159617. lajstromszámú szabadalom • Egyirányban szorító zárómű

11 159617 12 sebb szorítófelület kerül fogásba a belső futópályával, amelyen azonban a kisebb sugár és a konvex felületek kedvezőtlen párosítása következtében önmagában nagyobb görgőnyomás lép fel. Ha azonban csak az elhelyezésnek megfelelő görgőnyomást engedjük meg, akkor csak kisebb forgatónyomatékot tudunk átvinni. Tehát csak gyűrűs húzórugóként vagy gyűrűs nyomórugóként kialakított 41 gyűrűs rugó is a fékezőékek megfelelő beépítési helyzetének segítségével lehet a fékezőékeket a két futópálya bármelyikéhez hozzányomni. A 13. és 14. ábra azt mutastja, hogyan lehet a 28 fékezőékeket az egyirányban szorító zárómű 3 és 4 futópályái között egymásba fűzve elhelyezni. A 13. ábrán a 28 fékezőékek normál helyzetben, azaz az átvihető forgatónyomaték lehető legnagyobb kihasználásával úgy vannak beépítve, hogy a 31 homlokfelület a hosszabb felfutó görbével az egyirányban szorító zárómű 4 külső futópályájával Van fogásban. A rajzból látható, hogy a fékezőékek mind a 3 belső futópálya terében, mind a 4 külső futópálya terében a hullám kialakításuk révén létrehozott mélyedéseik eredményeként egymásba vannak fűzve. A 14. ábra a 28 fékezőékek fordított beépítését mutatja, amely esetben ezek szintén egymásba vannak fűzve és az átvihető forgatónyomaték a kisebb töltésfok és kedvezőtlenebb felületigénybevétel következtében kisebb, mint a 13. ábra szerinti elhelyezésnél. A találmány szerinti, 9. ábrán vázolt 28 fékezőéknek továbbá 42 és 43 tartócsapja van, amelyek a 39 és 40 rugókampók és a fékezőék között vannak elhelyezve. Ezek a csapok egy nem ábrázolt kosár kimunkálásaiba nyúlnak be, ahol a kimunkálások olyan nagy játékot hagynak, aminek eredményeként a fékezőékek működés közben szükséges elforduló mozgásokat tudnak Végezni. A másik homlokfelület terében (szintén a 9. ábra szerint) hasonló módon hasonló tartócsapok vannak a 28 fékezőéken elhelyezve, amelyek 44 és 45 számokkal vannak jelölve. Ezek a tartócsapok egy másik, nem ábrázolt kosár kimunkálásaiba nyúlnak be. A két kosár kerületi irányban egymáshoz viszonyítva eltolhatóan van elhelyezve. A két kosár egymáshoz viszonyított elhúzása révén a helyes elfordulómozgás elérésére, és a 12. ábra szerinti 72 és 73 görbék révén való erőváltoztatás elérésére a tartócsapok középpontjai, és a 9. ábra szerinti 39 és 40 rugókampók keresztmetszete úgy van elhelyezve, mint ahogyan a 15. ábrán látható, mégpedig a fékezőék nagyobb magassága irányában az AB szorítótengely mellett. A találmány szerinti egyirányban szorító zárómű egy példaképpeni kiviteli alakja úgy van kiképezve, hogy a fékezőékek a 41 gyűrűs húzórugó segítségével oldott állapotban is a 3 belső futópályáihoz vannak nyomva, amely esetben a 41 húzórugónak az a feladata, hogy a forgás folyamán oldott állapotban fékezőékekre ható röperőt legalább kiegyenlítsék. Egyedül ez a rendszabály azonban nem tudja kiküszöbölni, hogy valamennyi egyirányban szorító záróműnél ég valamennyi üzemi állapotban a külső felfutógörbe oldott állapotban a külső futópályával ne legyen érintkezésben és itt kopást ne okozzon. Ennek az oldott állapotban való koptató hatásnak kiküszöbölésére szolgál a 16—18. ábrákon vázolt centrifugál szerkezet. Ezeken az ábrákon a két egymáshoz viszonyítva kerületi irányban eltolható fékezőék-kosarat 51 és 52 számmal jelöltük. Az azonos alkatrészek, mint a fékezőék, gyűrűs rugó és hasonlók ugyanolyan számokkal vannak jelölve, mint az előző ábrákon. A két 51 és 52 fékezőék-kosár az egyirányban szorító zárómű tengelyirányában egymás mögött van elhelyezve, mint ahogyan ezt főként a 16. ábra mutatja, amelyen az 52 kosár elöl, az 51 kosár pedig hátul van ábrázolva. Az 52 kosárban a 28 fékezőékek 44 tartócsapjai benyúlására 58 kimunkálások, és az 51 kosárban a 42 tartócsapok benyúlására 53 kimunkálások vannak kiképezve (16. ábra). A 17. ábra szerint mindkét kosár lényegében L-alakú. Az 52 kosárra a 60 számmal jelölt helynél forgatható 55 kar van erősítve, melynek szabad végén egy előnyösen tárcsa alakú 56 röpsúly van elhelyezve. Ez a súly az 55 karon eltolható lehet. A 61 számmal jelölt helyen továbbá 57 húzórugó csatlakozik csuklósan az 55 karhoz, amely húzórugó szabad végevei a 71 kimunkálásba nyúlik be, ami az 51 kosárban található. Ha most az 56 röpsúly a röperő hatására kifelé mozdul el (16. ábra), akkor az 57 húzórugó hatására a 61 csuklós felerősítési hely és ezzel együtt az 52 fékezőék-kosár az 51 fékezőék-kosár 71 kimunkálása irányában, illetve az egyirányban szorító zárómű kerülete irányában húzva van, úgyhogy a 28 fékezőék alacsonyabb magassága irányában elforduló mozgást végez, és ennek következtében a 4 külső futópályától elválik. Ekkor a fékezőéket a 44 tartócsap magával viszi, amely — mint főként a, 17. és 9. ábrák mutatják — az 52 fékezőék-kosár 58 kimunkálásába nyúlik be. Valamennyi 16. ábrán feltüntetett nyíl az 56 röpsúlv szintén nyíl révén ábrázolt kifelé mozgásának felel meg. Az 57 húzórugó és az 55 kar úgy vannak elhelyezve, illetve méretezve, hogy ezek — mint a 16. ábra mutatia — ugyanabban az irányban egymás mellett futóan vannak elhelyezve, ha az 56 röpsúlyon nulla erő hat. Mivel kapcsolódás közben valamennyi alaki, tűrési, excentricitási és rugalmas alakváltozási pontatlanság a fékezőék-állást befolyásolja, a fékezőék-csapok kosarakban elhelyezett kimunkálásait fogáshoz oly nagyra kell méretezni, hogy a 28 fékezőékek valamennyi üzemállapotban " a szükséges elforduló mozgásokat, illetve kötéseket végre tudják hajtani. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6