159501. lajstromszámú szabadalom • Eljárás jobbra forgató 2,2'-(etilén-diimino)-di-1-butanol előállítására

3 159501 4 formát (—) jellel, a racem elegyet pedig (±) jelöléssel fogjuk jelezni. A J. A. C. S. 83 kötetben, 2212 oldalon (1961)-ben megjelent cikk szerint (+)2,2--(etilén-diimino)-di-l-butanolt (+)2-amino-l-butanol és diklóretáh reakciójával állíthatunk elő. A (+)2-amino-l-bu tanolt (—)2-naminoj

butanolból kaphatjuk a Radke által leírt borkosavas rezolválási eljárással. [J. A. C. S. 76 2801, (1954).] A (+)2,2'-(etilén-dii>mino)-di-l-butanolt ,a

fenti eljárásban — tekintve, hogy Ratke csak tiszta (—)2-amino-butanolt állít elő — olyan kis termeléssel állíthatjuk elő, hogy a módszert ipari méretben nem célszerű alkalmazni. Sőt, az így kapott termék mezo-2,2'-(etilén-diimino)-di-l-ibutanolt és (+)2,2'-(etilén-diimino)-di-l-butanolt is tartalmaz szennyezésként. így tehát a racem 2-amino-l-butanolból kiinduló eljárásnál sem az előállítási folyamattal kapcsolatos nehézségek, sem a kész, gyógyászatilag alkalmazandó termék szennyezésével kapcsolatos problémák nincsenek megoldva. Olyan eljárást dolgoztunk ki, amelynek segítségével néhány egyszerű, ipari méretben is könnyen és jó termeléssel megvalósítható lépésben (-j-)2,2'-(etilén-diÍ!mino)-di-l-butanolt állíthatunk elő. Sőt, a találmány tárgyát képező eljárással olyan tiszta terméket kaphatunk, melyet —mivel különösen mező- és balraforgató izomert nem tartalmaz — közvetlenül felhasználhatunk gyógyászati célokra. A találmány szerinti eljárás két, általunk talált meglepő tényen alapszik. Megmagyarázhatatlannak találjuk ugyanis, hogy míg a (—)2--amino-butanolJ(+)hidrogéntartarát és a (+)-2--amino-butanol-j(-r-)-hidroigéntartarát abszolút etilalkoholban közel azonos mértékben oldható, a (+)2-amino-l-butanol-(+)-hidrogéntartarát 95%-os etanol-víz elegyben jobban oldódik, mint a (—)i2-a<mino-l-butanol, addig a (—)i2--amino-l-butanoí-(-f-)-Jiidrogéntartarát forrásban levő metilalkohölban tökéletesen oldódik, a (+),2-amino-4-Jbutanol-(+)-hidrogéntai

rtarát pedig ilyen körülmények között csupán kevéssé megy oldatba. Ez a tény különösen akkor meglepő, ha meggondoljuk, hogy a metil- és az etilalkohol oldékonysági viselkedése milyen közel áll egymáshoz. Különösen meglepő, hogy míg a (+)2-amino-l-butanol~(+)-hidrogéntartarát oldékonysága metilalkohölban a szobahőmérséklettől az oldószer forráspontjáig terjedő hőméréskléttartományban csak kevéssé változik, s így az anyagot általában rosszul oldódónalk mondhatjuk, addig a (—),2-amino-l-butonoli(+)-hidrogéntar- tarát oldhatósága a hőmérésklettel jelentősen, nő. E vegyület szobahőmérsékleten csak kissé oldható metanolban, a metanol forráspontján azonban gyakorlatilag minden arányban elegyedik a fenti oldószerrel. Ilyen módon a két izomert könnyen és tökéletesen el tudjuk egymástól választani; ilyen tökéletes elválasztás ö az eddig ismert módszerekkel nem volt lehetséges. Másik meglepő tény, hogy a (4-)2-amino-l-butanol megfelelő körülmények között képes 10 etilén-dikloriddal reagálni, s a reakcióban keletkezett végtermék a reakcióelegyből könnyen eltávolítható. E váratlan reakció következtében lehetővé 15 válik, hogy az eddigiékben (+}2-amino»l-butanolnak tartarátjából való visszanyerésére és a vegyület tisztítására vonatkozó lépéseket mellőzzük. A találmány eljárás nagy tisztaságú, különö-20 sen balraforgató izomertől mentes (+)2,2--(etilén-diimino)-di-l-butanol-dihidroklorid előállítására, ahol (+)2-amino-l-butanol és (—)2--amino-1-butanol elegyét vizes oldatban lényegileg ekvimoláris mennyiségű (+) borkősavval 25 reagáltatjuk, majd a kapott két diasztereomer hidrogéntartarátot f rekcionált kristályosítással elkülönítjük. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a (+)2-amino-tlJ

butanol-(-|-)-hidrogéntartarátban gazdag frakciókat forró metil-30 alkohollal tisztítjuk, s az így előállított nagy tisztaságú (+)2-ai

mino-l-Jbutanol-(+)^hidrogéntartarátot valamely közömbös szerves oldószer és OaO vagy Ca(OH)2 jelenlétében visszafolyató hűtő alatt való forralás és keverés közben di-35 klóretilénnel reagáltatjuk, végül a reákcióelegyet betöményítjük, s az oldhatatlan kalciumsók eltávolítása után az oldatot sósavgázzal telítve (-f)2,2'-(etilén~diimino)-di-l-butanol-hidrokloridot állítunk elő. 40 A fenti kristályfrakciókat szárítás után súlyegységenként 0,5—0,8 térf ogatnyi forrásban levő vízmentes metanollal kezeljük. A forrásban levő oldatot leszűrjük, és a fel nem oldott 45 maradékot 0,1—0,3 térfogat/súlyegység mennyiségű forrásban levő metanollal kezeljük. Az oldhatatlan anyagot az oldatból eltávolítjuk és metanollal mossuk. Ilyen módon 60—70%-os termeléssel igen tiszta (-f-)2-amino-l-butanol-50 -(+)-hidrogéntartarátot kapunk. c) A kapott (+)2-amino-l-butanol-(+)-hidrogéntartarátot legalább 2 résznyi olyan 100—130 C° közötti forráspontú szerves oldószerben oldjuk, amely a sztöchiometrikus arányhoz képest 55 előnyösen feleslegben tartalmaz dilklóretilént. Az oldási művelet után az elegyet kevertetés közben visszafolyató hűtő alatt forraljuk, miközben az elegyhez porított CaO-t vagy Ca(OH)2

-t adunk. Az adagolásnál egy mól tar-6() tarátra 1,5 mól CaO-t vagy Ca(OH)2-t számítunk. A reakciót az adagolás után még 2 óráig folytatjuk. A 2 óra elteltével az oldószer egy részét ledesztilláljuk, s az oldhatatlan kalciumsókat a fi5 még meleg oldatból kiszűrjük. 2