159572. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-(2-pirimidinil)-1,4-benzodiazepin-származékok előállítására
159572 15 16 tunk. Színtelen, 157—159 C°-on olvadó lapos prizmákat kapunk. A termék az A) módszerrel előállított vegyület ttel keverék-olvadáspont-Kiepressziót nem mutat. 8. Példa. 8,74 g (40 millimól) 2-(2-<klór-.benzoi])-pirimidin és 13,3 ml (12,0 g, 200 millimól) etiléndiamin 100 ml 50 tf %-os vizes dioxánnal készített oldatához 1 g kuprobromidot adunk. A reakcióelegyet 10 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása melett forraljuk, lehűtjük és szűrjük. A szűrletet vákuumban bepároljuk és a maradékot 200 ml vizes 3 n sósavval extraháljuk. Az extraktumot éterrel mossuk majd 5 n vizes nátriumhidroxid-oldattal meglúgosítjuk. Metilénkloridos extrakció után sötétvörös olaj alakjában 6,3 g terméket kapunk. Az olajat 63 ml vízmentes piridinben oldjuk, az oldatot 3 órán át visszáfolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk majd vákuumban bepároljük. A maradékot metilénkloridban oldjuk, vízzel mossuk, nátriumszüífát felett szárítjuk és bepároljuk. 4,4 g sötétvörös olajat kapunk mely kevés kristályos anyagot tartalmaz. A termék metilénkloridos oldatát további tisztítás céljából semleges III. aktivitású alumíniumoxidot tartalmazó oszlopon átszűrjük. Az eluátum bepárlása után 3,5 g vörös gumiszerű masszát kapunk, melyet óvatosan 70 g fenti aktivitású alumíniumoxidban kromatografálunk. Benzolos eluálás után 0,13 g .(1,4%) 2,3-dihidro-5H(2-pirimidinil)-lH-l,4-benzodiazepint kapunk. A termék benzol-hexán elegyből történő kristályosítás után 171—173 C°-on olvadó gyengén sárga prizmákat képez. A találmányunk tárgyát képező eljárással előállítható vegyületek farmakológiai hatását az alábbi, a gyakorlatban használatos teszt-módszerekkel határoztuk meg. Küzdő-teszt. E teszt izomrelaxáns és/vagy szorongásmegszüntető (trankvilláns) hatással rendelkező vegyületek vizsgálatára alkalmas. 2 egeret megfordított, 1 literes Becher-üveg alatt rácsra helyezünk, melyen keresztül az egerek lábaira ütéséket mérünk. Az állatok ezáltal izgalmi állapotba kerülnek és ennek hatáséra időnként rövid ideig harcolnak egymással. A kísérlethez olyan egér-párokat alkalmazunk melyek 2 perces kísérleti periódus alatt legalább 5-ször öszszecsapnak. A vizsgálandó vegyületet orálisan adagoljuk és a kísérletet 1 óra múlva megismételjük. A hatóanyagot logaritmikusan növekvő dózisokban alkalmazzuk 100 mg/kg maximális értékig. 100%-os gátló hatásnak az a dózis felel meg melynek hatására 3 egér-párból 3 nem küzd egymással. Lejtős területen elvégzett teszt. E kísérlettel a vegyületek izomrelaxáns és/vagy szedatív hatását vizsgáljuk. A vizsgálandó vegyületet 50 mg/kg értékig terjedő dózisban 6—6 hímnemű patkányból álló csoport állatainak adjuk be, az állatokat lejtős felületre helyezzük és legalább 4 órán át figyeljük, hogy a lejtőről bénulási jelenségek miatt lecsúsznak-e. A fenti hatás fellépése esetén a dózisokat addig - változtatjuk míg legalább 2 olyan dózist kapunk melynél néhány, azonban nem valamennyi állat a lejtőről lecsúszik. Azokat a dózisokat, melyeknél az állatok toxicitás vagy izgalmi állapot miatt csúsznak le a felületről, nem vesszük figyelembe. -A PDr , 0 értékeket grafikus úton határozzuk meg oly módon, hogy a dózisokat a megbénult egerek %-os arányával szemben ábrázoljuk. Az ily módon kapott PP;-)0 értékek mg/kg-ban meghatározzák azt a dózist melynél várható, hogy az egerek 50%-a a felületről lecsúszik. Ébrenlevő macskákon végrehajtott teszi. A macskáknak a vizsgálandó vegyületet orális úton adjuk be és figyeljük, hogy szimptomák fellép nak-e (szokásos ataxia). Kezdetben 1 macskát és 50 mg/kg dózist alkalmazunk. A hatás fellépése esetén a dózist változtatjuk és dózisonként 1—3 macskát alkalmazunk. Az eredmények a minimális hatásos dózist mutatják. E teszt az izomrelaxáns hatás meghatározására alkalmas. Antimetrazol-teszt. E tetszttel a vegyületek antikonvulzív és/vagy szedatív tulajdonságait határozzuk meg. A vizsgálandó vegyületet 4—4 egérből álló csoportok állatainak különböző dózisokban orálisan adjuk be. Az állatok 1 óra múlva szubkutáns úton előre meghatározott, minden kísérleti állatnál görcsrohamokat előidéző mennyiségű (kb. 125 mg/kg) Metrazolt adunk be és figyeljük, hogy a hatóanyag az állatokat a görcsrohamokkal szemben megvédi-e. A görcsrohamokkal szemben védett állatok számát meghatározzuk. Az EDso-értéket az a dózis jelenti, melynél az allatok 50%-a görcsrohamokkal szemben védett. Maximális elektrosokk. Egéren végrehajtott teszttel a vegyületek antikonvulzív tulajdonságait határozzuk meg. Egereknek szaruhártya-jelektródákon keresztül 0,2 mp-ig 30 mA^es (a küszöbérték kb. hatszorosa) áramütést adva maximális tónikus-klónikus roham következik be. A maximális roham egérnél a hátsó végtagon extenziós görcsben (ítónikus szakasz) és a törzs görcsében (klónikus fázis) jelentkezik. A főkísérlet megkezdése előtt 24 órával előkísérlettel állapítjuk meg, hogy az alio 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 8
