159556. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzofurán-származékok előállítására
27 g 3-benzofurán-etilamint (az elméleti hozam 93P/0 -a) kapunk csaknem színtelen olaj alakjában. e) 1,0 g p-etoxibenzoilkloridhoz 0° hőmérsékleten hozzáadjuk 1,0 g 3-benzofurán-etilamin 5 ml abszolút piridinnel készített oldatát. A reakcióelegyet 4 óra hossszat szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd vízbeöntjük és éterrel extraháljuk. Az éteres fázist híg sósavval, majd vízzel mossuk, azután vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és bepároljuk. Ennek során 125—126°~on olvadó színtelen kristályok alakjában válik le 1,5 g N-i[2-^;3-benzofuranil)-etil]-p-etoxibenzamid (az elméleti hozam 70%-a). f) 0,5 g N-[,2^3-benzofuranil)-etil]-p-etoxi-benzamidhoz 40 ml toluolban, 1,0 g foszforpentoxidot és 2,0 g foszforoxikloridot adunk. Az elegyet erős keverés közben 4 óra hosszat forraljuk visszaifolyató hűtő alatt. Ezután jéggel lehűtjük, kevés víz hozzáadása útján óvatosan elbontjuk, majd választótölcsérbe viszszük a reakcióelegyet és a reaktor-edényt 40 ml kloroformmal utánaöblítjük. A szerves oldószeres fázist elkülönítjük, vízzel semlegesre mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, majd vákuumban bepároljuk. 0,48 g maradékot kapunk, ezt acetonból átkristályosítjuk. Ilymódon 0,45 g l^(p-etoxifenil)-3,4-dihidro-benzofuroi[2,3-c] piridinnhidrokloridot kapunk, 150— 153°-on olvadó sárgás kristályok alakjában. Hozam: 85%. g) 0,2 g l-(p-etoxifenil)-3,4-dihidro-benzofuro[2,3-c]piridin^hidrokloridot 5 ml dietilénglikolban, nitrogénlégkörben, 0,6 ml hidrazinhidrát és 0,5 g nátriumhidroxid hozzáadásával 1 óra hoszszat hevítünk 200° hőmérsékleten. A reakcióelegyet azután lehűlni hagyjuk, vízbe öntjük és éterrel többször extraháljuk. Az éteres oldatokat egyesítjük, vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és bepároljuk; maradékként 0,2 g nyers 2-(p-etoxibenzü>3-ben-zofurán-etilamint kapunk, sárgás olaj alakjában. h) A fenti módon kapott nyers amint 1 ml tömény hangyasav és 1 ml 37%-os formaldehidoldat elegyével 24 óra hosszat forraljuk viszszafolyató hűtő alatt. Ezután a reakcióelegyet lehűtjük, nátriumkarbonátoldat hozzáadásával 8—9 pH-értékre állítjuk és éterrel extraháljuk. Az éteres oldatot vízzel semlegesre mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és bepároljuk; a maradékot egy 5,0 g Woelm-féle III aktivitású semleges alumíniumoxidot tartalmazó oszlopon kromatografáljuk. A benzollal kapott eluátumot bepároljuk, éter és némi aceton elegyében oldjuk, majd éteres hidrogénkloridoldat feleslegét adjuk hozzá. A kivált N,N-dimetil-2--(p-etoxibenzil)-3-benzofuránetilamin-Thidro-klorid dörzsölés hatására kristályosodik. Az aceton és éter elegyéből átkristályosított termék 171—173°—on olvad. 28 i) Az 5-metil-34>enzofuránecetsavat B. B. Dey és K. Radhabai, J. Ind. ohem. Soc. 11, 635 (1934) eljárása szerint állítjuk elő. 5 15,4 g 5-metil-3-benzofuránecetsavat hozzáadunk 9,0 g lítiumalumíniumíhidrid 200 ml abszolút dietiléterrel készített szuszpenziójához, majd az egészet keverés köziben 4 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. A reákció-10 elegyet jéggel lehűtjük és 35 ml víz és 7,5 ml 30<%-os nátriumihidroxidoldat hozzácsepegtetése útján elbontjuk. Az éteres fázist elkülönítjük a szemcsés csapadéktól és ez utóbbit éterrel utánamossuk. Az egyesített éteres oldatból az étert 15 ledesztilláljuk; maradékként 14,0 g 5-metil-3-benzofuránetanolt (az elméleti hozam 97%-a) kapunk színtelen olajszerű termék alakjában. A c) alatti eljárásihoz hasonló módon állítiha-20 tunk elő 14 g fenti módon kapott 5-metil-3-benzofuránetanolból, 14 g p-toluolszulfoklorddal 60 ml piridinben történő reagáltatás útján 24 g p-toluolszulfonsav-2H(5-metil-3-benzofurán)-etilésztert (az elméleti hozam 91%-a) sárgás 28 olaj alakjában, majd ebből 124 g folyékony ammóniával, nyomásálló edényben, 100° hőmérsékleten, a d) alatt leírthoz hasonló módon reagáltatva 9,7 g 5-metil-3-benzofuránetilamint (az elméleti hozam 76%-a) színtelen olaj alak-30 jában. 9,7 g 5-metil-3-benzofuránetilaminből az e) alatt leírthoz hasonló módon, 12,0 g p-etoxi-benzoilkloriddal 15,2 g N^[2-(5Hmetil-3-benzo-furanil)-etil]-p-etoxibenzamidot (az elméleti 35 hozam 85%-a) kapunk, op. 112—113°. 16,0 g fenti módon kapott amidből az f) alatt leírthoz hasonló módon, 15,0 g foszforpentoxiddal és 30 ml foszforoxikloriddal 300 ml toluolban történő reagáltatás, majd a termék aceton-40 ból való átkristályosítása útján 16,5 g l-(p-etoxifenil)-l6-metil-<3,4-dihidro-benzofuro[2,3-c]piridin-íhidrokloridot (az elméleti hozam 98%-a ) kapunk, amefy 170—171°-on olvad. 18. példa: a) 25,5 g 2-(p-etoxibenzil)-benforurán és 9,0 g acetilklorid 40 ml széndiszulfiddal készített so oldatához keverés közben lassan hozzácsepegtetünk 27,0 g óntetrakloridot. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten további 19 óra hosszat keverjük, majd jéggel történő hűtés közben víz hozzáadásával elbontjuk és kloroformmal extraháljuk. A kloroformos oldatot elkülönítjük, vízzel semlegesre mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. Maradékként 33 g barna olajszerű terméket kapunk, ezt 500 g Woelm-féle III aktivitású semleges alumíniumoxidon kromatografáljuk benzol és petroléter 1:1 tf/tf arányú elegyével. A három első frakcióból (össztérfogat: 1,5 liter) bepárlás és éter-petroléter elegyéből történő átkristályosítás útján 13,0 g 2-(p-etoxibenzil)-3-65 -acetil-benzofuránt f2^(p-eoxibenzil)-3-benzo-14
