159466. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminofenilecetsav-származékok előállítására

5 159466 6 oldószer forráspontja közötti hőmérséklettartományban hajtjuk végre. Redükálószerként továbbá komplex fémhidridet alumíniumklorid jelenlétében, vagy litiumbromidot és nátriumfcórhidridet is alkalmazhatunk. A reakció körülményeit úgy szabályozzuk, hogy az A csoport (ahol A jelentése a bevezetőben megadott) változatlan maradjon. Célszerűen valamely közömbös oldószer, pl. éter, tetrahidrofurán vagy etilénglikoldimetiléter jelenlétében dolgozunk. A reakciót előnyösen a reakcióelegy forralásával fejezzük be. A képződött fémkomplex bontását szokásos módon, pl. vizes ammóniumklorid-oldattal végezhetjük. Megfelelő redukálószerek továbbá a nátriumditionit lúgos vagy ammóniás oldatban; a vas-(Il)hidroxid, ón(II)-klorid, kénhidrogén, hidrogénszulfidok, szulfidok és poliszulfidok, jódhidrogénsav vagy •nátriumszulfit. Eljárhatunk továbbá úgy is, hogy egy vagy két karbonil-csoportot ismert módon, a Clemmensen- vagy WolffnKishner reakcióval diacsoporttá redukálunk. A Clemmensen-redukció során pl. a karbonilvegyületet cink-sósav eleggyel, amalgámozott cink-sósav eleggyel vagy ón-sósav eleggyel kezeljük. Vizes alkoholos oldatban, vagy heterogén fázisban dolgozhatunk, az utóbbi esetiben víz és toluol vagy benzol rendszert alkalmazunk. A reakciót az alkalmazott oldószer forráspontján végezzük. Szokásosan úgy járunk el, hogy a fémet a reakcióelegybe helyezzük és a savat becsepegtetjük, vagy fordítva, a reakcióelegyhez savat adunk, és a fémet részletekben beadagoljuk. A Wolff-Kishner redukciót úgy haj tjük végre, hogy a karbonilvegyületet abszolút alkoholban vízmentes hidrazinnal autaklávfoan ill. bombacsőben hevítjük. A reakció hőmérséklete 250 C°-ig emelkedhet. Katalizátorként előnyösen nátriumalkaholátot alkalmazunk. A redukciót a Huang-Minlon módszer szerint úgy is végrehajthatjuk, hogy redükálószerként hidrazinhidrátot alkalmazunk, és magas forráspontú, vízzel elegyedő oldószerben, mint dietilénglikolban vagy trietilénglikolban, lúgos anyag, mint pl. nátriumhidroxid jelenlétében dolgozunk. A reakcióelegyet kb. 3—4 órán át forraljuk. Ezután a vizet ledesztilláljuk, é.s a maradékot bizonyos ideig kb. 200 C°-os hőmérsékleten melegítjük. Ezen a hőmérsékleten a képződött hidrazon elbomlik, és az eredetileg jelen volt kartoonilcsoport CH2-C3oporttá alakul. Eljárhatunk továbbá oly módon, hogy a klór-, bróm-, vagy jódatomot, előnyösen aromás maghoz kötött klór-, bróm- vagy jódatomot hidrogénatomra cseréljük ki. A megfelelő halogénvegyületeket szerves fémvegyületekké, pl. Grignard-vegyületekké alakítjuk, és ezeket vízzel, vagy híg savakkal hidrolizáljiuk. A- redukciót továbbá bármely egyéb, az irodalomból ismert redukciós módszerrel is elvégezhetjük. Az (I) képletű vegyületek savakkal szoká-5 sos módon savaddiciós sóikká alakíthatók. A sóképzéshez olyan savakat használunk fel, amelyek gyógyászatilag alkalmazható sókat szolgáltatnak, így pl. szerves és szervetlen savakat, mint pl. alifás, aliciklikus, aralifás, aromás 10 vagy heteroeiklikus egy- vagy többértékű karbom- vagy szulfonsavákat, mint hangyasavat, ecetsavat, propionsavat, pivalánsavat, dietilecétsavat, oxálsavat, maionsavat, borostyánkősavat, pimelinsavat, fumársavat, meleinsavat, tejsavat, 15 borkősavat, almasavat, aminokarbonsavakat, szulfarninsavat, szalicilsavat, fenilpropionsavat, citromsavat, glükonsavat, aszkorbinsavat, nikotinsavat, izonikotinsavat, rnetánszulfonsavat, etándiszulfonsavat, /Jnbidroxietánszulfonsavat, 20 p-toluolszulifonsavat, naftalinimono- és diszulfonsavakat, kénsavat, salétromsavat, halogánhidrogénsavakat, mint klórhidrogámsavat vagy brómhidrogénsavat, vagy foszforsavakat, mint ortofoszforsavat, stb. alkalmazhatunk. 25 Másrészről az . (I) képletű aminofenilecetsavak bázissal reagáltatva gyógyászati szempontból alkalmazható fém- ill. ammóniumsóikká alakíthatók. Előnyösen nátrium-, kálium-, magné-30 zium-, kalcium és ammóniumsókat, továbbá helyettesített ammóniumsókat, mint pl. dimetil-, dietilammónium-, monoetanol-, diietanol- és trietanolammónium-, ciklohexilammónium- és dibenziletiléndiammóniumsókat állítunk elő. 35 Az (I) általános képletű vegyületeket továbbá savakkal képezett addíciós sóikból erős bázisokkal, mint nátrium- vagy káliumhidroxiddal, nátrium- vagy káliumkarbomáttal, ill. adott 40 esetben fém- és ammóniumsóikból savakkal, elsősorban ásványi savakkal mint sósavval vagy kénsavval kezelve szabadíthatjuk fel. Végül az (I) képletű helyettesített arniinofemlecetsavakat rövidszénláncú alkilészterekkel ke-45 zelve a .megfelelő kvaterner sókká alakíthatjuk. A kvaternerezéshez pl. alkilhalogenideket mint metilbromidot vagy etilkloridot, dialkilszulfátokat, mint dietil- vagy ddmetilszulfátot használunk fel. A reakciót az irodalomiban ismer-50 tetett körülmények között hajtjük végre. Az (I) képletű karbonsavak anihidridjeit az irodalomból ismert módszerekkel állíthatjuk elő. így pl. az aminofenilecetsavak sóit, pl. ná-55 trium-, kálium- vagy magnéziumsóit amino^ feinilecetsavhalogemdekkel, pl. -Mondókkal, -brómidokkal vagy jodidókkal reagáltatva szimmetrikus anihidrideket állíthatunk elő. A reakciót előnyösen 60—iliöO C°-on, közömbös oldószerben, mint dioxáhban, benzolban, tetrahidrofuránban vagy diklórbenzolbain végezzük. Vegyes anhidridék előállítása céljából az aminofenilecetsavsókat ill. ammofenileeetsavhalogenideket egyéb karibonsavhalogenidekkel mint aceö5 tilklari'ddal, vagy karbonsavanhidridekkel mint 3