159576. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidiazol-származékok előállítására
159576 3 4 és R10 jelentése a fent megadott) és hidroxüamin reakciójával állíthatjuk elő. A (IV) képletű nitril és hidroxilamin reakcióját előnyösen vízmentes körülmények között, inert szerves oldószer (pl. kis szénatomszámú alkanolok, mint metanol) jelenlétében végezhetjük el. A reakciót célszerűen magasabb hőmérsékleten, előnyösen a reakcióelegy visszafolyatási hőmérsékletén hajthatjuk végre. Bizonyos esetekben célszerűen, sőt előnyösen járhatunk el oly módon, hogy a hidroxilamint in situ képezzük; ez esetben a (IV) képletű nitrilhez a hidroxilamin savaddiciós sójának — pl. hidroxilaminhidrokloridnak — inert szerves oldószerrel képezett oldatát adjuk és a kapott oldatot megfelelő bázissal (pl. kis szénatomszámú alkálifémalkoholáttal, pl. nátriUmmetiláttal) kezeljük; a bázist megfelelő inert szerves oldószerrel képezett oldata alakjában is alkalmazhatjuk. Az R helyén kis szénatomszámú alkil- vagy kis szénatomszámú alkenil-csoportot tartalmazó (IV) képletű nitrileket oly módon állíthatjuk elő, hogy a megfelelő kis szénatomszámú alkilvagy kis szénatomszámú alkenilamint cianoetilezzük (pl. akrilnitril segítségével) és a kapott 3-[N-(kis szénatomszámú alkil- vagy kis szénatomszámú alkenil)-amino]-propianitrilbe a kívánt R10 = kis szénatomszámú alkanoil-csoportot alkanoilezéssel bevisszük. Az R helyén hidrogénatomot tartalmazó (IV) képletű nitrileket a megfelelő kis szénatomszámú alkánkarbonsavamid és akrilnitril katalitikus mennyiségű alkálifémalkoholát (pl. nátriummetilát) jelenlétében végrehajtott reakciójával állíthatjuk elő. A (II) képletű amidoxim és (III) képletű savhalogenid (pl. savklorid) reakcióját előnyösen a képződő hidrogénhalogenidet megkötő gyenge bázis jelenlétében végezhetjük el. E célra pl. bázikus, nitrogéntartalmú heterociklikus vegyületeket (pl. piridint, lutidint, kollidint, kinolint vagy izokinolint) alkalmazhatunk. A gyenge bázist olyan mennyiségben is alkalmazhatjuk, hogy a savmegkötőszeren kívül a reakcióközeg szerepét is betöltse. Eljárhatunk oly módon is, hogy az amidoximot és (III) képletű savhalogenidet inert szerves oldószerben (pl. aromás szénhidrogénben, pl. toluolban) oldjuk és a kapott oldathoz valamely fent említett gyenge bázist adunk. A reakciót célszerűen magasabb hőmérsékleten, előnyösen a reakcióelegy visszafolyatási hőmérsékletén vagy annak közelében végezhetjük el. Feltételezésünk szerint a reakció az (V) általános képletű észtereken keresztül játszódik le (mely képletben R, R2, R 3 és R 10 jelentése a fent megadott). Az (V) képletű vegyületeket bizonyos esetekben — pl. a reakció enyhe körülmények között történő végrehajtásakar — izolálhatjuk. Az (V) képletű észtereket bázikus, nitrogén-tartalmú heterociklikus vegyületek jelenlétében történő melegítéssel a kívánt oxadiazol-származékokká alakíthatjuk. Bázikus nitrogéntartalmú heterociklikus vegyületként a fentiekben felsorolt anyagokat alkalmazhatjuk. A melegítés közben a reakcióelegyhez célszerűen nyomnyi rnenynyiségí ásványi savat (pl, sósavat) adhatunk. A találmányunk tárgyát képező eljárás egyik előnyös foganatosítási módja a fent említett előnyös oxadiazol-származékokho'Z vezet. E foganatosítási módot az jellemzi, hogy valamely, R helyén kis szénatomszámú alkil-csoportot, különösen metil- vagy etil-csoportot tartalmazó (II) képletű amidoximot R2 helyén hidrogénatomot és R3 helyén hidrogénatomot vagy halogénatomo't, különösen klóratomot tartalmazó (III) képletű savhalogeniddel reagáltatunk. Eljárásunk különösen előnyös foganatosítási módja 3-(N-metil-acetamido)jpropionamidoxim és m-klór-benzoilklorid reakciójára vonatkozik. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 A (II) képletű amidoximok és (511) képletű savhalogenidek reakciójakor R1 helyén kis szénatomszámú alkianoil-csoportot tartalmazó fi) képletű oxadiazol-származékokat kapunk. E vegyületeket hidrolizálhatjuk, mikoris (VI) általános képletű oxadiazol-származékok (mely képletben R, R2 és R 3 jelentése a fent megadott) vagy savaddiciós sóik keletkeznek. E vegyületeket valamely kis szénatomszámú mono, illetve dihalogénezett alkánkarbonsav reakcióképes származékával végzett acilezésnek vagy karbamoilezésnek alávetve R1 helyén balo-(kis szénatomszámú) alkanoil-, dihalo-(kis szénatomszámú) alkanoil- vagy aminokarbonil-csoportot tartalmazó (I) képletű oxadiazol-származékokat állíthatunk elő. Az R1 helyén kis szénatomszámú alkanoil-csopartot tartalmazó (I) képletű oxadiazol-származékok hidrolízisét ismert módszerekel végezhetjük el, pl. híg ásványi savak (pl. híg sósav) felhasználásával A hidrolízis magasabb hőmérsékleten (pl. mintegy 100 C° körüli hőfokon) különösen jól hajtható végre. A (VI) képletű vegyületek vagy savaddiciós sóik (pl. szervetlen savakkal, pl. sósavval képezett sóik) acilezését ismert módszerekkel végezhetjük el. Az acilezésnél megfelelő halo-(kis szénatomszámú) alkanoilezőszereket vagy dihalo-i(kis szénatomszámú) alkanoilezőszereket alkalmazhatunk (pl. diklór-acetilkloridöt vagy 3-klór-propionilkloridot, stb). A (VI) képletű vegyületek vagy savaddiciós sóik karbamoilezését ugyancsak önmagukban ismert módszerekkel végezhetjük el. Így pl. oly módon járhatunk el, hogy a (VI) képletű vegyület savaddiciós sóját alkálifémcianáttal (pl. káliumcianáttal) reagáltatjuk vagy a (VI) képletű vegyületet — célszerűen bázis, pl. piridin — jelenlétében foszgénnel reagáltatjuk és a kapott klórkarbonil-vegyületet — célszerűen inert szerves oldószer (pl. éter) jelenlétében-ammóniumhidroxiddal reagáltatjuk. A kis szénatomszámú alkanoil-osoportot a (VI) képletű vegyületekbe önmagukban ismert acilezési módszerekkel ismét bevihetjük. Ez az eljárás ugyancsak találmányunk tárgyát képezi. 2
