159556. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzofurán-származékok előállítására
159556 29 30 -furanil-metilketont] kapunk (az elméleti hozam 42P/o-a), amely 71—72c-on olvad. Petroléterből történő átkrístályosítás után az olvadáspont 73—74°-ra emelkedik. A következő frakciókból, benzol és éter 9:1 tf/tf arányú elegyével eluálva és a bepárlás után kapott terméket éterből kristályosítva 3,6 g 2-í(p~hidroxiben~ -zil)-3-acetil-tbenzofuránt kapunk, amely 148°-on olvad. b) 5,0 g 2^(p-etoxibenzil)-3-acetil-'benzofuránt 50 ml széntetrakloridban oldunk és keverés közben 0,1 g dibenzoilperoxidot adunk hozzá. Ezután jéggel történő hűtés közben, 1 óra alatt hozzácsepegtetjük 3,0 g bróm 50 ml széntetrakloriddal készített oldatát. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 1 óra hosszat állni hagyjuk, majd vízzel, azután vizes nátriumíhidrogénkarbonátoldattal mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és bepároljuk. Ilymódon barna olaj alakjában kapjuk a 2-(p-etoxibenzil)-j 3-brómacetil-benzofuránt — 2-(p-etoxibenzil)-3-benzofuranil-metilketont — amely közvetlenül felhasználható a következő reakciólépésben. c) A b) alatti módon kapott nyers brómketont 50 ml éterben oldjuk, 5 ml pirrolidint adunk hozzá és IV2 óra hosszat forraljuk viszszafolyató hűtő alatt. A reakcióelegyet azután vízzel semlegesre mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és bepároljuk. A maradékot a hozzátapadó illékony pirrolidin eltávolítása céljából benzollal felvesszük és vákuumban ismét bepároljuk. A maradékként kapott nyers bázist éterben oldjuk és éteres hidrogénkloridoldat feleslegét adjuk hozzá. A kivált 2->(p-etoxibenzil)-3-(l-pirrolidinil-acetil)-benzoíurán-hidrokloridot — más néven: 2-,(p~etoxibenzil)-i3-benzofuranil-'fl-pirrolidinilmetil)-keton-hidrokloridot — aceton és éter elegyéből kristályosítjuk. 3,4 g terméket (az elméleti hozam 51%Ha) kapunk, amely 18i2—il87°-on bomlás közben olvad. d) 0,50 g 2-(p-etoxibenzil)-3~(l-pirrolidinil-aoetil)-benzofurán-hidrokloridot kevés vízben szuszpendálunk, ammónia csekély feleslegét adjuk hozzá és az így felszabadított bázist éterrel extraháljuk. Az éteres oldatot elkülönítjük, vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk, majd 3 ml térfogatra bepároljuk és 0° hőmérsékleten hozzácsepegtetjük 5 ml bórtrifluorid-éterát és 5 ml tetrahidroífurán elegyét. Fehér csapadék kezdődik, amely azonban azonnal ismét oldatba megy. A reakcióelegyet szóbahőmérsékleten 30 percig állni hagyjuk, majd 2 ml 1,8-mólos tetrahidrofurános diborán-oldatot adunk hozzá (gyenge gázfejlődést tapasztalunk), azután addig desztillálunk le étert az elegyből, míg annak hőmérséklete 55°-ig nem emelkedik. Ezután fél óra hosszat forraljuk a reakcióelegyet visszaífolyató hűtő alatt, majd további 1 ml diborán-oldatot adunk hozzá és ismét fél óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. A reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, a maradékhoz metanolt adunk és ismét bepároljuk. Az így kapott maradékhoz vizet és jeget adunk és ammóniával meglúgosítjuk. A kivált bázist éterrel extraháljuk, az éteres oldatot vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, 5 g Woelm-féle III aktivitású semleges alumíniumoxidon keresztül szűrjük és az alumíniumoxidot éterrel utánamossuk. A szűrletet egyesítjük az eluátummal és éteres hidrogénkloridoldat csekély feleslegét adjuk hozzá. A kivált nyers l-ü2-[2-i(p-etoxibenzil)-3-benzofuranil]-etil/-pirrolidin-iiidrokloridot elkülönítjük, majd aceton és éter elegyéből átkristályosítjuk. 0,40 g 193—196°-on olvadó terméket (az elméleti hozam 83%-a) kapunk, színtelen tűkristályok alakjában. 62 g káliumhidroxid 1800 ml etanollal készített oldatához 122 g szalicilaldehidet adunk. Az elegyhez hozzáadunk 250 g p-etoxi-fenacilbromidot és visszafolyató hűtő alatt 5 óra hoszszat forraljuk. Ezután a képződött káliumbromidot kiszűrjük és a szűrletet vákuumban bepároljuk. A bepárlás folyamán a termék kikristályosodik. Etanolból történő átkrístályosítás után 170 g 2-p-etoxibenzoil-ibenzofuránt (az elméleti hozam 60i%-a) kapunk, amely 98— 101°-on olvad. 100 g 2-p-etoxibenzoil-benzof uránt 250 ml dietilénglikolban oldunk, az oldathoz 92 g hidrazinhidrátot adunk és az elegyet 15 percig forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Ezután lehűlni hagyjuk az elegyet, 83 g káliumhidroxidot adunk hozzá és desztillálókészülékben 3,5 óra hosszat hevítjük 200°-on. Lehűlés után a reakcióterméket jégre öntjük és 1200 ml 2 n sósavoldattal megsavanyítjuk. A terméket benzollal extraiháljuk, a benzolos kivonatot vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, vákuumban, 60° hőmérsékleten bepároljuk és a maradékként kapott olajszerű terméket vákuumban desztilláljuk. Ilymódon 71 g 2-p-etoxibenzil-benzofuránt (az elméleti hozam 75%-a) kapunk, amely 13 mm Hg-oszlop nyomás alatt 214—216°-on desztillál át. A fent leírthoz hasonló módon állíthatunk elő az alábbi kiindulóanyagokból: 10 g 5-metilszalicilalddhid, 24 g 5-klórszalicilaldehid, illetve 20 g i5-metoxiszalicilaldefcid, etanolból történő átkrístályosítás után 12 g 2^(p-etoxibenzoil)^5-metilbenzofuránt (az elméleti hozam 59%-a), op. 100—101°, 24,5 g l2^(p-etoxibenzoil)-5-iklórbenzofuránt (az elméleti hozam 53%-a), op. 129—131°, illetve 31,0 g 2H(p-etoxibenzoü)-J5-metoxibenzofuránt (az elméleti hozam 79%-a), op. 113—115°, majd a fentiekből hidrazinihidráttal történő redukálás, golyóscsővel vákuumban lefolytatott desztillálás és metanolból való átkrístályosítás után az alábbi termékeket kapjuk: 8,8 g 2-(p-etoxibenzil)-5-metilbenzofurán (az elméleti hozam 77°/0 -a), op. 38—39°, 13 g 2-(p-etoxibenzil)-5-klórbenzofurán (az elméleti hozam 56%-a), op. 48—49°, illetve 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 15
