159617. lajstromszámú szabadalom • Egyirányban szorító zárómű

7 létre. Ugyanez látható a belső 14 és 15 szorítófelületeknél is. A 2—4. ábrákon vázolt 16 fékezőék egy minden metszetébén négyszögű lemezből van kiképezve és hullám alakúra formálva, úgyhogy a 5 forgástengelyre merőlegesen nézve a 4. ábra szerinti alakja van. A kiindulóanyag négyszög keresztmetszete, amely beépített fékezőéknél lényegében sugárirányú és amelynek egyirányban szorító zárómű tengelye mentén való el- 10 tolása révén jön létre a 4. ábra szerinti hullám alak, a 2. ábrán sraffozva van feltüntetve. Az így kialakított fékezőékek hullám alakjuk következtében a futópályák közötti helyzetükben legalább résziben egymásba illeszthetők, 15 úgyhogy már ezáltal is jelentős mértékben nő a töltésfok. Nagy jelentősége van annak is, hogy olyan üzemi állapotok is felléphetnek, amelyeknél a 20 17 és 616 szorítófelületek — a 4. ábrán két-két pont-vonalas vonallal határolva — az egyirányban szorító zárómű forgástengelyével párhuzamosan meg vannak szakítva. így a 4. ábrán sraffozott 19 és 20 felületrészek jönnek 25 létre, amelyek közül a külső 17 szorítófelület 20 felületrészei a belső 66 szorítófelület 19 felületrészeiihez viszonyítva • fázisban eltolva helyezkednek el. Az erőfolyam a 4. ábrán látható módon 21 cikk-cakk vonallal szemléltei- 30 hető. Minden további nélkül látható, hogy ennek következtében a 16 fékezőékben hajlító feszültségek lépnek fel, amelyet emiatt megfelelően nagyobbra kell méretezni, és így e kiviteli alak révén még nem érhetjük el a 35 hullámos fékezőék optimális kialakítását és méreteit. A hajlító feszültségek azonban kiküszöbölhetők azáltal, hogy a 22 fékezőék — az 5. ábrán 40 vázolt módon — bár a 2—4. ábrák szerinti hullámokkal van kialakítva, azonban a belső felfutógörbe e hullámai a külső felfutógörbe hullámaihoz viszonyítva fél hullámhosszal el vannak tolva, ugyanakkor a két hullám ampli- 45 tudója és száma azonos. Ilyen módon az 5. ábra szerinti 22 fékezőék jön létre, amelynek külső 23 homlokfelülete (teljes vonallal ábrázolva) és belső 24 homlokfelülete (szaggatott vonallal ábrázolva) van. A belső szorítófelüle- 5(j tek itt a sraffozott 25 felületrészek, a külső szorítófelületeik pedig a sraffozott 26 felületrészek. 27 számmal az egyirányban szorító zárómű forgástengelyét jelöltük. Ekkor hajlító feszültségek lépnek föl, mivel a 25 és 26 szorítófelületek a 27 forgástengelyre merőleges metszetben nézve egymással szemben vannak. A töltésfok további javítását lehet elérni az- go által, hogy az olyan fékezőékeket, amilyenek a 6. ábrán vannak szemléltetve, az egyirányban szorító zárómű forgástengelyére merőleges sugárirányú metszetben olyan ék alakúra képezzük ki, hogy méretei a kerületi irányban 65 kifelé nőnek. Ezáltal a szorítófelületek 18 távolságának (1. ábra) további csökkentését lehet elérni. Egy ilyen fékezőék gyakorlati kiviteli alakját mutatja a 7. ábra az egyirányban szorító zárómű forgástengelyével páíhuzamosan szemlélve. Ez a 28 fékezőék szintén 29 négyszög keresztmetszettel kialakított lemezből van kiképezve azáltal, hogy a 29 keresztmetszetet az egyirányban szorító zárómű forgástengelyével párhuzamos 30 tengely körül oly mértékben elfordítjuk, hogy ennek eredményeként a 7. ábrán vázolt kerületi alakot kapjuk. Mint a 8. ábrán látható, egy ilyen 28 fékező-" éknek külső 31 homlokfelülete és belső 32 homlokfelülete van. A homlokfelületek két hullámának hullámhosszai azonosak, azonban ezek egymáshoz viszonyítva fél hullámhosszal el vannak tolva. Mivel a 7. ábra szerint a 30 elfordulástengely a 29 négyszög keresztmetszet felületének középpontja alatt van, a két hullámnál különböző nagyságú amplitúdók jönnek létre. Ugyanez a fékezőék látható a 9. ábrán az egyirányban szorító zárómű forgástengelyére merőlegesen ábrázolva. A külső homlokfelületet ismét 31 számmal, a belső homlokfelületet pedig 32 számmal jelöltük. Egy ilyen ék a következőképpen kapcsolódik. A 10. ábrán az egész szorítási tér 33 és 34 határolóvonalak révén van ábrázolva. Teljes terhelésnél a 35 szorítófelület hatásos. Az ábrából is látható, hogy az egész 33, 34, illetve 35 szorítófelület az egyirányban szorító zárómű forgásirányával párhuzamosan meg van szakítva. A 10. ábrán sraffozva ábrázolt 36 felületek a hullámok révén létrehozott mélyedések, amelyek lehetővé teszik, hogy a fékezőékek egymásba feküdjenek és ezáltal lehető legnagyobb töltésfok jöjjön létre. Az a körülmény, hogy a 28 fékezőék 31 szorítófelületei a 10. ábra szerint meg vannak szakítva, nem játszik szerepet azért, mert a belső 32 homlokfelület (11. ábra) úgy van méretezve, hogy a 37 szorító tartomány az egyirányban szorító zárómű forgástengelyével párhuzamos irányban nincs megszakítva. Minden esetben az is elérhető, hogy minden üzemi állapotnál legalább egy homlokfelületen — itt a belsőn — egy meg nem szakított szorító tartomány van, úgyhogy a 28 fékezőéken nem tudnak hajlító feszültségek fellépni. A szorítófelületek méretezésénél figyelembe kell venni a görgőnyomást. Ez a belső szorítófelületen nagyobb, mivel itt az átvihető nyomatékot meghatározó sugár kisebb, és mert itt két konvex felület, nevezetesen a 3 belső futópálya és a 28 fékezőék belső felfutó görbéje hat egymásra. Ha mindkét esetben, tehát belül és kívül ugyanazok a szorítófelületek állnának rendelkezésre, akkor a külső szorítófelület egyáltalán nem lenne kihasználva, mivel ez a legnagyobb átvihető forgatónyomaték összhatásához tartozik. Feltételezzük természetesen, hogy mindkét futópálya azonos anyagból van ké-4