159515. lajstromszámú szabadalom • Kétsoros önbeálló görgőcsapágy csapágykosárral

159515 5 6 önbeálló görgőkkel kerül érintkezésbe. Az ilyen gyűrűknél nem lépnek föl peremifeszültségek, mivel az önbeálló görgők nyomása a iß szög megfelelően megválasztott értéke következté­ben a gyűrű keresztmetszetének középrészén adódik át, úgyhogy oldalfelületeinek kopása nagy mértékben gátolva van. Az ismertetett módon előállított csapágy je­lentősen hosszabb élettartamú, illetve ugyan­olyan élettartam mellett jelentősen nagyobb mértékben terhelhető. Az ilyen csapágy mind szimmetrikus, mind aszimmetrikus önbeálló görgőkkel megépíthető. Találmányunk további részét képezi az is­mertetett csapágyhoz tartozó erős csapágyko­sár. A kétsoros önbeálló görgőscsapágyaklhaz eddig ismert erős csapágykosaraknak egyoldalú vezetése van, és a görgőelemeklhez ezekben ki­alakított fészkek az egyik oldalon nyitottak. Ezek a csapágykosarak a lemezből sajtolt csap­ágykosarakkal szembeni lényeges előnyeik mel­lett egy sor hátrányos tulajdonsággal terheltek. Ezek legfontosabb hátrányos tulajdonságai a következők: 1) A csapágykosár stabilitása az egyoldalú vezetés következtében nem elégséges. 2) Az önbeálló görgők vezetésére szolgáló fészkek közötti választófalak nem eléggé me­revek. Ezek a csapágykosár testéve'l csak egy oldalon vannak összeerősítve, és a csapágy üzemeltetése folyamán hajlításoknak vannak kitéve. Kiinyúló részeiken repedésre hajlamo­sak. 3) Az önbeálló görgők a csapágykosár fész­keiben egypontosa11 ; illetve legjobb esetben vonal mentén vannak vezetve, amely vonal az önbeálló görgők hosszának felére van korlá­tozva. 4) A csapágykosár nyitott konstrukciója bo­nyolult, tehát költséges osapágykonstrukció (a belső gyűrű homlokfelületeinél .peremekkel) az önbeálló görgők belső gyűrű hajló helyzeténél való kiesésének biztosítására. 5) A csapágy szennyeződés ölen nincs Védve, mivel a csapágy külseje felöl valamennyi ön­beálló görgő teljesen hozzáférhető. A csapágykosár találmány szerinti konstruk­ciója valamennyi felsorolt hátrányos tulajdon­ságot teljesen vagy legalább ás részben kikü­szöböli. A 9. ábrán találmány szerinti csapágykosár­ral ellátott kétsoros önbeálló görgőscsapágy fél hosszmetszete látható. A csapágykosár 4 test­ből és 5 erősítőgyűrűből áll. A csapágykosár teste 1 stabilizáló gyűrűn, vagy (abban az eset­ben, ha a csapágykosarat hagyományos konst­rukciójú csapágyakban alkalmzzuk) a 7 belső gyűrű 6 központosító szervén van vezetve. Az 5 erősítőgyűrűt a 7 belső gyűrű futópályájá­nak meghosszabbításán vezetjük. A csapágy­kosár teste ós az erősítőgyűrű egymással szab­ványosított 8 kötőelemek, mint csapok, bevá­gott csapok, szegecs-csapok, csavarok vagy ha­sonlók segítségével vannak összeerősítve. Ezek az elemek úgy vannak elhelyezve, hogy ezek tengelyeinek meghosszabbított vonalai a csap­ágy hossztengelyén levő pontban találkoznak. A kötőelemek ilyen elhelyezése a két csap­ágykosár-rész tartós összeerősítését hozza lét­re. Ez az összeerősítés fémek kötésére szolgáló ragasztóanyagok, mint pl. epoxi ragasztóanya­gok vagy hasonlók révén is létrehozható. Az ebben a csapágykosárban levő, önbeálló görgők vezetésére szolgáló fészkek alakja teljesem vagy részben azonos az önbeálló görgők alakjával. Ilyen fészkek mind a 4 testben, mind az 5 erősítőgyűrűben ki vannak képezve, amely esetben az erősítőgyűrűben levő fészkek a 10. ábrán látható módon a testben levő fészkek meghosszabbításában vannak. Az ilyen konstrukció a csapágykosár belső gyűrűn való jó kétoldali vezetését és az ön­beálló görgők csapágykosárban való kétpontos (m és n pontok) vezetését biztosítja. A 11. áb­rán a találmány szerinti csapágykosár hossz­metszete, a 12. ábrán a 4 test fészekoldalról való nézete, és a 13. ábrán az 5 erősítőgyűrű szintén fészekoldalról való nézete van feltün­tetve. Bizonyos esetekben a stabilizáló gyűrűt az önbeálló görgősicsapágyakból el lehet hagyni. Ez olyan esetekben fordul elő, amelyeknél nagy önbeálló görgőscsapágy könnyű felhasz­nálási körülmények között dolgozik, és kizáró­lag csak statikus erő révén van terhelve. Azon­ban egy ilyen megoldás a csapágykosár más­fajta konstrukcióját teszi szükségessé. A 14. ábnán olyan csapágy fél keresztmet­szete látható, amelynél a munka stabilizáló gyűrű nélküli csapágykosárban végezhető. Ez, a csapágykosár-konstrukció az előzőkben is­mertetettől csak abban különbözik, hogy a 4 testnek 9 pereme van, amely a csapágykasár­nak közvetlenül a 7 belső gyűrű futópályái kö­zött kialakított hengeres 10 felületen való ve­zetésére szolgál. A 15. ábrán az erős csapágykosár egy to­vábbi változatával ellátott kétsoros önbeálló görgőscsapágy fél metszete van szemléltetve. Ez a csapágykosár mindkét önbeálló görgősor­hoz közös, és három résziből, a 11 testből és két 5 vezetőgyűrűből áll, amelyek a belső gyűrű futópályájának meghosszabbításain van­nak vezetve. Az erősítőgyűrűk a testtel ugyan­olyan módon vannak összeerősítve, mint az előző két változatnál. A 16. ábra e csapágyko­sár egy részének fölülnézetét szemlélteti. Az ilyen csapágykosár az olyan stabilizáló gyűrű nélküli csapágyban való munkához használha­tó, amelyben kizárólag csak sugárirányú erők lépnek föl. Az ilyen csapágy konstrukciója le­hetővé teszi a csapágy hordképességének kb. 7%-kal való növelését. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents