159559. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,4-dihidrokinolin-származékok előállítására

159559 3 4 alakulását biztosítja; a reakcióhoz alkalmas savak ásványi savak, mint például kénsav, amely különösen előnyben részesül, vagy sósav lehetnek. Az Rx —OH képletű vegyületet, vala­mint a savat a nitrilhez viszonyítva többnyire feleslegben használjuk; az Rí—OH/nitril mól­arány 50—^1000 nagyságrendű, a sav/nitril ará­nya pedig 30—150 nagyságrendű. A reakció be­fejezése után az Rx —OH képletű vegyület feles­legét visszanyerjük és a reakció-maradékot víz­zel hígítjuk, majd az így kapott oldatot meg­felelő bázissal, mint ammóniumhidroxiddal, vi­zes nátrium- vagy káliumhidroxiddal annyira meglúgosítjuk, hogy csapadék váljon ki, ame­lyet azután elkülönítünk és tisztítunk. A tisztí­tás megfelelő oldószerből, pl. vizes metanolból vagy vizes etanolból való átkristályosítással történik, így a terméket bázisként kapjuk. Ezt a bázist szokásos módszerekkel savaddíciós sók­ká alakíthatjuk. Az I képletű észterek valamely kétlépéses eljárásban is előállíthatók, például a II képletű nitrilek savas hidrolízise útján, kapott savak észterezésével. Az észterezést ismert módszerek szerint, pl. a szabad savnak valamely Rt'—OH képletű alkohollal történő észterezésével végez­hetjük. A kiinduló anyagként használt nitrilek új vegyületek. Ezeket a vegyületeket például 4--klór-kinolinnak, — amely az előzőekben meg­adott jelentésű R3 , R 5 és R 6 szubsztituensekkel rendelkezik — III képletű helyettesített (2-ami­nofenil)^alkilcianiddal, — ebben a képletben R7 a II képletű vegyületnél megadott jelentésű, — előnyösen katalitikus mennyiségű ásványi sav, így tömény sósav, jelenlétében valamely közöm­bös oldószerben, pl. acetonitrilben, kissé .meg­növelt hőmérsékleten történő kondenzációjával állíthatjuk elő. A találmány oltalmi körébe tartozó olyan I képletű vegyületek, amelyekben R5 hidrogén­atom, az I és IV képletű tautomer alakokban fordulhatnak elő. Abban az esetben, ha az I képletű vegyületben az R5 szubsztituens hidr­dxil-csoport, a megfelelő tautomer az 1-oxid­-származék. Mindkét alak, tehát az I és IV képletű forma egyaránt, beletartozik a találmány oltalmi kö­rébe; A II képletű vegyület ugyancsak tárgya a találmánynak. A következő példák a találmány szerinti el­járás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről szemléltetik, megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre egyáltalán nincs ezekre a pél­dákra korlátozva. A példákban a hőmérsékleti adatok Celsius-fokokban értendők. 1. példa: 7^kIór-4-[i2^(karbometoxi)-fenil-imino] -1,4-di­hidrokinolin előállítása a) 100 mg 7-klór-4-[2-(cianometil)-fenil-imi­no]-l,4-diihidrpkinolin, 1,5 ml tömény kénsav és 10 ml abszolút alkohol elegyét a visszafolyatás hőmérsékletén melegítjük 3 órán keresztül. A metanolt ezután desztillációval visszanyerjük, a maradék reakcióelegyet vízzel hígítjuk és a kapott oldatot 10%-os ammóniumhidroxiddal meglúgosítjuk. Ragadós csapadék válik ki, amit vizes metanolból átkristályosítunk. Így 7-klór­-4- [:2-karbometoximetil-ifenil-imino]-il ,4-dihidro­kinolint kapunk. Op.: 147—148°. Hozam: 65%. A 224—206°-on olvadó hidroklorid előállítása végett a bázis éteres oldatát gáz alakú hidro­génkloriddal kezeljük. A 179—,181°-on olvadó metánszulfonsavas sót a bázisból és metánszul­fonsavból kapjuk metanol/eter elegyben. b) A fenti eljárásnál használt 7-klór-4-[2-,(cia­nometil)-fenil-imino] -1,4-dihidrokinolin kiinduló anyagot a következőképpen állítjuk elő: 10 g 4,7-diklórkinolin, 1 ml tömény sósav és 150 ml acetonitril elegyét 65°-ra melegítjük és az oldalhoz hozzáadunk 5 g 2-amino-benzilcia­nidot. A reakcióelegy hőmérsékletét 45°-ra csök­kentjük és ezen a hőmérsékleten tartjuk 72 órán keresztül. A keletkező 7-klór-4-[2-(ciano­metilj-fenil-iminoj-l^-dihidrokinolin-hidroklo­rid sót elkülönítjük és szűréssel összegyűjtjük. A hidroklorid sót forró metanolban feloldjuk és az oldatot 10%-os ammóniumhidroxiddal meg­lúgosítjuk. A keletkező 7~klór-4-[,2-(eianometil)­-fenil-imino]-l,4-dihidrokinolint elegendő víz hozzáadásával kicsapjuk, szűréssel elkülönítjük és vizes metanolból átkristályosítjuk. Op.: 201— 20,2°. 2. példa: Az 1. a) példánál ismertetett módszert követ­ve, analóg módon kapjuk a következő vegyüle­teket, a megfelelő kiindulőanyagok ekvivalens mennyiségeiből: a) 7-trifluormetil-4-[l2-(cianometil)-fenil-imi­no]-l,4-dihidrokinolinból és metanol/kénsav elegyből a 7-trifluormetil-4^[l 2-t(karbometoxime­til)-fenil-imino]-4l,4-dihidrokinolint. Op.: 140— 141°. Hozam: 75%. b) 7-klór-4-[i2-(cianometil)-tfenil-imino]-l-hidr­oxi-l^-dihidrokinolinból és metanol/kénsav elegyből a 7-klór-4-[2-(karbometoximetil)j fenil­-imino]-lwhidroxiJl,4-dihidrokinolirit. Op.: 204;— 205°. Hozam: 75%. Az a) és b) termékek előállításánál használt kiinduló vegyületeket az 1. b) példával egyező módon állítjuk elő. Így kapjuk c) 4-klór-7-trifluormetilkinolinból és 2-amino­-benzilcianidból a 7-triíluormetil-4-[i2-j (cianome­til)-fenil-imino]-l,4-dil hidrokinolint, amelynek a hidrokloridjia 167^169°-on olvad, d) 4,7-dihidrokínolin-l-oxid- és 2-ammo-ben­zilcianidból a 7-klór-4-[í2-(cianometil)-fenil-imi­no]-l-hidroxM,4-dihidrokinolint. Op.: 207— 208°. 10 15 20 25 £0 35 40 45 50 55 6C 3

Next

/
Thumbnails
Contents