159516. lajstromszámú szabadalom • Eljárás huminosavak, humátok és ezeket tartalmazó készítmények előállítására

159516 9 10 talmazott, mind a mezofil mind a termofil jeEegűekből (sohasem többet, mind 450 mikróba/g), továbbá oolibaktériuimot (nem többet mint 1000/g). A nitrogént rögzítő nitrifikáló baktériumok, péktinbontó és denitriifiikáló baktériumiok nagyobb mennyiségben, összesen 107 sejt/g mennyiségben voltak jelen. Az anyag hőmérséklete a silóban mely kezdetben 20—23 C° volt, 5 nap után 58 C°-na emelkedett, akkor fokozatosan csökkenni kezdett a 15. napig, s úgy látszott, hogy ekkor stabilan a környezet hőmérsékletét (18—20 C°) vette fel. A fermentált anyagot a silóból kiszedtük, köller járaton megőröltük, addig amíg az anyag egy része (15%-a) finom porrá alakult és ugyanezen művelet folyamán hígított kénsavat adtunk hozzá olyan mennyiségben, hogy a pH-érték 5-re állt be és a víztartalom 70%-na növekedett. Ekkor következett a huimim-anyagok képzése: az anyagot nyitott, megfelelő sebességű keverővel felszerelt fermeritarba beadagoltuk, és a Gliocladium catenulátum HG/1 (IMATUM) erőteljes tenyészetével (1 : 10 arányban) beoltottuk, tenyésztve ugyanazon a nem sterilizált szubsztráton, egymást követő aktiváló átaltásokkal, mindig azonos körülmények között. Az egészet 37 C°-on inkulbáltuk, lassú és időszakos keverés mellett (5 perc keverés, 10-szer ismételve az inkubálás első napján). A micéliumréteg már a második nap kezdetén láthatóvá vált a tenyészet felszínén és ezért a keverést nagyobb időközökben végeztük (egy keverés 6 óránként). 72 óra inkubálás után a tenyészet felszínén vastag micéliumréteg képződött. A keverést ekkor naponta 1/2-órára redukáltuk, hogy az anyagot megfelelőképpen homogenizáljuk; a közeg pH-értékét 30%HOS NíaOH-val, gyors keverés közben 7-re beállítottuk és az anyagot Baldacci féle táptalajon tenyésztett Streptomyces nigriifaoiens HG/2 (IMATUM) erőteljes kultúrájával beoltottuk (1 : 20 arányban); Az inkubálást 30 C°-on, állandó ellenőrzés mellett végeztük, az inkubálás kezdetétől a beoltott anyag egy kis részét elkülönítve álló tenyészetben ugyanazon a hőmérsékleten tartottuk. A tenyészetet folytonosan kevertük és a fermentálást megszakítottuk, amikor az ellenőrző próbán a Streptomyoes kolóniák megjelenték. Ekkor az Azotobacter chrooooccuin HG/3 (IMATUM) Green féle szubsztráton tenyésztett erőteljes kultúrájával (1 :100 arányban) beoltást végeztünk s az inkubálást folytonos keverés közben 30 C°-on folytattuk. A huminsavak jelenlétének megállapítására Anne módszerével [Annales Agronomiques, 15, 161—172 (1945)] mindennap kémiai ellenőrzést végeztünk. 1 nap inkubálás után 10,5%, 2 nap inkubálás után 14% és 3 nap inkubálás után 14,3% humát volt kitermelhető. Ekkor a huminanyagok képzését megszakítottuk és az extraíhálást keverővel ellátott tartályban, kétszeri N/ilO NaOH-val történő kezeléssel végeztük. Az első kezelésnél az extraháló oldat a huminanyagokiat 10 térf.%^ban, a második 5 kezelésnél csupán 5 térf.%4>an vonta ki. További extrahálások a termék mennyiségét már nem növelték. Mindegyik extrahálást legalább 12 órán át, lassú keverés közben végeztük. 10 Az extráktól kendőn szűrtük, majd a huminsavak kicsapása céljából keverés közben 6N H3SO4 hozzáadásával megsavanyítottuk. A huminsavak kiválása 5,0 pH-értéken indult meg, de a legtöbb kísérletnél azt tapasztaltuk, hogy 15 a maximális hozam a pH-érték 1,5—2,0-re történő savanyításával érhető el. A kicsapott terméket dekíantálássál töményítettük, majd cantrifugálással kinyertük. 20 Nátriumhumát előállítása céljából a kicsapott huminsavat ugyanabban a centrifugában először 1%-os nátriumszulfát^aldattal mostuk, majd vízzel gyorsan leöblítettük. A sóképzést 30%-os NaOH-oldattal történő kezeléssel vé-25 geztük, míg a pH-érték 7 lett. Az így kapott oldatot porlasztva szárítottuk és porítottuk. Az analízis szerint az igen finom, vízoldható por igen nagy %.-ban nátriumhurnátból állt. 3Q A végső hozam 14,0% nátriumhumát az extrakeiónak alávetett anyagra, és 9,8°/o a kiindulási anyagra számítva. Teljesen hasonló módon állítottunk elő ká-35 lium-, ammónium- és kalciuimbumátot, a kicsapott huminsavból kálium-, ammónium- ill. kalciumhidroxiddal sót képezve. 40 2. példa: Az 1. példa szeriinti kiindulási anyaggal az ott leírt kísérletet megismételtük. Most azonban az N/10 NaOH-t NH4

OH-val helyettesítettük és 45 a huminsavat ezzel extraháltuk. Ebben az esetben, ha a megsavanyítást elvégeztük, a felszínen úszó folyadéklban sok (NH^SC^ van és a huminvegyületek ilyen munkaimódszer mellett nem válnak ki. Ezért az anyalúg úgy tekinthető, mint kiindulási anyag értékes kevert (szerves és ásványi) műtrágyához. 55 3. példa: Ha az ammóniumhidroxidos extraktban jelenlevő huminsavaklat foszforsavval kicsapjuk (8®%HOS savval és a kapott csapadékot a kívánt terméktől függően KOH és NH4

OH megfelelő keverékével sóvá alakítjuk), akkor olyan terméket kapunk, amely a huminsavakon kívül közvetlenül a huminsav^molékulához kötve nitrogént, foszfort és káliumot is tartalmaz, s ezáltal az igen fontos kviaternér szerves ásványi 65 műtrágyát állítottuk elő. 5