, hogy a teljes dózisból a kísérleti állatoknál az összegyűjtött bélsárban 80%, az összegyűjtött vizeletben azonban csupán 2,5—4,5% mutatható ki. Azonos kísérleti körülmények között ezzel szemben a 2-[p-aminobenzolszulfonii]-4,5-dimetil-oxazol dózismennyiségéből 80% vagy ezt meghaladó mennyiség a vizelettel választódik ki. A bélfertőzések gyógykezelésére használt ismert kemoterápiás gyógyszer, a szulfaguanidin 50%-a a vizelettel választódik ki Poth szerző szerint (Texas Reports on Biol, and Med., 4, 68, 1946). A közölt vizsgálati eredményekből arra lehet következtetni, hogy a találmány szerint N'-[p-aminobenzolszulfonil]-N3 -[4,5-dimetiloxazolil-(2)]~guanidin a gyomor-bél-traktusból gyakorlatilag nem szívódik fel. Az alábbi 2. táblázatban az N^tp-aminobenzolszulfonil]-N;s -[4,5-dimetiloxazolil-(2)]-guanidinnak a béltraktusban kifejtett kemoterápiás hatását összehasonlítjuk az ismert szulfaguanidin és 2-[p-aminobenzolszulfonil]-4,5-dimetiloxazol hatásával. 2. táblázat A kemoterápiás hatás összehasonlítása (bakteriosztatikus hatás) a fehéregér béltraktusában vizsgálva Vegyület szulfaguanidin 2-fp-aminobenzolszulf onil] -4,5--dimetiloxazol N1 -[p^aminobenzolszulfonil]-N :! -{4,5--dimetiloxazolil-(2)]-guamdin Kísérleti állatok száma Perorális dózis Bakteriosztatikus % Bizonytalan hatás %• Hatástalan % 29 1000 mg/kg 24,1 3,4 72,4 30 250 mg/kg 16,5 27,5 56,5 29 250 mg/kg 48,2 24,1 27,5 A 2. táblázatban leírt vizsgálati eredmények az egyes vegyületeknek a Coli-baktériumokra kifejtett hatását szemléltetik a béltraktusban. Minden egyes kísérleti egyednél a lemért bélsár mennyiségében levő Coli-baktériumok számát a vegyület adagolása előtt, majd 6 órával a vegyület adagolása után meghatároztuk. A 2. táblázatban a bakteriosztatikus hatás a Colibaktériumok számának erős csökkenését, a bizonytalan hatás %-a a kismértékű csökkenést, míg a hatástalan %-os érték a Coli-baktériumok eredeti szinten való megmaradását szemléltetik az" egyes vegyületek adagolása után. A 2. táblázatból kiderül az, hogy a talál-55 60 mány szerinti Ní-tp-aminobenzolszulfonilj-N3 -[4,5-dimetiloxazolil-(2)]-guanidin kemoterápiás szempontból jóval hatásosabb, mint az ismert szulfaguanidin. Megállapítható az is, hogy a találmány szerinti vegyület a gyomor-béltraktusban kemoterápiás szempontból hatásosabb az egyébként jó hatású 2-[p-aminobenzolszulfonil]-4,5-dimetiloxazolhoz képest is, mivel ez utóbbi a gyomor-bél-traktusból túl nagymértékben szívódik fel. A fentiek alapján az (I) képletű vegyületet a gyomor-bél-traktus megbetegedéseinél kemofíS terápiás gyógyszerként hasznosítjuk. 2
