159617. lajstromszámú szabadalom • Egyirányban szorító zárómű

159617 9 10 szítve. Ezek az adottságok arra használhatók ki, hogy a fékezőék homlokfelületének hullámait a töltésfok növelésére oly mélyre alakítsuk ki, és e mellett ezt a homlokfelületét, illetve a hatásos szorítófelületet oly mértékben csökkent- 5 sük, hogy kívül is ugyanaz a görgőnyomás uralkodjon, mint belül. A 10. ábrán 33 és 34 határolóvonalak révén jelzett felületek képezik az összes munkafelüle- 10 tet, amelyek a begördülési folyamat során tartanak. Ezeknek a felületeknek a 11. ábrán 37 felület felel meg. Ezzel szemben a tényleges, a 10. ábrán a zárási állapothoz kapcsolatban levő 35 felületnek a 11. ábrán a 38 felület felel 15 meg. Ekkor a 28 fékezőék 10. ábra szerinti homlokfelülete úgy van kialakítva,- hogy ennek hossza a zárási állapothoz tartozó növekvő begördülési szöggel, és ezért a növekvő terheléssel is teljes terhelésig nő. Ez azt jelenti, hogy 2

o oldási állapotból zárási állapotba való növekvő begördülési szög a 10. ábra szerint a 33 határolóvonaltól a 34 határolóvonalig nő. A 9. ábra szerinti 28 fékezőéknek sugár- 2

5 irányú felületein 39 és 40 kampók vannak, amelyek lényegében az egyirányban szorító zárómű forgástengelye irányában nyúlnak ki. Ezek a 41 gyűrűs rugó befogására szolgálnak. A 9. ábna szerint a 28 fékezőék például úgy 30 építhető be, hogy ez a nem ábrázolt egyirányban szorító zárómű belső futópályáján levő 32 homlokfelületével van kapcsolatban, és ebben az esetben a 41 gyűrűs rugót húzórugóként keli kialakítani. Az egyirányban szorító zárómű „5 lekapcsolása, azaz a fékezőék homlokfelületének külső futópályától való oldása a húzórugó erejével szemben hat. A 41 gyűrűs húzórugó úgy méretezhető, hogy „ az általában előforduló fordulatszámokig a röperő a 28 fékezőékeken legalább ^kiegyenlíthető és ezek a belső futópályához nyomtatók. Ekkor a következőket kapjuk. A 41 gyűrűs húzórugóihoz .(12. ábra) való 45 kapcsolási görhe a 712 és 73 körívekből úgy van kialakítva, hogy a 41 rugó oldásirányban lefut a 73 köríven, amelynek sugara nagyobb. Ennek következtében a rugóerő nő, úgyhogy a fékezőék, amely oldásnál nagyon messzire visz- 50 szábillen, erőhatás révén szorításra kész helyzetbe mozog, amely erőhatás nagyobb annál az erőnél, ami ezt szélső oldási helyzetébe hozta. Zárási helyzethez való készenléti állapotban ezután a rugóerő ismét olyan nagy, mint ami- g5 lyet a kívánt hozzányomás megkövetel. Ezáltal előnyös és igen. egyszerű módon azt érjük el, hogy a találmány szerinti egyirányban szorító zárómű messzire visszafordított fékezőékek esetén is azonnal ismét fogásra kész állapot- ^ ban van, úgyhogy ez a kapcsolási gyakoriságot nem csökkenti. Különösen előnyös a fékezőékek és rugók olyan elhelyezése és kialakítása, hogy a fékezőékek üresjánatban az irányt váltó futópályával 65 vannak kapcsolatban, mert ekkor irányváltásnál a fékezőékek azonnal együtt haladnak, és rendkívül rövid kapcsolási idő érhető el, mivel a fékezőék súlypontja is törekszik arra, hogy az első irányban haladjon tovább. Arra is van lehetőség, hogy a találmány szerinti fékezőékeket fordítva építsük be az egyirányban szorító zárómű gyűrűterébe, úgyhogy a 32 homlokfelület fogásban van az egyirányban szorító zárómű külső futópályájával (9. ábra). A jobb érthetőség kedvéért célszerű a 9. ábrát 180°-kal elfordítani és feltételezni, hogy most a 3il futófelület a belső futópályával, a 32 homlok-felület pedig a külső futópályával van fogásban. Ekkor oldott állapotban a fékezőék belső futópályáról való leemelése azáltal érhető el, hogy 41 húzórugó helyett nyomórugót alkalmazunk. A fékezőékek ennél az utóbb említett beépítési módjánál megközelítően ugyanolyan nagytöltésfokot érünk el, mint normál helyzetben, mivel fordított helyzetnél is lehetséges a fékezőékek egymásba illesztése. Mindenesetre figyelembe kell venni, hogy — az egyirányban szorító zárómű és a találmány szerinti fékezőékek azonos méreteit feltételezve — fordított helyzetben csak kis forgatónyomatékot lehet átvinni. Ennek okai a következők: A belső és külső .futófelületen a görgőnyomást úgy számoljuk, hogy mindkét esetben feltételezzük, hogy ugyanazt a forgatónyomatékot kell átvinni. Ekkor azt kapjuk, hogy a külső futópályán kisebb görgőnyomés van. tCz elsősorban abból adódik, hogy az átvihető forgatónyomaték a külső futópályán a nagyobb pályasugár miatt nagyobb, továbbá abból, hogy a külső futópályán egy konvex és egy konkáv felület dolgozik együtt, ezzel szemben a belső futópályán két konvex felület, úgy mint a fékezőék felfutó görbéje és a belső futópálya, amelynek egymásra hatnak. Ezért a találmány szerinti fékezőéknél, főként a 28 fékezőék 1. ábra szerinti alakjánál, normál helyzetben a külső szorítófelületek a hullámképzés károsodása nélkül oly mértékben csökkenthetők, hogy itt ugyanolyan nagy felületi nyomás jön létre, mint a belső futópályán. Ebben az esetben természetesen feltételezzük, hogy a belső és külső futópályához ugyanazt az anyagot alkalmazzuk, vagy egy a különböző anyagpárosításnak megfelelő más módon méretezzük a felületeket, azonban mindkét esetben ugyanahhoz a forgatónyomatékhoz. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy a 28 fékezőéknél a 31 homlokfelület, illetve ennek szorítófelülete a normál helyzethez a belső futópálya és külső futópálya közötti görgőnyomáskülönbségnek megfelelően kisebbre van méretezve. Ha tehát egy fékezőéket fordított helyzetben, azaz nagyobb homlokfelületével a belső futópálya felé fordítva építünk be, akkor a ki-5