159515. lajstromszámú szabadalom • Kétsoros önbeálló görgőcsapágy csapágykosárral
3 159515 4 ábra mutatja (C pont). Ez az önbeálló görgők belső gyűrű futópályájával való egyes érintkezési pontjaiban levő különböző kerületi sebességek következménye, ami az .1. ábrán látható rajzbál adódik. Ugyanis a futópálya hajlásának következtéiben a belső gyűrű egyes keresztmetszeteiben a d átmérő változó, és a gyűrű közepe közelében dma x, a homlokfelületei közelében pedig amin lép föl. Ebben az esetben a dmax helyen a legnagyobb V max kerületi sebesség, és dmin helyen Vm ,„ kerületi sebesség lép föl. Ebből következik, hogy szimmetrikus önbeálló görgőkkel készített csapágyakban az önbeálló görgők a belső gyűrű futópályájában nem tisztán gördülve mozognak, úgyhogy a stabilizáló gyűrű közelében csúszások lépnek föl. Ha egy ilyen csapágyat keresztirányú erővel terhelünk, a csúszási helyeken Tj súrlódó erők lépnek föl, amelyek az a karon Mi súrlódási nyomatékot képeznek, mind ez az 5. ábrán látható, azaz Mj = Ti • a. Ennék eredményeként az önbeálló görgő (a csapágykosárfészekben levő játékhatárokon belül) keresztirányban eltolódik, amli annyit jelent, hogy forgástengelye Ay szöggel elfordul. Nyilvánvaló, hogy az önbeálló görgők egy ilyen kereszrtirányú eltolódása ezeknek belső gyűrű futópályájához fölfekvő felületét csökkenti, ami pedig az egységnyi felületre eső nyomás növekedését és a futópálya, valamint az önbeálló görgők gördülő felületének idő előtti ibekopását (gödrösödését) okozza. Az önbeálló görgők keresztirányú eltolódása a csapágyfészekcsillagban levő vezető felületekre ható nyomás növekedését eredményezi., minek következtében ezek idő előtt ibekopmak. Minél nagyobb a Ti erő, annál nagyolbbakká válnak ezek a nyomások. Amilyen (mértékben a csapágykosárfészkek bekopnak, olyan mértékben megnő e fészkekben levő önbeálló görgők játéktere, és ezáltal megnövekszik a keresztirányú eltolódás is, ennek valamennyi hátrányos, illetve ismertetett következményével. A keresztirányú eltolás ismertetett jelenségeivel azonban ellentétesen hatnak az önbeálló görgők stabilizáló gyűrűvel való érintkezésének C pontjában ható súrlódó erők. Ezeknek az erőknek T2 eredője hozza létre az M 2 = T2 • b nyomatékot, amely esetben M2>Mi. Az 5. ábrából látható, hogy az érintkezés C pontja a stabilizáló gyűrű szélén van. A szélen való pontérintkezés az érintkezési feszültségek torlódásának ismert jelenségét hozza létre, aminek hátrányos következményeiről nem szükséges külön beszélni. A görgők homlokoldalai szélének stabilizáló gyűrű szólével való egypontos érintkezésének eredményeként és rtőrlődött érintkezési feszültségeknél e gyűrű szélein a homlokfelületek gyorsain bekopnak, tehát stabilizáló tulajdonságai folyamatosan csökkennek, aminek végeredményeképpen a csapágyban a keresztirányban eltolódott önbeálló görgők szorulása következtében a súrlódási nyomaték növekedése jön létre. E jelenségek eredményeként a futópályák előbb ismertétett békopása (gödrösödése), és 5 így a csapágy élettartamainak rövidülése áll élő. A találmány alapgondolata az volt, hogy a stabilizáló gyűrű sík önbeálló görgő homlokfelületekkel való érintkezési felületéhez olyan optimális kialakítást találjunk, ami megvédi e í0 felületeket a gyors bekopástól, azonban ugyanakkor gyártási szempontokból megítélve könynyen előállítható. Ezeknek az előfeltételeknek bármilyen konvex alak megfelel, azonban különösen egy r sugárral húzott ív, amennyiben .,. a konvex alak középrészén (6. ábra D pont) levő érintő ß szög alatt hajló, amely szög kisebb az önbeálló görgők forgástengelyei csapágy főtengelyhez való (hajlásának a szögénél, mint ahogyan ez a 6. ábrán látható. Itt az úszó 1 stabilizáló gyűrűnek r sugárral kialakított 3 oldalfelületei vannak, a B—B érintő pedig a konvex alak közepén levő D pontban ß<Ja szög alatt hajló. A i/J szög optimális értéke és az r sugár optimális értéke úgy <van meghatározva, hogy a stabilizáló gyűrűvel való kétpontos érintkezés nulla terhelésnél (nyugalmi állapotban levő csapágyban a konvex felület közepén és a stabilizáló gyűrű keresztmetszetének fél magasságában (7. ábrán C pont), vagy legalább is a közép közvetlen közelében van. Az úszó stabilizáló gyűrűvel ellátott csapágy nagy üzemi alkalmazkodó képessége révén tűnik ki, és képes arra, hogy a keresztirányú terhelésen kívül jelentős külső erőket vegyen föl, amely esetben a terhelések két szemben álló görgősoron való egyenletes eloszlása biztosítható hasonló módon, mint ahogyan ez a 36 836 sz. lengyel szabadalmi leírás csapágyánál látható, azonban e találmány szerinti kivitél előállítása jelentősen egyszerűbb. A csapágy külső erő révén való terhelésénél, 45 az önbeálló görgők (a sugár-játéktér határain belül) Al értékkel tolódnak el, ezek a stabilizáló gyűrűt egyidejűleg Al. sec értékkel tolják el (8. ábra), amikor az önbeálló gongok forgástengelyének hajlásszöge bizonyos Aa értékkel 50 nő, ami egyet jelent az önbeálló görgők homlokfelületei hajlásának ugyanilyen Aa értékkel való megváltoztatásával. Ekkor az egyik önbeálló görgősorban levő, stabilizáló gyűrűvel létre jövő érintkezési pontok a csapágytengely irá-55 nyában kis mértékben, Am értékkel eltolódnak a konvex felületek közepéről (C pontból C pontba). A második sorban azonban az érintkezési pontok ugyanilyen értékkel tolódnak el az ellenkező irányban. így az érintkezés to-60 vábbra is a konvex felületen marad, azonban egy másik kerületen, amely ± Am értékkel van eltolva. Ez a konvex stabilizáló gyűrűvel ellátott önbeálló görgőscsapágy lényeges elő-65 nye, amely lapos homlokfelületekkel ellátott 2
